Búcsúünnepre gyűltek össze június 4-én a székely-sóvidéki Szováta Szentháromság-templomában a város lakói, parajdi és korondi zászlós zarándokok és máshonnan érkezettek. A szentmisét Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök mutatta be.
Szováta a református fejedelmek idején mint fília szerepelt a korondi és parajdi anyaegyházak mellett. Napjainkban önálló plébániaként működik, Köllő Tibor plébános vezetésével, számos fíliával.
A június 4-i búcsúünnepen, Szentháromság vasárnapján hosszú sorban vonultak be a szovátai katolikus templomba a feszület után az egyháztanácsosok, a zászlós szovátai huszárok a Mátyás huszárbandériumból, a fekete ruhás történelmi vitézi rend tagjai, a cserkészcsapat gyerek és felnőtt képviselői, a ministránsok és a papság.
A bevonulók sorát Kerekes László segédpüspök zárta.
A püspök Isten áldását kérte a helyre, majd végigvonulva a templomon szenteltvízzel hintette meg a szent hajlékot és a jelenlévőket, hogy kitartóan imádkozhassanak benne Isten dicsőségére és áldhassák énekükkel az „oszthatatlan Istenséget”.
Az igeliturgia végén, az evangélium alapján, homíliájában Kerekes László püspök a Szentháromság titkáról beszélt, amiről – miként fogalmazott – leghitelesebben Jézus szavaira alapozva vallhatunk.
A történelem során számos művészi alkotás mintázta meg a háromszemélyű egy Istent: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, szeretetegységüket – mondta a szónok. – Az Atya annyira szerette az embereket, hogy elküldte Fiát a világba, hogy az embert felemelje és megmentse.
Isten egy, és mégis három személy. Jézus és az Atya egy. Ő küldi a Szentlelket, aki megerősít bennünket.
„mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”.
„Deus revelatur”, aki megnyilatkozik, és Jézuson keresztül beszél a szívünkbe oltott intenzív, hozzánk lehajló, odaadó, feláldozó szeretete által. Bennünket is a szeretetre sarkall – emelte ki a püspök.
Véges emberi értelmünkkel nem tudjuk felfogni Isten nagyságát – folytatta szentbeszédét a gyulafehérvári segédpüspök. – Olyanok vagyunk, mint a lepke, mely a mécses lángjához közelít: ha túl közel kerül hozzá, megégeti szárnyait, de nem érti meg annak működését. Mint ahogy a méhész ismeri méheit, úgy ismer bennünket Isten, aki teremtett és végtelen szeretetével elhalmozott minket, főleg amikor emberi testet öltött Jézus személyében és kinyilatkoztatta önmagát.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek intenzív szeretetközössége hozza létre a Szentháromság egységét. Ha figyelünk erre a szeretetre, felismerhetjük saját küldetésünket. Látjuk azt is, hogy egyházközségeinknek, egyházmegyénknek milyen szeretetközösséggé kellene alakulniuk. Családjainknak, plébániaközösségeinknek is ebből a szeretetből kell meríteniük – hangsúlyozta Kerekes László püspök. – Ferenc pápa a szinodális zsinat témájának fontosságára hívta fel a figyelmet: jó lenne szeretetközösséggé alakulni, aktív részvétellel, munkálkodással. Ez másokra is kisugárzik, és így mások életére is hat a megélt szeretet – tette hozzá a gyulafehérvári segédpüspök.
Keresztény életünket végigkíséri a Szentháromság – kezdve keresztségünktől és a többi szentségen keresztül, mert mind az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében valósulnak meg, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk”. A világban lévő széthúzást orvosolhatnánk, ha a szentháromságos egy Istenre tekintenénk; onnan megtanulhatjuk, hogyan forduljunk mások felé.
– hangsúlyozta a szónok. Példaként a trinitárius szerzetesrend tagjainak viselkedését, másokért vállalt áldozatkészségét említette, akik magukat nem kímélve mások helyett fogollyá váltak, hogy azok hazamehessenek családjukhoz.
Életünk összekuszálódott szálait ki tudjuk bogozni, ha a Szentháromságos egy Isten egységére, szeretetintenzitására tekintünk, rá tudunk figyelni és rácsodálkozni. Így rátalálhatunk a megoldásokra – zárta homíliáját Kerekes László püspök.
Bíró Jolán-Ilona beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
