Verje meg az Isten,/ Veretlen ne hagyja,/ Ki magyar létére/ Magát megtagadja. Ezzel a Pósa Lajos verssel kezdődött meg szombaton a Susa-Rimaszécs között húzódó államhatáron az az ünnepség, amelyet az Uraj-Susa Jövőjéért Egyesület, a Rimaszécsi Polgári és Vállalkozói Szövetség Polgári Társulás szervezett a Rimaszécs és Susa közötti erdei út átadásának tizenötödik évfordulója alkalmából.
Ugyanis immár tizenöt éve annak, hogy a határon túli kapcsolatokat szívén viselő Tartó Lajos, Keller Zsolt, Vitkó Egon, Gál Ferenc és Végi Zoltán megálmodta és meg is valósította, hogy erdei úttal közelebb hozza egymáshoz az új határ meghúzásával szétszakított rimaszécsi és susai családokat, barátokat… Mivel az időjárás nem mindig ad alkalmat arra, hogy az erdei út használható legyen, önkormányzati úton kérték az aszfaltos út megépítését a két település között (Susa település önkormányzatilag Ózd városához tartozik). A kérés el is lett fogadva, mint azt Janczak Dávid, Ózd város polgármestere beszédében elmondta, az erdei út nyomán 2020-ra ígértek aszfaltos utat.
Több, mint tíz éve kaptunk ígéretet arra, hogy az aszfaltos út megépül a két település (Susa vagy Jéne, illetve Susa vagy Rimaszécs között), tudomásom szerint a magyar oldalon ennek nincs akadálya, a szlovák félnek kellene lépéseket tenni”
– mondta a polgármester.
Az első ünnepi találkozás a rimaszécsiek és a susaiak között az országhatáron tizenöt évvel ezelőtt történt, azóta áll a határon a kopjafa, amelynek táblájára a következő Batta György idézet került: EZ AZ ÚT HAZA VEZET, SIMÍTNAK FALEVELEK, (APÁM ÉS ANYÁM KEZÉN ÉPP ILYEN AZ EREZET.)
Nagy Péter ózdi történész beszédében elmondta, hogy ez az erdei út nem csak erről a megemlékezésről nevezetes. A történelmi Magyarország idején azon jártak át egymáshoz rokonok, barátok, ismerősök és mentek át az egykor híres rimaszécsi vásárokba is és azon az úton szállították északról lovaskocsikon az alapanyagot az ózdi vasgyárba. Ezen az úton 1920-ban még nem volt határ, mert Susát 1919-ben ugyan Csehszlovákiához csatolták, Léhy Gábor susai bíró azonban a döntésbe nem nyugodott bele és település 1922. október 20-án visszakerült Magyarországhoz.
Sokan úgy tudják, hogy Susa népszavazással került vissza Magyarországhoz, de ez nem így van.
A párizsi békekonferencia látva a soproni sikert, nem egyezett bele a további népszavazásba. 1921 nyarán felállt egy nemzetközi összetételű határmegállapító bizottság, amely a terepjárás során szembesült a bíró és a falu lakosainak tiltakozásával, végül Susa visszacsatolása mellett döntött”
– olvasható a Történelemportál.hu oldalán.
– Nyolcvanöt évvel ezelőtt történt az az eset, amelyről sajnos kevesen tudnak a mai napig – folytatta Nagy Péter történész -, amikor Susától Domaházáig Felcsík Gábor volt itt a határőrparancsnok. Szüleinktől, nagyszüleinktől tudjuk, hogy 1920-tól mindig várták, hogy visszatérjen a Felvidék. 1938-ban, amikor már rebesgették, hogy talán valami történni fog ez ügyben, Felcsík Gábor százados úgy gondolta, hogy századával visszaszerzi a Felvidéket.
Több magyarázata is van annak, hogy ez miért történt – jegyezte meg a történész. –Talán túlbuzgó volt, de az is elképzelhető, hogy parancsot kapott ra, máig nem tudni pontosan, csak az biztos, hogy 1938. október 5-én, hajnali két órakor az első rohamjárőr csapat elindult felderíteni a terepet, majd fél háromkor elindult a többi csapat összesen kb. 500 katonája is a Felvidék felé.
A rohamjárőr tagjai egykori csempészek voltak, akik minden erdei utat ismertek. Az a csapat, amely Rimaszécs felé vonult, éppen ezen az úton halad át a határon, amelyen most itt állunk. Azzal a feladattal indultak el, hogy elfoglalják Rimaszécset és környékét. A csapat Jokszán zászlós vezetésével a túlerőben lévő, ott állomásozó csehszlovákok tábori őrsét négy óra tájban elfoglalta, és ekkor kaptak parancsot a visszavonulásra. Viszont közban több susai lakos elindult a határon át…
Nagy bátorságról tett tanúbizonyságot Dabrovszky Géza százados, aki tizenegy óra tájban egy géppuskával, negyedmagával elindult, hogy visszahozza a határ túloldalán rekedt embereket, miközben a rimaszécsi templomtoronyból lőtték a susai civileket is. Vállalkozása sikerült, meg tudta menteni az embereket. Sajnos nem mindenütt volt ez így, Kacagópusztánál emberáldozatokkal járt.
Viszont nem sokat kellett várni a susaiaknak, urajiakank, rimaszécsieknek, stb a csatlakozásra, mivel 1938 november 2.-án, aláírták az első bécsi döntést, amelynek értelmében azt a területet is, amelyet Felcsíki szeretett volna visszafoglalni, visszacsatolták Magyarországhoz.
Farkas Ottó
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
