Miközben az uniós tagállamok elfogadták az Oroszországot kevésbé, Európát annál inkább sújtó tizenegyedik szankciós csomagot, és arról álmodoznak, hogyan kéne a kicsinyke Kínát is térdre kényszeríteni, az Unió főnénije ismét bemondott egy összeget, amitől az emberben megállt az ütő, és feltette a kérdést: mit képzel ez a nő magáról?
Leyenék (mert nyilván nem maga találta ki ezt a rettenetes számot) úgy tervezik, hogy az eddig adott milliárdok után csekély 60 milliárd eurót kellene Ukrajnának összedobni a következő négy évben. Mármint az uniós tagállamoknak. A múlt hét csütörtökön 1,5 milliárdot át is utaltak Kijevnek, mivel ott úgymond nagyon jól mennek a dolgok. Egész pontosan az történik, hogy a Bizottság megállapította:
Ukrajna továbbra is kielégítő haladást ért el a szakpolitikai feltételek teljesítése terén.”
Hogy ez hogy jött ki, inkább ne kérdezzük.
Ellenben lassan már követni sem bírjuk, mennyi pénzünket emésztette fel a két nagyhatalom véres háborúja, amelynek kézzelfogható eredménye Európa tönkretétele, az USA oligarcháinak tollasodása és az ukrán nép exodusa. Ezek meg csak osztanak, szoroznak, mintha valami üvegbúra alatt üldögélnének, majd közlik az újabb végösszeget, mennyit kell összepótolni, nehogy már idő előtt véget érjen a háború.
Ezenközben akadnak EU-s tagállamok, amelyek egyetlen eurócentet se láttak abból a helyreállítási kölcsönből, amelyet egyszer majd vissza kell fizetni.
És itt nem csak Magyarországról meg Lengyelországról van szó, akiknek ugyanúgy kezeskedniük kell a gigakölcsönért. A neoliberális, újmarxista világmegváltók nemcsak a konzervatív vezetésű országok polgárait semmizik ki, de a többieket is megrövidítik, hiszen a 750 milliárdnak talán még a felét sem fizették ki eddig. Lehet, hogy már nincs is mit osztani? Hiszen újabban már a németek is berzenkednek, hogy hagyják abba az országok esztelen sanyargatását. (Miközben a magyarországi ellenzék büszkén veri a mellét, hogyan tesz keresztbe az országának, amelyet képviselni vél.)
Milyen egyszerű ez, gondolja Von der Leyen, a Bizottság elnöke. A hasamra ütök, mondok egy számot, és kérdésnek nincs helye. Nagyokat mondani minden bizonnyal lehet, a mindenható vezető szerepét is el lehet játszani egy darabig.
Ezzel csak egy aprócska gond van: Von der Leyen úgy jelentette be a legújabb támogatást, hogy figyelmen kívül hagyta, erről a tagállamok vezetőinek kell dönteniük.
Vagyis a Tanácsnak. Márpedig az Európai Bizottság vezetője nem a Tanács feje. De még ha az is lenne, akkor sem dönthetne egy személyben. Kérdés, meddig hagyják még garázdálkodni Leyent, ha még a vakcinabeszerzési botrányát sem képesek kivizsgálni?
Az említett gigakölcsön a világjárvány okozta károk helyrehozását célozta volna. De hol van már a járvány? A szépen hangzó Next Generation nevű kölcsönt pedig majd vissza kell fizetni (a fiainknak és az unokáinknak), attól függetlenül, hogy megkaptuk-e a részünket, vagy már rég el lett költve. De az még messzire van. Most az van, hogy meg kell állítani Putyint, aki Lisszabonig és Finnországot átugorva Stockholmig meg sem akar állni. Legalábbis a mese szerint, amelyet az Andersent is überelő (természetesen nem létező) háttérhatalom talált ki.
Mi meg itt továbbra is türelmesen várjuk a pénzünket.
Azt, amiért kezességet vállaltunk, s amelyről már azt sutyorásszák a háttérben, hogy meg sem kapjuk, sőt, a magyar kormány rossz nyelvek szerint lélekben már le is mondott róla. Hát ide jutottunk, kedves európai barátaink.
Még szerencse, hogy vannak más barátaink is (jobban mondva tisztességes partnereink), akik nem akarják ránk erőltetni a saját ferde ideológiájukat, hanem betartják a piac írott és íratlan szabályait. Akad egy csomó ország Közel- és Távol-Keleten, amely nem papol értékekről, nem hiteget, és főleg nem szúrja hátba a partnereit. Csak hát ők nem a barátaink, mint ez a balos társaság itt, Brüsszelben, akik úgy szeretik (és tisztelik) a barátaikat, úgy ismerik el mások másságát, hogy közben meg akarják fojtani.
S akkor még nem is szóltunk a legújabb ötletről, hogy az Unió vezetői az orosz jegybank 200 milliárd eurós, Nyugaton zárolt vagyonát is odaadná Ukrajnának.
Az EKB figyelmeztetése után ugyan hátrébb léptek az agarakkal, most már „csak” a kétszázmilliárd kamatait és részesedéseit nyúlnák le. Ami éves szinten „mindössze” hatmilliárd euró (kábé ennyi járna Magyarországnak).
Európa eddig csak balek volt, most már tolvaj is lesz?
Megjelent a Magyar7 hetilap 26. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
