A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal két adománylevelet ismerhetünk meg, melyek beszámolnak az 1276. évi pusztulásról.
A veszprémi várat valamikor 1276. június 21. előtt Csák Péter nádor hadai elpusztították. A barbár cselekedetről részletes beszámoló olvasható a főegyházmegyei levéltár őrizetében lévő két oklevélben.
Korábban írtunk már arról, hogy a veszprémi studium generale is áldozatul esett a nádor hadainak, illetve a székeskáptalan mandula alakú pecsétje is megsemmisült ekkor, ami helyett a kanonokok új, kör alakú pecsétet vésettek. Napi dátum nélkül, de 1276-ból származik két adománylevél a pusztulás utáni újjáépítéssel és kárpótlással kapcsolatban: az egyik IV. László királyé Karos falura, vámjára és vásárára (jelzete: VFL III.1.a.1. Karos 1., DF 200695.), a másik pedig Erzsébet királynétől az ugyanott fekvő királynéi jogokra és a Kál-völgyi királynéi szőlőművesekre (jelzete: VFL III.1.a.1. Insula Magna 5., DF 201417.) vonatkozik. A két oklevél részletesen – valószínűleg túlzó módon – beszámol a pusztítás személyi áldozatairól és az okozott anyagi károkról.
A Zala vármegyei (Zala-)Karos a káptalan zalamerenyei birtokával volt határos, helyi jelentőségű településnek számított a környéken, amelyet vámja és vására is mutat. A vonatkozó adománylevél az elpusztult egyházi kincseket veszi számba, így a liturgikus tárgyakat és textíliákat. A beszámoló szerint odaveszett többek között 15 aranyozott drágaköves kehely, 20 ezüstkehely, 20 körmeneti aranykereszt, 3 arany és 4 ezüst tömjénező, 1-1 aranyfisztula és szenteltvízhintő, 4 arany és 11 ezüstdoboz. A textíliák között felsorolnak 60 aranyozott dalmatikát, 120 szubtilét, 90 aranyozott és 70 selyem miseruhát, 200 bársony és selyem kárpitot, 10 pár a főoltárhoz tartozó és további 60 pár oltáröltözőt, 60 egyéb egyházi ruhát és 24 szőnyeget. Ezen kívül 3000 márka értékű egyházi könyvet, amelyet Szent István király és később más jámbor adományozóktól kapott a székesegyház, továbbá Pál prépost, jogtudós szintén 3000 márka értékű családi örökségét és 1000 márka értékű könyveit. Továbbá megemlítik, hogy a várban élő prépostokat, főespereseket, kanonokokat és más papokat meztelenre vetkőztetve a lovak farkához kötözve hurcolták végig a váron.
Erzsébet királyné adománylevele Karos királynéi részeire, illetve a székeskáptalan birtokaival ugyancsak szomszédos Kál-völgy szőlőműveseit említi. Az oklevél szerint 68 személyt meggyilkoltak a székesegyházban, lábbal taposták a szentek ereklyéit, az oltárokat nagypéntekhez hasonlóan minden ékességüktől megfosztották, szétszórták az itt őrzött egyházi dokumentumokat és a magánszemélyek iratait, valamint összetörték a káptalan pecsétjét. A pusztulás mértéke a királyné megfogalmazása szerint a királyságban elsőnek számító székesegyházban akkora lehetett, hogy „az egész ország minden ingósága sem lenne elég annak jóvátételére”.
A veszprémi székesegyházat a történelem során többször átépítették. 1381-ben egy tűzvészt követően kapott adományokat a Szent Mihály-egyház az újjáépítésre, majd az oszmán csapatok pusztították el az 1552. évi ostrom során. Ezt követően a székesegyházat a 18. században barokk, majd a 20. század elején historizáló stílusban építették újjá; mindezek figyelembevételével meglepő módon továbbra is jelentős középkori részeket őriz.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
