A MűGond hermeneutikai kör negyedik mesterkurzusa – a nagy Dekameron-olvasás, a Digita’ Commedia és az Ulysses-küldetés után – ismét komoly feladatra vállalkozott: hat előadó összesen harmincöt előadásban Thomas Mann József és testvérei című tetralógiáját vette górcső alá. Az online elérhető kurzus vezetője Hoványi Márton irodalomtudós, katolikus teológus, a MűGond társalapítója volt.
– Az idei esztendő többszörös évforduló Thomas Mann József-regénytetralógiáját illetően: száz évvel ezelőtt, 1923-ban Mann előszót írt egy ismerős festő, Hermann Ebers metszetsorozatához, amely József történetét ábrázolta. Már ekkor elhatározta, hogy megírja a történetet, de három évig csak a háttéranyagot gyűjtötte a könyvéhez. A négy kötet 1933 és 1943 között jelent meg először.
– Thomas Mann Goethe Költészet és valóság (Dichtung und Wahrheit) című önéletrajzából vette a regény ötletét. Goethe ebben azt írja, hogy a Teremtés könyvében (37–50) olvasható elbeszélés „rendkívül kecses, csakhogy túl rövidnek tűnik, és az ember késztetést érez arra, hogy részletekben ábrázolja”. Ennek a különleges novellának gazdagabb kifejtésre lenne szüksége. Ez indította Thomas Mannt a húszas évek elején arra, hogy megírja regénytetralógiáját. Az első kötet valóban 1933-ban látott napvilágot. Vészterhes időszak volt ez, amit még nehezebb esztendők követtek; az író emigrált, először Svájcba, majd Amerikába. Tíz év telt el, mire Thomas Mann 1943-ban befejezte és publikálta az utolsó, a negyedik kötetet is. Így tehát bizonyos értelemben valóban kerek évfordulót ünneplünk, a nyolcvanadikat vagy a kilencvenediket, attól függően, hogy melyik kötet kiadását vesszük alapul. Ugyanakkor szerintem inkább az 1943-as évre érdemes tekintenünk, mert amikor a teljes tetralógia elkészül, az egyes kötetekben még kisebb mértékű átdolgozások, rövidítések történnek. Ha valaki figyelmes olvasóként összeveti a magyar elektronikus könyvtárban online is elérhető fordítást azokkal a magyar nyelvű kiadásokkal, amelyek nyomtatott formában érhetők el, akkor látja ezeket a különbségeket. Van ugyanis olyan alfejezet (A gyermek Énok), amelyet Thomas Mann kihagyott a végleges változatból, de a regény második kötetének első kiadásában, amelyből Sárközi György eredetileg dolgozott, még megtalálható, és online jelenleg is elérhető.
– Thomas Mann naplójából szinte nyomon követhetjük a József és testvérei megszületését. Az írót iszonyúan nyomasztja a náci diktatúra. A bibliai történet újrafogalmazása mintha a szellem lázadása és menekülés is lenne számára, ragaszkodás a valódi értékekhez, amelyeket még ebben a minden tekintetben emberellenes korban is fel akar mutatni.
– Hallatlanul gazdag Thomas Mann-nak az a két évtizede, amely alatt a József és testvérei is megszületik. Foglalkozik közben Wagnerrel, Freuddal, a német irodalmon kívül világirodalmat is olvas, és fontos levelezést folytat Kerényi Károllyal, amely részben a József és testvéreihez is kapcsolódik. Rengeteg helyre hívják, járja a világot, Magyarországra is elutazik. Nobel-díjas íróként (1929) a legbefutottabb nevek között szerepel egész Európában. Nagyon szigorú napirendet alakított ki magának, ami lehetővé tette, hogy a kiterjedt levelezés mellett megalkossa grandiózus írói életművét is. Mindebbe ékelődik bele a József és testvérei megírása. E rendkívül gazdag és sokfelé mutató életvitelnek része volt a politikai tájékozódás és az értelmiségi kiállás is. Thomas Mannt az emigrációja után is foglalkoztatta, hogy a náci rezsim milyen módon és mértékben írja át Németország és a világ legújabb kori történetét, és mi lehet erre az adekvát válasz. A regénytervezet, amint említettük, már a húszas években kibontakozóban van, de amikor megjelennek az egyes kötetek, az pont az az időszak Európában, amikor a holokauszt tragédiája realitásba fordul.
S az írónak ehhez nem mellesleg a teljes egzisztenciáját is hátra kellett hagynia.
– A József és testvérei emberiségtörténet, nagy és örök kérdésekről szól. Hihetetlenül sokrétű, bibliai, teológiai, filozófiai, művészeti, csillagászati, földrajzi és még sorolhatnám, hányféle területet dolgoz bele az író a művébe…
– Robusztus az a műveltség, amit Thomas Mann felhalmozott a regény előkészítése során. A József-történet bibliai forrásán kívül dolgozott a Korán József-szúrájából, a novella perzsa feldolgozásaiból, illetve az aktuális régészeti és biblikus felfedezésekből. Egyiptológusokkal levelezett, elutazott a történet egyes helyszíneire, hogy bejárja azokat a helyeket, ahol a regény legfőbb mozzanatai játszódnak. A Kerényi Károllyal folytatott említett levelezés, amelynek egy része magyarul is olvasható, úgy segítette őt, hogy összekapcsolta az ugariti, mezopotámiai, akkád, izraeli és egyiptomi vallásoknak azon mozzanatait, amelyek hasonlóságokat mutatva, egy Jung-féle archetipizálást lehetővé téve valóban emberiségtörténetté avathatják a művet. A regényben szereplő antik kultúrák mindegyike jelentős volt a maga idejében, sőt vezető szereppel bírt. A korszakonként változó vezetői szerep politikai szempontból hozott eltérést, de kulturálisan, ha nem is változatlan formában, áthagyományozódott például az a vallási, rituális kincs, ami egy-egy birodalom vallásosságát jellemzi. Mann regényében erre utal, ahogyan az akkád Hold-kultuszt, Istár alakját, az androgün isten- és emberképet vagy az egyiptomi hiedelemvilágot organikusan megfeleltethető panelként élik meg a szereplők. A regény azt a kort idézi fel, amikor Izraelnek az egy igaz Isten felé megmutatkozó imádása fokozatosan kialakul, de még nem ér a monoteizmus fázisába. Ezért is lesz kiemelkedő az Ábrám-történet sokszoros újraírása. A regénybeli József nemcsak a hazájában, hanem Egyiptomban is megállja a helyét tehetsége és tanulmányai, illetve sokszor kevésbé rokonszenves karrierizmusa miatt. Ma úgy mondanánk, ha kényszerűségből is, de világpolgárrá válik. Mindezt persze olvashatjuk a főszereplővel együtt mi is úgy, hogy tehetsége a gondviselés kegyelmi működésének jele.
– A MűGond mesterkurzusa a család felől is közelített a József-regényhez. A tetralógiában a különlegesen tehetséges személyiség kerül szembe a csak biológiai ösztöneinek élő testvéreivel, akikből hiányzik a szellem szikrája is – ez alól csak Rúben és Júda kivétel. Ez örök ellentét lehet egy családon belül, s ilyenkor – a vérrokonság ellenére – az irigység, a harag, a gyűlölet is felszínre kerülhet. A bibliai történetben a testvérek először meg akarják ölni Józsefet, majd végül „csak” eladják rabszolgának. Egy olyan családról van itt szó, amelyben iszonyú feszültségek halmozódnak fel, s a szereplők nem néznek szembe ezzel. Feszültségforrás az is, hogy Jákob soha nem szerette úgy Leától és szolgálóleányaitól született gyermekeit, mint az élete szerelmétől, Rácheltől született Józsefet.
– A regénybeli József portréja egy valóban különleges embert mutat, de az túlzás, hogy egyedül ő volna a lélek és a szellem megtestesítője. Sőt, Thomas Mann gyakran ábrázolja őt kifejezetten számítónak vagy ellenszenvesnek, ami azért izgalmas, mert bár József a regény főszereplőjének tekinthető, de legalább ennyire igaz ez a felmenőire – köztük Jákobra – is, akik nem egy esetben Józsefnél is több figyelmet kapnak a regényben.
Jó példa lehet erre a kiválasztottság vagy az elsőszülöttség motívuma, amely megannyiszor csalásokon keresztül mutatkozik meg a regényben ennek a családnak a történetében. Elég, ha csak Jákob, József vagy a testvérek áldásért folytatott ádáz küzdelmeire gondolunk. Éppen ezért nagyon emberi ez a történet. A regény egyúttal arra is felhív, hogy óvatosan viszonyuljunk ahhoz, amikor valakinek a kiválasztottságáról beszélünk – ez ismételt kritikus utalás lehet a német árja ideológiára. Világos, hogy József kiválasztott személy ebben a történetben, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy a végén az egyiptomi feleségétől született két fia, Manassze és Efráim bekerül a családba, de Jákob azt mondja: ha születnek majd még Józsefnek fiai, ők már nem fognak Izraelhez tartozni. Bekerülnek tehát az üdvösségtörténetbe, de magának Józsefnek sem lesz önálló szerepe a tizenkét törzs között. Míg például Júda – akinek a negyedik kötetben olvashatjuk a nagyon izgalmas történetét Támárral –, az üdvösségtörténet kellős közepébe kerül, hiszen Dávidon keresztül az ő leszármazottja a mi Urunk, Jézus Krisztus is. Ezek a kirakósok, amelyek hierarchia helyett egymás mellé rendelik az összes testvért, láttatva azok indulatait, késztetéseit, nemes, némelykor pedig nagyon is alávaló döntéseit, inkább azt rajzolják ki, hogy milyen sokféleképpen próbálja képviselni az ember a saját sorsát. Ami lehetővé teszi, hogy a testvérek között hierarchikus különbségek egyáltalán megképződjenek, az például az az elbeszélői technika, hogy néha többes szám első személyben beszélnek a testvérek, mintha egy ókori görög drámában a kar kollektív megszólalását hallanánk.
– A testvéreket egész életükben nyomasztja a bűntudat, hogy eladták Józsefet rabszolgának. A végén viszont ő megvilágítja nekik: ez kellett ahhoz, hogy népek életét mentse meg a hét szűk esztendő idején.
– Sőt, még ennél is többet tesz József, ami számomra Dosztojevszkijt idézi. Ugyanis azt mondja:
Ezért kellett a kútba dobniuk, ami számára a pusztulás helye lehetett volna. Azért voltak kijelölve erre a negatív szerepre, hogy az ő felemelkedéstörténete, küldetése végbemehessen. Ez az oka József regényt záró bocsánatkérésének. Mindez nagyon hasonlít arra, ahogyan A Karamazov testvérekben Zoszima sztarec földig hajol a legidősebb fiú, Mitya előtt, megérezve, milyen nagy szenvedések várnak rá. Miért teszi ezt egy szent életű sztarec egy későbbi bűnössel szemben? Azért, mert Mitya negatív hősként ki van jelölve arra a küldetésre, ami a nagy egészben valami szentnek a szükségszerű része. Nem a bűneid előtt hajolok meg, hanem a szenvedéseid előtt, amit a vétkeid fognak okozni. Ilyen értelemben a testvérek is karamazovi lelkiismeret-furdalásoktól gyötrődve éltek két évtizeden át.
– A regényeposzban rengeteg a párhuzam József és Jézus Krisztus között. Thomas Mann Józsefet a megváltó Krisztus előhírnökeként mutatja be. Ő is megjárja a mélységet, a kút mélyéből emelkedik ki, kétszer is. Az író többször Báránynak nevezi őt. Sokak megmentője lesz, akárcsak Jézus, még ha nem is lelki-szellemi értelemben, de kenyéradóként mindenképpen.
– A Jézus-párhuzamok valóban jelentősek a regényben, Isten Bárányára való utalások már Ábrahámtól kezdve előfordulnak. Thomas Mann folyamatosan műveli azt, amit a keresztény hermeneutikában úgy nevezünk, hogy tipológiai szimbolizmus. Az ókeresztény egyházatyák egy jelentős része azt értette ezen, hogy az Újszövetség bizonyos alakjait az ószövetségi előképek nyomán azok beteljesítőinek tekinthetjük. Mindezt integrálja az elbeszélő, aki tisztában van azzal, hogy a 20. században milyen régészeti vagy egyéb vívmányok fogják majd lehetővé tenni a múlt jobb megértését. Retrospektív elbeszéléssel van dolgunk, és ennek a visszatekintő elbeszélő tekintetnek az lesz az eredménye, hogy olyan, keresztény egzegézisből következő meglátásokat is használ, amelyek maguk is előképnek tekintik Józsefet. Nagyon érdekes a kenyéradó kérdése is, amely egyszerre szolgál a negyedik kötet címéül és a regényben ábrázoltak megnevezéséül. Önmagában ez a gondviselő gesztusként is értelmezhető titulus, amit a Fáraótól kapott József, utalhat arra a feladatkörre, amelyet a Biblia és a Korán szerint Egyiptom második embereként kellett ellátnia. Ám a regényben a narrátor korábban a Nílust nevezte kenyéradónak az egyiptomiak szavajárását idézve. Egyiptom lakossága a termékenységet biztosító és az élelmet adó valóságként tekintett a folyóra. A Nílus így válhatott Egyiptom szimbólumává. Ezért a folyó mint életadó princípium lesz a névadója ennek a zsidó férfinak, amely az egyiptomi identitás legfontosabb szimbóluma. A kenyéradó titulus harmadik aspektusához pedig a már említett jungi hatásra utalhatunk ismét. Rengeteg archetípussal dolgozik Thomas Mann a regény kimunkálása során, ezért mondtuk korábban, hogy a
Ebből fakad az is, hogy az író az androgün jungi elképzelést felhasználva József karakterét egyszerre mutatja férfiasnak (animus) és nőiesnek (anima), akár a szépsége leírásakor, akár egyes cselekedetei ábrázolásakor. Ebben az androgün elképzelésben benne van a gondoskodás anyai gesztusa is, amely szintén köthető a kenyéradó szerephez.
– Thomas Mann regényeposza minden korban időszerű, és annyira sokrétű, hogy mindig más és más aspektust emelhetünk ki belőle. Mit üzen a mai kor emberének?
– Sokféle szempontból érdekes lehet ma ennek a regénynek az elolvasása. Az egyik magának az embernek a megismerése. A József és testvérei nemcsak önismeretet, de család- és kapcsolati ismeretet is ad. Az utóbbi két évtizedben divatos a transzgenerációs pszichológiai áldásainkról és átkainkról gondolkodni.
Nagyon érdekes a könyv abból a szempontból is, hogy bemutatja, hogyan válik valaki vezetővé. Klasszikus eset, amikor az ember súlyos bukásokon keresztül jut el a legfontosabb pozícióba. A kitartásról is szól Thomas Mann könyve. S ha valaki meg van győződve arról, hogy hivatása vagy küldetése van, akár vezetőként, akár vezetett emberként, akkor a kudarcainak új típusú értelmezését segítheti elő József története. Két komoly bukás után József még mindig hitt abban, hogy a gondviselés irányítja. És a hite, a kitartása végül meghozta az eredményt. Ez reményt ad mai korunkban, amikor már az első, de legkésőbb a második kudarc után szeretünk feladni dolgokat. József nem adta fel, több mint egy évtizeden keresztül várta, hogy a testvérei visszatérjenek, és amikor visszatértek, még újabb egy évre hazaengedte őket, magánál tartva egyiküket a tízből, hogy kivárja az igazság megfelelő pillanatát. Engedjük bele magunkat ebbe az időtapasztalásba: húsz év várakozás után további egy éven keresztül várta annak a szent drámának a beteljesülését, amit a hatalma és társadalmi pozíciója révén, bár erőszakos, de azonnali megoldással is elérhetett volna.
– József kétszer zuhant nagyon mélyre, emberileg teljesen reménytelen helyzetbe kerülve. Ennek ellenére rendíthetetlenül hitt abban, hogy Isten nagy feladatra választotta ki, amit be kell teljesítenie.
– Túllátott a pillanatnyi helyzeten, a nehézségeken. Mintha a szemhatár fölé emelte volna a tekintetét, és azt mondta volna: igaz, hogy kétszer is lezuhantam, de én a távlatokat nézem. Ez tágasabb perspektíva a hétköznapokénál, amikor egyszer vagy kétszer elbukom, és azon siránkozom, jaj, Istenem, mi lesz most.
Ez az, ami Józsefnél és korábban Jákobnál is markánsan megmutatkozott. Jákob kétszer hét évig szolgált Ráchelért, hogy feleségül vehesse, és beteljesülhessen a szerelmük. Ennek a meghatározó családtörténeti eseménynek az elbeszélése miatt, ha tetszik, a szerelemről is szól ez a regény, s az iménti időtapasztalás fényében ebben a témában is provokálhat minket. Ugyan hány online randioldal van ma, amelyen a hölgy tizennégy év várakozási időt kér az ismerkedés fázisában a férfitól, azzal az ígérettel, hogy majd akkor a felesége lesz? És hány férfi kezdeményezne még ezek után találkozót? Ki várna tizennégy éven keresztül? Márpedig enélkül nem létezne sem József, sem az egyik testvére.
Szerző: Bodnár Dániel
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. augusztus 20-i számában, Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
