Le kell vetnünk az indokolatlan, öngyötrő bűntudat béklyóját 1968 kapcsán

Le kell vetnünk az indokolatlan, öngyötrő bűntudat béklyóját 1968 kapcsán

Nekünk nem cseh vagy szlovák szemszögből kell megítélnünk történelmünket, hanem kizárólag magyar nézőpontból. Eszerint honvédeink elbitorolt magyar földre léptek 1968-ban, és ott magyar reménnyel, magyar hűséggel találkoztak. Magyarországnak, a magyar nemzetnek ezért semmi szégyenkeznivalója nincs.

A fenti vélemény – amely feltűnően elüt a mai hivatalos narratívától s amely sajnos a felvidéki magyar lelkekben is gyökeret vert – a Magyar Nemzet mai számában látott napvilágot Ágoston Balázs tollából. Írt még sok mást is, melyek közül felvillantunk még néhányat – és csak kíváncsian várjuk, vajon a szlovák külügy eljutott-e már az agyhalálnak abba a stádiumába, amikor a valóságot már semmilyen módon nem érzékeli. S emiatt – igen, egy újságírói véleménycikk miatt – bekéreti-e vajon a pozsonyi magyar nagykövetet. Választások jönnek, ilyenkor semmi sem túl drága és semmi sem számít…

No de vissza ‘68-ra.

Érdemes azonban végre rendet vágni 68 ügyében is – amit Ágoston Balázs meg is tesz kitűnő írásában.

– mondta csaknem húsz évvel ezelőtt egy baráti beszélgetésen az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról szólva egy felvidéki, avagy szabatos történelmi névvel felső-magyarországi magyar tanító” – adja meg az írás alapvetését mindjárt az első mondat. Mert bár az vitán felül áll – maga a szerző is kiemeli –, hogy „a csehek és a szlovákok számára idegen megszállást, elnyomást, leveretést jelentett a szovjet vezetésű Varsói Szerződés hadseregeinek csehszlovákiai bevonulása”. A magyar szerepvállalás ténye is vitathatatlan – azonban ennek megítélésénél válnak el útjaink azokkal, akik Trianon óta reszketnek attól, hogy felemeljük a fejünket. A lényeg:

Hírdetés

Egyrészt azért, mert Magyarországnak nem volt választási lehetősége. A döntés katonáink részvételéről a csehszlovákiai bevonulásban nem Budapesten született meg, és bár a sokszorosan hazaáruló Kádár János a politikai megoldás mellett érvelt, a szovjet megszálló hadsereg árnyékában föl sem merült, föl sem merülhetett, hogy szembeszálljon Leonyid Brezs­nyev bolsevik diktátor akaratával.” És éppen ezért

De ami ennél fontosabb: miközben a szovjet hadsereg kétségtelenül megszálló volt Prágában, a magyar honvédek a történelem és az igazság jogán magyar nézőpontból fogalmilag nem lehettek megszállók a Trianonban elszakított Felvidék magyarlakta területein. Ahogy az is tény, hogy

Igen, ötvenöt évvel ezelőtt a magyar hadsereget idegen akarat kényszerítette kétes kimenetelű vállalkozásba – de a mi láthatárunknak nem kell Prágáig terjednie. Az a csehek ügye.

A mi ügyünk a Felvidék, amit – tudatosítsuk magunkban ezt is augusztus huszadikai nemzeti ünnepünk előestéjén – Szent István királyunk az egész Magyarország többi részével együtt ajánlott a Szűzanya oltalmába.

(a teljes írás elolvasható a Magyar Nemzet oldalán, ITT).


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »