November 4-én, szerdán az általános kihallgatást a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Ennek keretében folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát.
Leó pápa beszédének témája: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció. A hit és a társadalmi, politikai, gazdasági élet (GS 63–76) (felolvasott szentírási szakasz: 1Pét 2,12–13.17).
Katekézisében tehát a keresztény hit társadalmi, gazdasági és politikai vonatkozásairól tanított. Hangsúlyozta a munka emberi méltóságot szolgáló szerepét, a javak igazságos elosztásának és a közjó előmozdításának fontosságát. Arra buzdított, hogy a gazdasági és politikai élet szereplői az emberiség javát és a béke építését szolgálják. Ezt követően több nyelven összefoglalta katekézisét, majd üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
A társas dimenzió nemcsak az emberi természetnek, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitünknek is szerves része: értékes örökség, amelyet Isten Fiának megtestesüléséből kapunk. Erre emlékeztet a Gaudium et spes (GS) konstitúció második részének III. és IV. fejezete, amelyek a gazdasági-társadalmi élettel és a politikai közösség életével foglalkoznak. A keresztény hit ezeken a területeken is támpontokat nyújt a megkülönböztetéshez.
A zsinati atyák mindenekelőtt arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, amelyet az igazságtalan és a teremtett világot figyelmen kívül hagyó gazdasági fejlődésből fakadó egyenlőtlenségek jelentenek a világbékére nézve (vö. GS 63).
Előrelátásról tanúskodó megállapítás volt ez, amely sajnos már a múlt század utolsó évtizedeiben beigazolódott, s amelynek helytállóságát ma még inkább tapasztaljuk. Ahhoz, hogy irányt változtassunk – figyelmeztet a dokumentum –, nem elegendő a technikai fejlődés: „a gazdasági-társadalmi életben sok reformra van szükség, s mindenki gondolkodásmódjának és magatartásának meg kell változnia” (uo.).
A Gaudium et spes ezért összefoglalja a gazdasági fejlődés keresztény szemléletét, mely szerint
s az ember ellenőrzése alatt kell állnia (vö. GS 64–65).
Már itt világosan megjelenik az átfogó fejlődés fogalma, amelyet később Szent VI. Pál a Populorum progressio (1967) kezdetű enciklikájának középpontjába állít. Továbbá ma is rendkívül időszerűek azok a felhívások, amelyek arra buzdítanak, hogy törekedjünk a kiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat és a migránsokat sújtó hátrányos megkülönböztetések megszüntetésére (vö. GS 66).
A gazdaság középpontjában a munka áll. A munka révén az ember személyként fejlődik, gondoskodik családja szükségleteiről, kibontakoztatja tehetségét, részt vesz a társadalmi életben, és Isten teremtő művében közreműködve egy jobb világot épít. A munkát sosem szabad úgy kiforgatni eredeti rendeltetéséből, hogy az az emberek, a közjó vagy a teremtett világ kárára váljon.
elfogadhatatlan a munkanélküliség, a kizsákmányolás, és elfogadhatatlanok az egészséget vagy magát az életet is veszélyeztető munkakörülmények (vö. GS 67). A munkavállalóknak joguk és kötelességük részt venni a munkájukat érintő döntésekben, akár szervezett formában is, a konfliktusokat pedig párbeszéd útján és erőszakmentes eszközökkel kell rendezniük (vö. GS 68).
Ebben az összefüggésben a zsinat felidézi az Egyház társadalmi tanításának egyik alapelvét, a földi javak egyetemes rendeltetését (vö. GS 69), és ezt a pénzügyek területére is alkalmazza, kijelentve: „A beruházásokról és a gazdasági élet irányításáról döntő egyéneknek, csoportoknak vagy hatóságoknak […] egyrészt gondoskodniuk kell az egyének és az egész közösség számára a megfelelő élethez szükséges javakról; másrészt a jövőről gondoskodván meg kell teremteniük az igazságos egyensúlyt a mai – egyéni és közösségi – fogyasztói igények és a jövendő nemzedék számára szükséges beruházások követelménye között” (GS 70).
A Gaudium et spes ezután a politikai közösséggel foglalkozik, és a mai kor több kedvező jelenségét is értékeli, mindenekelőtt azt, hogy „a világ különféle részein az emberi méltóság elevenebb tudata olyan politikai és jogi rendszer létrehozására késztet, mely jobban óvja a személy közéleti jogait” (GS 73).
A politikai közösségnek a közjót kell szolgálnia, mely „a társadalmi élet azon feltételeinek összessége, amelyek között az emberek, a családok és közösségek a maguk tökéletességét könnyebben és teljesebben érhetik el” (GS 74).
A Gaudium et spes azt is hangsúlyozza, hogy „a politikai közösség és az Egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, bár más-más címen. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben működnek együtt” (GS 76).
Kedves testvéreim, aki ezeknek az elveknek megfelelően tevékenykedik a gazdaságban és a politikában, az a békét építi. Amint Ferenc pápa emlékeztetett rá: „A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenletes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben” (Fratelli tutti enciklika, 261). Ezzel szemben
Ezért bátorítom a fiatalokat, hogy kövessék azoknak a férfiaknak és nőknek a példáját, akik ezeken a területeken hiteles tanúságot tettek. És ismét arra buzdítom a keresztény közösségeket, hogy adjanak új lendületet az Egyház társadalmi tanításának megismertetését szolgáló képzésnek.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
