Jézus a bujáki hívek körében a címe Glatz Oszkár hatvanszor nyolcvan centiméteres festményének, amit Gréczi László újságíró adományozott a bujáki Szent Márton plébániatemplomnak. A kép átadása és megáldása a pünkösdvasárnapi nagymise előtt történt, ünnepélyes keretek között.
Egy nappal korábban, pünkösdszombaton Kékesi Enikő, a Magyar Katolikus Rádió főmunkatársa beszélgetett Gréczi Lászlóval. Felidézték, hogy Glatz Oszkár (1872–1958) közel negyven évig festette a bujáki tájat, az ottani embereket, képein keresztül világhírűvé tette a falu népviseletét. Először 1908-ban járhatott a Nógrád megyei településen, életműve jelentős részét fénygazdag, naturalista látásmódban jelenítette meg.
Kékesi Enikő kérdésére Gréczi László elmondta: Kovács Vencel plébánostól kapta ajándékba Glatz Oszkár festményét. Vencel atya tizenhat évig volt Dejtár plébánosa. Időskorában Gréczi László és családja közelébe költözött. Gréczi Lászlót szinte születésétől kezdve, több évtizedes kapcsolat fűzte a plébános atyához: ő keresztelte meg, nála volt elsőáldozó, majd bérmálkozó, Kovács Vencel eskette meg a feleségével. Együtt gondoskodtak róla, majd mikor Vencel atya elhunyt, Gréczi László intézte a temetését.
Gréczi László a tőle ajándékba kapott Glatz Oszkár festményről elmondta: a képen Jézus egy fa alatt ül, köréje gyűlnek a gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek. Több generáció látható tehát együtt, többségükben gyerekek. Nagyon szépek a figurák, szeretetet sugároznak.
Kékesi Enikő kérdésére, mi bizonyítja, hogy valóban bujákiak vannak a festményen, az újságíró kifejtette: aki ismeri Glatz Oszkár életművét, az felismeri a képein megjelenített figurákat, vagy akár a bujáki népviseletet. Nála domináns elem volt a bujáki emberek megfestése. Rengeteg képe van, amely gyerekeket, felnőtteket ábrázol. Gréczi László ugyanakkor kiemelte, e képen kívül nem ismeri a művész egyetlen másik olyan alkotását sem, amelyen Jézus is szerepelne.
Szó esett arról is, hogy milyen érdekes módon került Glatz Oszkár először a településre: valójában Hollókőre készült, de talán tévedésből, Bujákon szállt le. Azonnal beleszeretett a gyönyörű, Nógrád megyei zsákfaluba. Negyven évig dolgozott Bujákon, bár nem tartózkodott életvitelszerűen ott. Később visszaköltözött Budapestre, a XII. kerületbe, ott élt a családjával, egészen 1958-ban bekövetkezett haláláig. Sírja a Farkasréti temetőben van. Özvegye nyolcvannyolc képet ajándékozott Bujáknak. A képeket Lencsés Zsolt festőművész és freskófestő restaurálta, gyönyörű kiállításon láthatók az alkotások a településen.
Buják méltóképpen őrzi Glatz Oszkár emlékét, szobrot állítottak neki, utcát, teret neveztek el róla. Csodálatos ember és művész volt – emlékezett az újságíró.
Gréczi László elmondta: abban, hogy a Jézus a bujáki hívek körében című festményt a Szent Márton-plébániatemplom kapta meg, Marti József bujáki esperes, plébánosnak van a legnagyobb szerepe. Amikor először meglátta a festményt, azonnal leszögezte: ennek a képnek a bujáki templomban van a helye. Gréczi László pedig természetesnek vette, hogy a templomnak ajándékozza a képet. Végül a főoltár közelében helyezték el a festményt. Marti József egyébként valódi jó pásztor, egész lényéből szeretet, tisztelet sugárzik hívei felé – jelentette ki Gréczi László, aki jó szívvel ajánlja a hívők és a nem hívők figyelmébe is a gyönyörűen felújított bujáki templomot, amelynek plébániaközössége valódi szeretetközösség.
Kiemelendő, hogy az 1957-ben a mírovi börtönben mártírhalált halt felvidéki magyar politikus, Esterházy János boldoggá avatásáért nagyon sok szentmisét ajánlottak már fel eddig is a hívek. Gréczi László úgy gondolja, Glatz Oszkár gyönyörű festménye lélekemelő ajándék Bujáknak és az ottani híveknek. Az újságíró úgy fogalmazott, hálás az Úrnak, hogy közvetítő lehetett abban, hogy a kép egy Nógrád megyei paptól a bujáki templomba került.
Forrás: Magyar Katolikus Rádió
Lejegyezte: Dodnár Dániel
Fotó: Marti József
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
