Gondolom ennek is az uborkaszezon az oka, de a normálisnál nagyobbat futott egy pécsi házaspárról szóló telexes videó. A két ember olyan, mintha csak a szótárból léptek volna ki a „liberális, européer” szócikk alatt. Tudják, ezek azok az alakok, akik elszigetelve a társadalomtól és a valóságtól azt hiszik, hogy ők sz*rták a spanyolviaszt (szándékosan ezt a kifejezést használtam, majd értelmet nyer, miért) és mindig mindent jobban tudnak mindenkinél. A recept pedig a szokásos: ballibsiék agyonajnározzák őket, a fideszes média pedig minden sz*rházinak elhordja Székely Lászlót és Gönczi Andreát. Normális ember egyik oldalnak sem hiszi el még azt sem, ha kérdeznek, így bármennyire antipatikusak is, én is végigszenvedtem a róluk szóló 6 perc 47 másodperces videót és a róluk íródott cikkek túlnyomó részét. S igen.. .tényleg olyan idegesítőek, mint az első blikkre gondolnánk, csak a mainstream médiában a lényeg maradt el – ismét.
A videó jó szokás szerint panaszkodással kezdődik. Szegény szerencsétlenek a tavalyi országgyűlési választások alatt szavazatszámlálóként hajnalig dolgoztak, majd ledöbbentek az eredményen. Igen, elviekben iskolázott emberekként azon az eredményen, amely borítékolható volt a kétharmadot leszámítva. Mivel veszíteni nem tudnak, ezt követően bedurciztak, és eldöntötték, hogy külföldre, Spanyolországba költöznek.
A videó pedig ezt követően, tehát nagyjából a 30. másodpercnél átvált valami teljesen szürreális imázsvideóba, vagy ha rosszmájúak akarnánk lenni, ingatlanhirdetésbe. Igazából az itt látottakat még a Telex szemszögéből sem értem, hiszen az elviekben – és a valóságban is – egyre inkább gazdasági nyomorba süllyedő országban egy, a magyar átlaghoz mérve rendkívül gazdag, nyugodt körülmények között élő házaspár idézőjeles „problémáit” láthatjuk, hallhatjuk. Ez még a kommunista propagandaosztályon is egy büdös nagy egyest érne, de mindegy.
Mindenki a saját szintjén nyomorog?
Ami nekem először feltűnt, hogy egy költő-lektor (Székely László) és egy történész (Gönczi Andrea) milyen luxuskörülmények között él. Első kézből tudom, hogy pár „sztártörténészt” leszámítva nem ez az a szakma, ahol az ember a normális élethez szükséges pénzt meg tudja keresni, nemhogy egy olyan egzisztenciát felállítani, amelyhez több mint 8000 (!!!) négyzetméteres ARBORÉTUM és egy több mint 11 méter hosszú könyvszekrénnyel ellátott, rendkívül szép állapotú, nagy ház dukál. A költő-lektor helyzete szerintem még egy történésznél is rosszabb. Ismer valaki gazdag költőt?
Az ingatlanhirdetés eztán személyes történetekkel folytatódik, amelyeken elvileg könnyekkel küszködve meg kellene hatódnunk. Ilyenkor azonban előjön belőlem a film- és könyvelemző énem, amely konstatálja, hogy ebből a videóból egyetlen dolog hiányzik, nevezetesen az, ami miatt készült: a dráma. Ugyanis az ember nem érti, hogy ezt a házaspárt miért kellene sajnálnia. Úri körülmények között élnek, egy szép házban, 8 ezer négyzetméteres arborétummal, kerttel, remek kilátással az ország egy csodálatos pontján. Akkor mégis mi bajuk van? Persze, erre választ kapunk. „Elvesztették a hitüket a nemzetegyesítésben”, túl sok az „árok”, meg hasonlók, de úgy értem, hogy ezen túl mi a bajuk? Egy olyan életszínvonalat értek el számomra tisztázatlan körülmények között, amelyről sokan csak álmodnának még külföldön is, nemhogy idehaza. Ehhez mérten azt sem értem, mégis mit csodálkoznak azon, hogy senki nem akarja megvenni tőlük. Elvileg nekik kellene tudniuk a legjobban, hogy azért, mert egy szűk kört leszámítva senkinek nincs rá pénze.
Pedig hőseinket pusztán ez az egyetlen, eladási mozzanat választja el attól, hogy álmuk megvalósuljon, és Spanyolországba költözhessenek. Utóbbi amúgy remek választás – viccen kívül – és ezt a részét a tervnek meg is tudom érteni, csak hát ez az egész hiszti itt válik végleg röhejessé. Akik ugyanis az élhetetlenség miatt Magyarországról külföldre költöznek, azok általában nem olyan tervekkel vágnak neki, hogy a hátralévő életüket luxusban töltik valahol a spanyol tengerparton, hanem örülnek, ha kapnak emberhez méltó munkát, jobb fizetést meg tetőt a fejük fölé. S ebben az a legnagyobb szomorúság, hogy ez a kisfilm pontosan azokat köpi arcátlanul szembe, akikhez elvileg szól: az országot elhagyókat. Persze, tegyük fel, hogy jó körülmények között élnek de más helyre húz a szívük valamilyen okból. Ezt is meg tudom érteni, de akkor miért kell belőle politikai propagandát gyártani és teleharsogni vele a sajtót?
Szegények „sírnak”, mert manapság már nincs nemzet, hanem csak „szerteszét szakadt embercsoportok” maradtak. Utóbbiban egyébként van igazság, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy ez a jelenség egyrészt globális, s másrészt – ebből fakadóan – messze túlmutat Orbánék felelősségén. Ráadásul, ahogy a globális, úgy a hazai krízis sem új keletű, 2010 előtt sem volt jobb a helyzet semmilyen értelemben, azt leszámítva, hogy azóta törvényszerűen fokozódott a fragmentálódás.
Megmosolyogtató rész továbbá, amikor Gönczi azt sérelmezi, hogy „liberális szemlélete miatt megkérdőjelezik az ő magyarságát”. Nos, kedves Andrea, nem, ezt a liberálisok szokták csinálni más nézőpontú emberekkel, de ugye milyen rosszul tud esni, ha visszanyal a fagyi? Nehéz az ilyet sajnálni. Az pedig, hogy az ük-szépapja 1614-ben ki volt, vagy ki nem volt, senkit nem érdekel, az akkor volt, ez meg most van (ilyenkor bezzeg csak előjönnek azok a „nemzeti értékek”, csak jellemző módon a negatív oldala, ugyanis az elődök jó vagy rossz cselekedeteiért az utódok nem felelősek, ahogy elért eredményeik sem az övéké, ez volt a hiba a nemesi rendszerrel is). A piacos történetet pedig, hogy az az első kérdés, hogy „milyen oldali vagy”, egész egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, ugyanis utcai tapasztalatok alapján az emberek pont fordítva viselkednek: bezárkóznak és érdektelenek.
Nem mellesleg azzal kapcsolatban is lehetnek kétségeink, hogy a szó mai értelmében a házaspár mennyire nevezhető liberálisnak. Székely még 2017-ben teljesen máshogy nyilatkozott az Európára szakadt migrációs hullámról, semmint azt egy „árokbetemetőtől” az ember elvárná. A Kárpátalja című lapnak 2017 márciusában adott interjúja szerint a migráció negatív oldalával kapcsolatos verseket még a mostani (tehát mai szemmel akkori) „nagy hullám” előtt írta, tehát nagyjából 2013-14-ben, így még csak azt sem lehet mondani, hogy a nagy sáskajárás után világosodott meg. Gönczi pedig jóízűen cigányozik egyet, amivel nincs baj, sőt igaza van, hiszen a cigány szavazatok vásárlásában mindkét nagy tömb érdekelt (más kérdés, hogy szerinte csak a Fideszre szavaznak le), azzal viszont már inkább, hogy a cigány szót nem meri kiejteni, de persze az írását szemléző Mandiner sem.
Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!
Az eddigi szempontok alapján egyetlen kérdésem van, ez pedig így szól: ezt a filmet a Telex a Fidesz támogatásának céljából forgatta? Ugyanis innentől kezdve az utóbbihoz tartozó holdudvar nyugodtan mutogathat, hogy „nahát, Magyarországon így élnek az emberek, mégis ki akarnak vándorolni”. Ezt persze meg is tették, tucatnyi kormánypárti cikk született a témában, túl magas labda volt ez ahhoz, hogy ne csapják le.
Egyébként ennél antipatikusabb embereket keresve sem találhattak volna. Rengeteg olyan szomorú történet van arról, hogy valaki miért kénytelen elhagyni az országot, ennek ellenére egyetlen egy dologról nem volt szó, nevezetesen a valóban kétségbeejtően katasztrofális állapotokról, no meg arról, hogy jelenleg kilátás sincs egy jobb helyzetre. Erre persze lehet azt válaszolni, hogy a magyar népnek mindig ez jutott, sosem volt túl jó a helyzet, majd eztán is lesz valahogy, ami az elmúlt néhány száz évet nézve egyrészt igaz, másrészt meg tudom érteni, ha valakinek a „majd lesz valahogy” nem elég, és jobb körülményeket szeretne teremteni magának egy kevésbé kisgömböc kormánnyal a háta mögött.
Kétségkívül elhiszem azt is, hogy Spanyolországban jobb a gazdasági, egészségügyi, akármilyen helyzet és a magyar kormánynál jobban kezelik a válságot is – valljuk be, megelőzni ebben az Orbán-kormányt nem egy nagy kihívás. Azonban ez a videó pontosan a visszájára sült el, és egy arcpirítóan életidegen történetet mutat be arról, hogy egy idősebb házaspár „könnyekkel küszködve” fog luxuséletet élni Európa egyik legszebb országában. Bónuszként pedig a Fidesz ismét megkapta a szokásos munícióját.
Ki a francnak készült ezt a kisfilm?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
