Vissza- és előretekintés, hagyományőrzés és újraszínezés alkalma volt a jubileumi tábor. A Szeged-Csanádi Egyházmegye ifjúságpasztorációs irodája idén is meghívta a középiskolás fiatalokat Domaszék-Zöldfásra, egyházmegyei táborába. Július első hetében ezúttal is élményteli, tartalmas hetet nyújtottak a résztvevőknek.
Miben lehet, és miben kell többnek lennie az egyházmegyei ifjúsági táborunknak? – tették fel a kérdést a 20. alkalommal rendezett tábor szervezői. A „Színezd újra” mottó jegyében hívtak a kérdés átgondolására, válaszok keresésére az ifjúságpasztorációs iroda (IPC) munkatársai.
A húszéves jubileum visszatekintésre és újragondolásra hív – fogalmazta meg Serfőző Levente ifjúsági referens azt a feladatot, hogy meg kell találni, miben tud az egyházmegyei tábor többet adni; mik az értékei, illetve a megkülönböztető jegye, ami a jövőben is vonzóvá teszi a fiatalok számára. Felidézte, hogy a kezdetei időszakban csekély volt a táborkínálat, egy-egy kistelepülésen élő fiatal számára alig volt lehetőség nyári közösségi együttlétre, ma pedig élménytáborok sokasága verseng a fiatalokért. Eredetileg az egyházmegye kisebb és nagyobb településeinek fiataljainak teremtettek találkozási lehetőséget, hogy kialakuljon bennük az egyházmegyés identitás. A kezdeti célok ma is fontosak, de ma már ennél többre van szükség. „Az irány jó, kell a találkozási lehetőség, az élmények, de mellette kell a tartalom, az értékalapú témák, olyan kérdésfelvetések, melyek érintik a fiatalok hétköznapjait. Ezeket kell elővenni, megbeszélni, meghallgatni a fiatalok kérdéseit, együtt keresni a válaszokat, és érthetővé tenni számukra az evangélium iránymutatását. Menjünk mélyebbre!” – határozta meg a céljukat Serfőző Levente.
Az ifjúságpasztorációs iroda meghívására ötven táborozó középiskolás részvételével és közel húsz önkéntes vezetésével zajlottak a programok. Élményelemek, beszélgetések, lelkinap, Face2face imaest, előadások, tanúságtételek, kirándulás, sok sport, játék – ez az a vonzó összeállítás, ami miatt évről évre visszajárnak Domaszék-Zöldfásra a diákok Mezőtúrtól Apátfalváig, Mórahalomtól Gyuláig, lefedve az egyházmegye egész területét.
„Nem nagy számokról szól a tábor, a résztvevők száma mindig ötven–hetven fő között mozog. De itt szerelmek születtek, házasságok köttettek, barátságok alakulnak és erősödnek meg. A táborozók többsége a helyi egyházközségében a közösségi élet motorjává válik. Nem egy fiatal választja a hitoktató hivatást, néhányan az IPC munkatársai lettek, és a Szent Gellért Szeminárium két újmisés papja is itt táborozott középiskolásként. Korábbi táborozók ma csoportvezetőként kapcsolódnak be a tábor életébe. A Jóisten munkálkodik, sok személyes gyümölcse van annak, ha a kísérőként a fiatalok mellé szegődünk” – sorolja fel Serfőző Levente az örömre okot adó elköteleződéseket.
Az évek során jól kialakult a programstruktúra. Mise nyitotta a tábort, melyen az újmisés Aleksza János mondta a homíliát. A tábor mottójából indult ki. „Színezd újra” – hív föl a mottó, és a tábor megadja ennek lehetőségét. A szónok arra mutatott rá, mindenkinek magának kell újragondolni életét, s változtatni azon. „Lehetőség lesz ebben az egy hétben barátságokat megújítani, újakat kialakítani, lehetőség átgondolni életünket. Van lehetőség vidámnak lenni, játszani, szórakozni. És van lehetőség az Istennel való kapcsolatunk megújítására, átgondolására is. Mindezek lehetőségek. Rajtam múlik, hogy élek-e velük. Újraszínezem-e az életemet?” – tette fel a kérdést a fiatal pap.
A mottó jegyében a napok színt kaptak, kapcsolódva az adott témához. Az első napot rózsaszínre festették az újratalálkozás öröme jegyében. A második nap volt a kék, a víz és Mária színe, őket az életadásban kapcsolták össze. A téma egyszerre szólt a teremtésvédelemről, és állította középpontba Máriát, arra hívva a fiatalokat, mit jelent számukra Jézus anyja. A harmadik napot a zöld jelképezte, középpontjában a természet állt. Ez volt a tábor hagyományos kirándulásának napja.
Minden évben a Szeged-Csanádi Egyházmegye valamelyik települését keresik fel, hogy ezáltal is formálják az egyházmegyés identitást. Idén Szabadkígyósra és Nagykopáncsra látogattak, a Wenckheim-kastély és a Szent István-templom volt a célpont. Az Árpád-kori román stílusú templom a XI. században épült, majd a XIII. században gótikus elemekkel bővítették. A végtelen alföldi síkon álló templomhoz gyalogos zarándokként érkeztek a fiatalok, és szentmisét ünnepeltek. Serfőző Levente a reményről beszélt: azzal, hogy lehetőséget adunk valakinek, a jövő reményét adjuk.
A következő nap, a hagyományos lelkinap színe a tisztaság színe, a fehér volt. Jyioty Jampana és Anna Maria Pelka szalvator nővérek beszéltek arról, hogyan élik meg ők, szerzetesek a tisztaságot, s a táborlakók is elmondták, mit jelent a számukra a tisztaság. A csoportvezetők bemutatták az imamódokat, és lelkitükröket ismertettek meg a fiatalokkal.
A Face2face imaesten két volt táborozó tett tanúságot arról, mit jelentett számára a Zöldfás, és hogyan találták meg helyüket az egyházmegye pasztorális életében. Az imaest alakalom volt arra, hogy a fiatalok éljenek a megismert imaformákkal.
A sárga szín – az életerő, vidámság – napján Mórahalomra mentek a táborozók. Elhagyhatatlan program a termálfürdő, évente vissza tudnak járni a városka támogatásával.
A napot egy jubileumi est zárta. Fényképekkel illusztrálva tekintettek vissza az eltelt húsz évre, majd Christian Party következett – tánc, szórakozás.
A záró szentmisét Gyulay Endre emeritus püspök mutatta be, akinek püspöksége alatt teljes támogatásával indult az egyházmegyei tábor. Hálát adtak Istennek az elmúlt húsz évért. Gyulay Endre azt fogalmazta meg: a hálaadásban Istent kell dicsőítenünk. „Mi lehetne nagyobb dicsőítés, mintha odaadjuk neki a szabad akaratunkat?” Arra hívta a táborozókat, gondolják át, kik azok, akikről környezetükben példát tudnak venni. Vajon tanulunk-e tőlük? – tette fel a kérdést. Figyelmeztetett istengyermekségünkre. „A mindennapokban megéljük-e ezt? Oda tudunk fordulni Istenhez, úgy, ahogy szüleinkhez tesszük? Elmeséljük-e neki, milyen volt a napunk?” Gyulay Endre arra buzdította a fiatalokat, fordítsák figyelmüket, erőkérésüket istengyermeki kapcsolatuk építésére. A nap piros színe, a Szentlélek, az erő, a tűz színe azt üzente, mindenkit visszavárnak.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 23-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
