A módszere, hogy nem belép a politikába (nem vállal politikai szerepet, nem méretteti meg magát, nem látható), hanem kívülről avatkozik be, eszközei az „indirekt befolyásszerzés”, a „közvetett hatalomgyakorlás”, a „kívülről finanszírozott média”, a „civil szervezetek”, a Soros-hálózat. A módszer lényege nem részvétel. Hanem a beavatkozás.
Európába 600 pénzügyi juttatás érkezett 2018-ban – v4na
A hétvégén látott napvilágot a hír, hogy egy apa átadta az örökségét a fiának. Ez önmagában egy szép dolog lenne: amiért megdolgoztunk, amiben életünk munkája van, örökül hagyjuk azt az utódainknak. A hétvégi hír esetében azonban többről és egy kicsit másról van szó. Soros György, a világ legnagyobb hatalmú milliárdos filozófusa hagyományozta át a birodalma vezetését fiának, Alexnek, és biztosak lehetünk benne, nem azt mondta neki, kezdj vele, amit akarsz, ez most már a tiéd.
A Soros-birodalom ugyanis egy mechanizmus, egy gépezet, amely nagyobb és hatalmasabb az őt működtetőknél, a Soros-birodalom meghaladja Sorost.
De hogy is működik ez a gépezet, amely nagyobb teremtőjénél és túléli őt?
Adott egy istenkomplexussal rendelkező, messianisztikus nézetekkel megáldott filozófus, aki ráadásul milliárdos. Pénze, befolyása révén a világ egyik legnagyobb hatalmú embere, de egészen bizonyosan a legnagyobb hatalmú filozófusa. A filozófus célja azonban nem a világ megértése, hanem a világ megváltoztatása, azaz politikai céljai vannak.
Globális hatalomgyárat épített fel.
A módszere, hogy nem belép a politikába (nem vállal politikai szerepet, nem méretteti meg magát, nem látható), hanem kívülről avatkozik be, eszközei az „indirekt befolyásszerzés”, a „közvetett hatalomgyakorlás”, a „kívülről finanszírozott média”, a „civil szervezetek”, a Soros-hálózat. A módszer lényege nem részvétel.
Hanem a beavatkozás.
Azért avatkozik be, hogy káoszt hozzon létre. Vagy eleve ott avatkozik be, ahol instabilitás van, vagy úgy avatkozik be, hogy instabilitást hozzon létre. Az egyensúlytalansági állapotokat kedveli. Ez az a körülmény, amely ugyanis kedvező feltételeket teremt a Soros-birodalom elsődleges politikai tevékenységének.
A spekulációnak.
A birodalomnak nincsenek morális gátlásai, bárki ellen vétkezik (lásd az angol font, a japán jen, a francia frank, a thaiföldi és a maláj valuta esetét). A Soros-birodalom a társadalmi béke kiemelten fontos értékeként számon tartott stabilitásnak az ellensége.
wikipedia
A beavatkozás azt is jelenti, hogy ahol kívülről beavatkoznak, ott szuverenitássérelem keletkezik. Nem a belül lévők akarata dönt, hogy legyen, milyen irányba menjenek a dolgok a saját országukban, hanem kívülről döntik el, a szuverén akaratot kiiktatva. A Soros-birodalom tehát nemcsak a társadalmi béke cementjét, a stabilitást rombolja, de az önrendelkezés lényegeként értett szuverenitást is megtámadja.
Fedett struktúra.
wikipedia
A Soros-birodalom ugyanakkor érzéketlen arra, hogy milyen társadalmat ver szét és hol idéz elő politikai káoszt. Az apa éppúgy dollármilliárdokat és hatalmas politikai energiákat fektetett a Brexit megakadályozásába, a Trump elleni politikai akciócsoportok finanszírozására, mint ahogy a „színes forradalmak” (Grúzia, Maldív-szigetek, Ukrajna, Belorusz, Libanon, Tunézia, Egyiptom, Szíria) támogatására is.
A Soros-birodalom társadalmi programja tehát „üres”. Nemcsak bármiféle politikai rezsim, hanem mindenféle politikai berendezkedés a célpontja lehet. A demokrácia is. A Soros-birodalom a demokrácia alapjául szolgáló értékek ellensége is. Nem foglalkoztatja a többségi elv, a választói felhatalmazás, az ellenőrzés, az elszámoltathatóság, a népszuverenitás gondolata, „üres”, érzéketlen a demokratikus elvekkel szemben.
Mint ahogy „üres”, érzéketlen egyébként elsőre talán meglepő módon a liberális elvekkel szemben is. Miközben csupa olyan nagy elvet ír fel a zászlóra (igazságos, nyílt társadalom; transzparencia; alapvető emberi jogok; jogállam), amely ellen a korszellem értelmében nem lehet menni, mert ezek kétségbevonhatatlanul pozitívnak számítanak, addig a valóságban a Soros-birodalom nem harcol transzparensen; a Soros-hálózat sokszoros személyi átfedésekben, zavaros módon, átláthatatlan pénzügyi manőverekkel és indirekt módszerekkel operál (Soros iróniájáról árulkodik, hogy Transparencynek nevezte el a saját intézetét). Vagy nézzünk csak egy kedvelt liberális toposzt, a kisebbségi jogok kérdését: míg Soros Észak-Macedóniában az albán kisebbség jogai mellett állt, addig a háború előtti Ukrajnában egy olyan rendszert támogatott, amely a kisebbségi jogok ellen lép fel. Nem a kisebbség jogai számítanak.
Hanem a zavarkeltés.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a liberális és demokratikus társadalmak alapvető értéke a törvények uralmának gondolata, mely szerint a törvény mindenkire egyaránt vonatkozik. Soros azonban törvények fölött állónak gondolja magát és intézményeit: bár minden egyetemre ugyanazok a törvények vonatkoznak Magyarországon, a Soros-egyetemre azonban mégse vonatkozhattak ugyanazok a törvények. A Soros-birodalom tehát nem demokrata, nem is liberális, csupán „üres”. Vagy még rosszabb.
Az apa azt mondta, hogy célja a zárt társadalmak felnyitása, és valóban, jó érzékkel is találta meg a célkeresztjébe kerülő „zárt társadalmak” gyenge pontjait, amelyen keresztül azok felnyithatóvá váltak: például a kiterjedt korrupció kezelése olyan igazságügyi reformok révén, amelyek elsősorban a hálózat politikai ellenfeleivel való leszámolás eszközei lehetnek (az ügyészség megszállása Romániában); például az etnikai ellentétek „menedzselése” a szuverén akarat megtörése érdekében (Albánia, Macedónia); például a gazdasági reformok erőltetése a privatizáció, a befolyásszerzés érdekében (Lengyelország vagy Ukrajna esete); például a „színes forradalmak” támogatása az „elnyomással” szemben (Grúzia – 2003; Ukrajna – 2004, 2013-2014; Macedónia – 2016-2017; Örményország – 2018, hogy csak néhány példát említsünk). Bevallott célja tehát a totalitárius zárt társadalmak lebontása révén a nyitottság, a szabadság előmozdítása.
hivatlanul.com
Ám a valóságban a Soros-birodalom maga is totalitárius.
Céljai elérése érdekében az élet minden területére kiterjeszti a hatókörét: az iskolatejprogramtól, a folyóirat-támogatáson keresztül, a perlési politizáláson át a politikai döntéshozatal nyílt befolyásolásáig. A Soros-birodalom a hatalom mikrostruktúráin keresztül a beavatkozás szerkezeti helyeit keresi.
Meg akarja szerezni a kulturális hatalmat.
Stratégiai kérdésként tekint a felsőoktatásra; a tömegkommunikációra; a hírek gyártására, értelmezésére és ellenőrzésére; a tudomány „demokratizálására”; a könyvkiadás, a szórakoztatóipar, a művészet, a filmipar leuralására. Minősítő, osztályozó intézményeket tart fenn: ők minősíthetnek, őket azonban nem lehet minősíteni (Amnesty International, Freedom House, Helsinki Bizottság, Transparency International).
wikipedia
Célja mindenütt a zárt identitások lebontása: a hagyományos családfelfogás „megcáfolása” az LMBTQ-jogok támogatása révén; a nemzetek „megcáfolása” a migráció és a nemzetek feletti szervezetek és megoldások, a multikulti támogatása révén; az élet értelmének „megcáfolása” a legális drogfogyasztás, az eutanázia, az abortusz támogatása révén. Nyíltan progresszív ügyek mellé áll társadalmi zavarkeltés céljából (harc a „rendszerszintű rasszizmus”, a „rendőrségi brutalitás” ellen; „börtönbiznisz”-perek Magyarországon). Támogatja a megcáfolt hatalom elleni engedetlenséget (erőszakmentes ellenállástól a „színes forradalmakig”).
A Soros-birodalom a politikai nyomásgyakorlás eszközeiben is totális.
Támaszpontokat és hídfőállásokat épít ki (jó sokáig Budapest volt a Soros-birodalom központja). Gazdasági befolyásszerzés érdekében cselekszik (Soros büszke arra, hogy a térségben egyszemélyes Marshall-segélyként üzemelt). Informális és indirekt nyomásgyakorlás eszközeivel él (alapítványok kiterjedt hálózata révén; az NGO-k összehangolt munkájával; korrupcióellenes „civil” aktivisták, emberjogvédő szervezetek mobilizálásával; oknyomozó riportok, tényfeltáró jelentések és háttéranyagok segítségével; az uniós rosszallás és nemzetközi sajtónyomás erejével; uniós büntetőmechanizmusok menedzselése révén.
Például a strasbourgi nemzetközi bíróságon keresztül támadja Magyarországot.
Indirekt befolyásszerzésre tör (sajtófelvásárlások, intézmények megszállása, ügyes személyzeti politika segítségével; Soros-szakértők és Soros-fiókák veszik be a közélet támaszpontjait). Nyílt befolyásszerzést gyakorol (van, ahol megszállja a politikai élet első vonalát: Lengyelország, Szlovákia, Moldova, Albánia, Grúzia, Észak-Macedónia tudna miről mesélni). Ellenzéki szervezeteket finanszíroz (Belorusz, Magyarország, Moldova). Megszállja az államot (rendvédelmi szervek feletti ellenőrzés megszerzése, belügyi szervek feletti hatalmi ellenőrzés révén; különleges nyomozati szervek felállítása és működtetése, az ügyészség kiszervezése által – például Romániában). Totális konfliktusmenedzsmentet működtet (etnikai konfliktusokat menedzsel a központi állam meggyengítése érdekében etnikailag megosztott államokban – például azt is képes elérni, hogy megváltozzon egy állam neve: a névváltoztatás Észak-Macedónia esetében az ország identitásának az elvesztését is jelenti, a kisebbségi jogok érvényesítése címszó alatt valójában a macedón identitás aláásása zajlik). Politikai káoszt idéz elő, mert lételeme a válság (és csendes felforgatás, forradalom, puccs, rendszerváltás, zavargások az „eredmény”). Így működik a totalitárius Soros-birodalom, így működik a „civil” Soros Army.
atlatszo.hu
Felvetődhet: no de kérem, mégis hogy lehetne képes minderre egyetlen ember? A lényegi ponthoz jutottunk el ezzel a kétellyel.
Maga a fő mozgató láthatatlan marad.
enbook
Mivel nem kell igazolnia magát, ezért megcáfolni sem lehet. A fennálló berendezkedéseket célba vevő cáfolatot sem maga, hanem az általa fizetett hálózat végzi el. Soros nem a szavazatban és a mandátumban hisz, hanem csak és kizárólag a pénzben. A Soros által követett politikai filantrópia is arról szól, hogy a pénz nyitja ki az ajtóté
És van az a pénz, amelyik bármelyik ajtót kinyit.
Soros politikai filantrópiája egy mélységesen pesszimista politikai antropológián nyugszik: Soros szerint az ember „üres”, nem hajtják magasabb eszmék, nem érdekli az igazság, az ember mint olyan, maga a nihil. Éppen ezért, mint egy üres lapra, bármi ráírható. Éppen ezért van az a pénz, amivel bárki megvehető. Az „üres” Soros kétségkívül kedveli az iróniát: mert van-e vajon ironikusabb attól, hogy éppen a morális tartására büszke, autonómiájával kérkedő liberális értelmiségiek garmadája szerepel Soros fizetési listáján?
Akit nem tud megvenni, letolja a pályáról
Demokratikusan megválasztott vezetőket is.
Egy demokráciában az erő a szavazatból jön. Nagy szavazattöbbség nagy erő. Előfordulhat, hogy valaki még egy demokráciában is olyan erős lehet, hogy túl sokba kerül megdönteni és a milliárdos spekulánsnak egy ponton túl ez már egész egyszerűen nem éri meg (érdemes lenne végiggondolni ebből a szempontból azt a kérdést is, hogy vajon miért van olyan sok koalíciós – tehát kompromisszumoktól függő, azaz gyenge – kormány Európában). Ezért mi, magyarok, még tartjuk magunkat.
De a Soros-birodalom céljai változatlanok – van okunk rá tehát, hogy résen legyünk -, ami változás, hogy most már nem George, hanem Alex a láthatatlan mozgató.
G. Fodor Gábor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
