Immár kevesebb mint egy hónap választ el bennünket a szeptember 30-ai előrehozott választástól. A magyar parlamenti képviselet, a Szövetség önnön erőfeszítésein túl attól is függ majd, milyen lesz az országos részvételi arány. Mindenki mozgósít!
Legutóbb, 2020-ban a Magyar Közösségi Összefogásnak hiába sikerült darabszámra több szavazatot elérni, mint a Magyar Közösség Pártjának 2016-ban, arányaiban az kevesebb százalékot jelentett. Míg 2020-ban az MKÖ 112 662 szavazatot szerzett, 2016-ban az MKP 105 495-öt. De míg ez utóbbi 4,04 százalékot jelentett, addig 2020-ban a Most–Híd nélküli egyesült magyar párt eredménye 3,9 százalékos volt, pedig az előző választáshoz képest további 7000 szavazatot sikerült összegereblyézniük, ami kisebbségben nem annyira egyszerű, mint többségben. Anélkül, hogy öncélú matematikai mutatványokat produkálnánk, hadd mondjuk el, hogy a hétezres „erősítés” 2016-os szinten sem lett volna elegendő, az akkori választási részvétel mellett ez 4,31 százalékot ért volna.
Ma, amikor a választással kapcsolatos nyilvános és privát eszmefuttatások leggyakoribb kérdése az, hogy sikerül-e az ötszázalékos parlamenti küszöböt megugrani, döbbenetes visszagondolni rá, hogy az egységes magyar pártra két ízben is háromszázezer feletti számú szavazatot adtak le, ami még 84,24%-os – a valaha volt legmagasabb – választási részvétel mellett is közel tíz százalékot ért.
Az embernek – kínjában – az a vicc jut eszébe, amikor az egyszeri egyetemista készületlenül megy be vizsgázni. Mindjárt az elején odaszól a profnak: – Professzor úr, csak az elégségesig tessék kérdezni. Kezdetét veszi a vizsga, záporoznak a kérdések, a professzor újabb és újabb kérdéseket, keresztkérdéseket, alkérdéseket tesz fel, a diák saját verítékében fürdik, majd egy óra után megszólal a professzor: – Megvan az elégséges. Jó sokáig tartott, mire jelesről levittem.
A felvidéki magyar politikumnak is benne van legalább egy évtized munkája, de lehet, hogy több is…
A pártszakadás előtt
1998-ban nyilván adott volt egy rendkívül kiélezett politikai helyzet, Vladimír Mečiar Ján Slotával, és a biodíszletként jelenlevő, egyszer használatos Ján Lupták Munkásszövetségével kormányzott, amikor embereket öltek, elrabolták az elnök fiát, a Szlovák Információs Szolgálatot saját, bűnös üzelmeik játszóterévé tették, a belügyminiszter amnesztia mellett szabotálta a népszavazást, veszélybe került az ország EU- és NATO-csatlakozása. A soviniszta oktatáspolitika a nemzetiségi oktatás, a kulturális kormányzat pedig a CSEMADOK ellehetetlenítésére törekedett. (Igaz, ebben az időben még egy komáromi nagygyűlésnyi erő is volt közösségünkben, valószínűleg ez ma már nem lenne összehozható abban a formában.) Kisebbségi egzisztenciális sérelmeink az országos lendülettel kéz a kézben vezettek a Szlovákiában valaha volt legmagasabb választási részvételhez, amikor az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt utódjának közös listája mögé 306 623-an tudtak besorakozni. Az 1991-es népszámlálás szerint az országban 567 296-an vallották magukat magyarnak.
Összességében pedig a magyar szavazók száma csökkenésének lehetünk tanúi. Míg 2020-ban a Dunaszerdahelyi járás 62,11%-kal közelítette az országos átlagot, a Komáromi járásban a voksolási hajlandóság messze elmaradt attól, mindössze 52,75 százalékos volt.
A siker kulcsa tehát idén is az lehet, hogy a mobilizáció a tömbmagyarságban hogyan sikerül.
Mindenki mozgósít
A 2020-as választási eredmény alaposan megtépázta a közvélemény-kutatók renoméját, azt ugyanis, hogy Igor Matovič úgy behúzza a végét, ahogy láthattuk, egyikük sem tudta megjósolni, a választások előtt közzétett eredmények nem tükrözték azt, ami aztán később valósággá vált. Azóta a közvélemény-kutatói kudarcot többen, többféleképpen, kötetnyi terjedelemben elemezték. De valószínű, hogy inkább a legutóbbi választás volt atipikus, és természetesen a teljes közvélemény-kutatói ágazatot botorság lenne temetni; érdemes inkább kellő távolságtartással, orientációs jelleggel kezelni.
Amivel azonban a legnagyobb jóindulattal, a legteljesebb módszertani vértezetben pástra vonulva sem tudnak mit kezdeni, az a „rejtőzködő szavazók” problémája. Eddig ez a jelenség főleg a szélsőséges pártok elektorátusának a sajátja volt.
A jó kampánystratégiával készülő pártok ismerik választói bázisukat, amellett, hogy kiszolgálják őket, igyekeznek bővíteni is azt. Sztereotípia, de a közvélemény-kutatások élén tanyázó Smer a vidéki, középkorú és idősebb, konzervatívabb beállítottságú szavazók körében népszerű, míg a – közvélemény-kutatások szerint – nyomában levő Progresívne Slovensko bástyája a főváros, illetve a nagyvárosi, fiatalabb, szabadelvű választó. De míg az előbbi stabil választó, amely urnákhoz is járul, az utóbbiak egy része lehet, hogy egy lájkkal letudja a szavazást. Ezért mindenki számára fontos, hogy a mozgósító ereje egy részét az ingadozók megnyerése mellett a biztos pártválasztókra is fordítsa, nem elég ugyanis a szimpátia, szeptember 30-án kinek-kinek rá is kell vennie a maga emberét, hogy elmenjen a szavazóhelyiségbe.
Láthatjuk, a parlamentbe jutásra esélyes pártok kampánygépezete ezerrel pörög. Összességében azonban valamilyen nagy kampányinnovációt egyik párt részéről sem láttunk.
Talán a TikTok kínai videómegosztó közösségi hálózati szolgáltatás politikai célú használata az egyedüli újdonság. Ez 2020-ban tájainkon még kevésbé volt elterjedt, ám azóta számos, minőségi tartalmat kínáló, szórakoztató vagy edukatív csatorna költözött át ide is, vagy készít kimondottan ide platformspecifikus tartalmakat. Az Instagram korlátozottan alkalmas politikai célú használatra, a Facebookról elmenekült, vagy oda már nem is regisztrált fiatalok, elsőszavazók és jövőbeli elsőszavazók zömmel ezen a platformon találhatók meg. Egy augusztus elején napvilágot látott felmérés szerint pedig, ha kizárólag a 30 év alattiak választanának Szlovákiában, akkor a felmérések szerinti, vélt dobogó átrendeződne, csaknem az egynegyedük a Progresívne Slovenskót választaná, utána a Republika következne 15,6 százalékkal, majd a Hlas, 14,7-tel. A 18–30 közötti szavazók körében 5,9%-kal ötödik a Smer, és még a teljes lakosság körében egyes felmérések szerint a választhatósági küszöb körül táncoló Saska is megelőzné 8,1%-kal.
A szélsőbaloldali érdeklődésű Smer-szavazók igényeit pedig a Facebookról korábban letiltott Luboš Blaha elégíti ki. A Smer térfoglalása olyan jól sikerült, hogy közel hatszor annyi követője van itt, mint a Progresívne Slovenskónak, és majd’ ötször annyi, mint a Republikának.
Ki a góré?
S miközben még a szebb időket is megért Igor Matovič is a bekerülésért lapátol, vannak, akik már a miniszterelnöki széket osztják egymás közt.
A Smer által korábban kikosarazott Szlovák Nemzeti Párt újrafazonírozott, immár nem tankokba ülő, hanem a Bugár Béla barátságáért az istennek hálát adó vezetője, Andrej Danko egy hétvégi politikai vitaműsorban arról beszélt, választási győzelme esetén a Smer a miniszterelnöki széket átengedné a szakadár Peter Pellegrini vezette Hlasnak. Ha folytak is ilyen tárgyalások, egy vezéráldozat lehetőségének felmerülése túl erős a szavazók számára, így Robert Fico igyekezett is leszögezni: „Ha a Smer megnyeri a következő parlamenti választást, és többségi koalíciót tud felállítani, negyedik alkalommal is indulok a miniszterelnöki tisztségért.”
Megjelent a Magyar7 2023/35. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
