Az európai fősodor média is tényként tálalja, de minimum sugallja, hogy a történtek mögött Moszkva áll. Háborús bűnről, embertelen agresszióról beszélnek, ami igaz is, csak az nem egyértelmű, hogy melyik oldal követte el – fogalmaz Stier Gábor.
economist
Előzetes információk szerint az orosz fegyveres erők 205. gépesített lövész dandárja robbantotta fel a kahovkai vízerőművet – jelentette ki Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója kedden egy tévéműsorban. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.
– Főszerkesztő úr, a kahovkai vízerőmű melletti robbantás óriási károkat okozott több tízezer embernek, a külső szemlélő miért sejti mégis azt, hogy ez az akció nem annyira a véres háborúnak, sokkal inkább a propaganda háborúnak a mozzanata?
– A kettő egy és ugyanaz. A háború ugyanis az információs térben ugyanúgy tombol, mint az ukrajnai frontokon. Ezzel a robbantással a háború újabb szintet lépett, és egyre durvul. Mint ahogy a kommunikáció is. Az már az Európai Unió vezető politikusainak a fejében meg sem fordul, hogy a gátat nem az orosz, hanem az ukrán erők robbantották fel. De az európai fősodor média is tényként tálalja, de minimum sugallja, hogy a történtek mögött Moszkva áll. Háborús bűnről, embertelen agresszióról beszélnek, ami igaz is, csak az nem egyértelmű, hogy melyik oldal követte el. Ez azonban a mainstreamet nem érdekli. Ilyenkor érthető meg, miért démonizálja a nyugati média tudatosan Oroszországot. Erre alapozva lehet ilyen esetekben megkérdőjelezhetetlenül Moszkvára mutogatni, az ettől eltérő narratívákat pedig egy mozdulattal propagandaként lesöpörni az asztalról. Pedig ha alaposan belegondolunk, melyik félnek állhatott inkább az érdekében a robbantás, akkor nem erre az eredményre jutunk.
– Az ukrán külügyminisztérium a Hetek (G7) országcsoporthoz és az EU-hoz fordult azzal a felhívással, hogy fontolják meg új szankciók bevezetését Oroszországgal szemben. Különösképpen az orosz rakéta- és a nukleáris ipart érintő büntetőintézkedések meghozatalát sürgeti a tárca. Ez a diplomáciai akció miért teszi az első helyre a kahovkai robbantás okainak és céljainak vizsgálatakor a cui prodest kérdését?
– Ha arra keressük a választ, hogy kinek állt az érdekében ez az akció, akkor logikusan levezethető, hogy a történtek mögött Ukrajna állhat. Ez áradás ugyanis elsodorta a Dnyeper bal partján kiépített orosz védvonal jelentős részét, közte az akna zárat, amely nélkül már könnyebben végrehajtható akár egy átkelés is. De az ár levonultával az alacsonyabb vízállás is az ukrán felet segítheti, ha ilyen lépésre szánná el magát. S mivel a Dnyeper már nem olyan erős természetes védvonal, mint eddig, az orosz erőknek meg kell erősíteniük ezt a fronszakaszt, egységeket kell ide átcsoportosítani. Tehát még támadni sem kell ezen a fronton, magának a lehetőségnek a megnövekedése kihívást jelent az orosz hadvezetésnek. Még inkább széthúzza ugyanis a frontot. De most érthetjük meg igazán azt is, miért volt logikus lépés Szurovikin részéről, hogy Herszonból visszavonta a csapatokat a Dnyeper mögé. Az akkor még álló, egyetlen utánpótlási útvonalat jelentő pontonhidat ugyanis az ár biztosan elsodorta volna.
– A kahovkai robbantás időzítése milyen logikai rendbe illeszkedik?
– Egyértelműen a készülődő ukrán ellentámadás kontextusában értelmezem a történteket. Ennek a része az akciót kísérő kommunikáció is, amely a nyugati információs burokban egyértelműen Oroszországot teszi felelőssé. Erre mondják, két legyet egy csapásra.
Stier Gábor – frisss.hu
– Várhatjuk-e, hogy még a belátható jövőben letagadhatatlanul kiderüljön, melyik fővárosból rendelték el a kahovkai robbantást?
– Egyszer majd ez is ki fog derülni, de akkor már senki nem foglalkozik vele. Akárcsak az Északi Áramlat esetében! A jól felépített kommunikáció célja nem az igazság kiderítése, hanem a másik oldal lejáratása, ezzel is a háborús célok elérése.
Molnár Pál
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
