Kulturkampf dúl Ferencvárosban, a Tompa utca 17. szám alatt található pad egészen múlt hétig élhette békében eseménytelen életét, maximum a rajta ülők olykor szürreálisnak tűnő beszélgetései törhették meg lelki békéjét. Egy csütörtöki napon aztán gonosz, sötét lelkű emberek érkeztek a Tompa utcába, és egyik percről a másikra szivárványszínűre erőszakolták szerencsétlent. Attól kezdve a pad "nyitott, szabad és boldog" lett, pedig ő pontosan azelőtt volt nyugodt és boldog, mielőtt az Amnesty International seggfejei rápingálták volna e jelszavakat. Ez az áldatlan állapot aztán nem tartott sokáig, jöttek más emberek, és Ferencváros színeibe öltöztették a meggyalázott tárgyat, ám július 9-e forró vasárnapján ismét támadásba lendültek a szivárványosok, és újfent megbecstelenítették az ülőalkalmatosságot.
Nagyjából így lehetne összefoglalni az elmúlt pár nap Tompa utcában játszódó eseményeit. Egy átlagember minderre azt mondaná, hogy mindeközben egy hétvégi bevásárlás vagy egy átlagos tankolás is luxuscikké válik, és mindamellett, hogy igaza van, sajnos a látszat némileg azért csal: ez már rég nem egy padról szól, hanem arról az erőszakos nyomulásról, melyet az LMBTQ-lobbi újra és újra feléleszt Magyarországon. Miközben gazdasági értelemben a béka feneke alatt vagyunk, a kultúrharc területén sem sokkal jobb a helyzet. Ez pedig duplán lelombozó, hiszen még külön-külön is nehéz lenne megbocsájtani ezt a tarthatatlan helyzetet, nemhogy így, egyszerre.
A rossz hír az, mivel Ferencváros legitim vezetése önkormányzati szinten rendelte el a pad kipingálását, a lehetőségek igen szűkösek. Nyilván az már csak a mítoszteremtés része ennek az egész cirkusznak, hogy Döme Zsuzsa szerint "komoly hivatali akadályokat" kellett leküzdeni, mire sikerült tető alá hozni a festegetést. A hangsúly inkább azon van, hogy ezeknek "valahogy" mindent sikerül elérni "komoly harcok" árán, miközben a Fidesztől azt halljuk, hogy az ország erős, konzervatív kezekben van, a szivárványosoktól pedig azt, hogy "fasizmus" van. Nos, szerintem minden antifasiszta ilyen "fasizmust" kívánna magának, ahol békében padokat festegethet.
Egyszerűbben fogalmazva, amíg az LMBTQ-mozgalomhoz köthető mozgolódások, rendezvények és utcai aktivizmus nem lesz államilag, sokkal komolyabb törvényekkel és rendelkezésekkel szabályozva, addig ez így marad, sőt, évről évre rosszabb lesz, ami már csak azért is veszélyes, mert a fiatalabb generációk körében lényegében akadálytalanul érzékenyíthetnek.
A közteresek persze nem tehetnek róla, oda lettek önkormányzatilag kirendelve, de enyhén szólva is szürreális és röhejes, hogy egy állítólagos "jobboldali diktatúrában" a szivárványos munkatársakat őrizgetik, míg azok festegetnek. Ez így még akkor sem oké, ha amúgy közbiztonság szempontjából minden rendben lenne, de mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon már nem igazán vannak olyan helyek, amelyekről ez elmondható, kiváltképp Ferencvárosról nem. De hát az Amnesty International munkatársainak "testi épsége" nyilván fontosabb, mint a lakosság biztonsága.
Ha viszont ez sem lenne elég, Ferencvárosban akkora munkaerő-felesleg van, hogy még hétfőn is az LMBTQ-baráttá változtatott padot őrizgetik a közterületek éber őrei. Köszönjük olvasónknak a fotókat.
Egyre jobb ez a Pride-időszak a fővárosban. Tiszta Nyugat, amit állítólag annyira nem szeretünk.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
