Borzalom…
Egy referenciakönyveket kiadó amerikai cég, a Merriam-Webster kiadó minden évben megjelöli az év szavát, amelyet az online felületén végzett keresések alapján határoz meg. Ez a szó 2022-ben a „gaslightning”, azaz a gázlángozás lett, amelyre ezerhétszáznegyven (!) százalékkal többen kerestek rá, mint egy évvel korábban.
A fogalom egy olyan pszichológiai jelenségre utal, amikor valaki addig manipulál egy másik személyt, amíg az megkérdőjelezi saját gondolatainak, valóságérzékelésének vagy akár emlékeinek érvényességét. A kifejezés egy 1940-es években vetített Gázláng című filmből ered, amelyben a férj úgy akarja őrületbe kergetni a feleségét, hogy megmagyarázhatatlan jelenségeket produkál a közös házukban. Például tárgyak tűnnek el, rejtélyes hangok hallatszanak és halványul a gázláng fénye. Amikor a nő ezekről beszámol a férjének, ő úgy tesz, mintha ezekből semmit nem venne észre: így próbálja meg elhitetni feleségével, hogy megbolondult.
A mai világban a gázlángeffektus veszélyes fegyverré válhat egy bántalmazó attitűdű ember kezében, azonban nem csak a közvetlenül egymás mellett élők között fordulhat elő a manipulációnak eme végtelenül aljas és kegyetlen formája: a Merriam-Webster kiadó szerint „egyre gyakrabban tapasztalhatjuk a gazdasági és politikai életben, illetve, a hírgyártásban is”.
Ugorjunk egy kicsit az időben, egészen idén május 25-ig, amikor is megjelent a hírekben, hogy nemcsak a Médiatanács, hanem a bíróság is súlyosan törvénysértőnek találta az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen! című „műsorának” azt a részét, amelyben Sebestyén Balázs és műsorvezetőtársa, Vadon János egy kolumbiai kisfiút hoztak szörnyen megalázó helyzetbe. Történt ugyanis, hogy a kamerák előtt a kissé túlsúlyos fiúcskának Vadon János kérdéseire kellett válaszolnia, mégpedig minden alkalommal azt, hogy „Sí, senor”, azaz „Igen, uram”. Az embernek csak nagy jóindulattal nevezhető Vadon magyarul kérdezgette a szerencsétlen gyereket, mégpedig arról, hogy „Anyád megmondta, hogy én vagyok az apád?” illetve, „Tudod, hogy ha mondjuk tíz éven keresztül fánkot fogsz zabálni, mint eddig, akkor százötven kiló leszel tizenhat éves korodra, ugye?”, és még azt is, hogy „Balázs egy senki, ugye?”. A kisfiú nem értette a kérdéseket, de mindegyikre igennel kellett válaszolnia. Mindeközben Sebestyén Balázs, aki egyébként szintén családos ember, a háttérben vihogott, mint egy fakutya.
A Médiatanács januárban megállapította, hogy a jelenettel az RTL Klub megsértette a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek öncélú és sérelmes bemutatását tiltó törvényi rendelkezést. Határozatában súlyos jogsértést állapított meg, és kétmillió forintos bírságot rótt ki a szolgáltatóra, ezenkívül a jogsértésről szóló közlemény közzétételére is kötelezte – nagyon helyesen.
A csatorna a döntést bíróságon támadta meg (!), ám a Fővárosi Ítélőszék megerősítette a Médiatanács döntését, vagyis, hogy „a kiskorút megalázó helyzetben mutatta be, mivel a neki feltett kérdésekre nem reagálhatott szabadon, tűrnie kellett a kialakított helyzetet”.
Az RTL tehát megalázott és verbálisan abúzált egy védekezni a nyelvi korlátok miatt képtelen kisgyereket. Az az RTL Klub, amely élére áll minden szexuális kisebbség elfogadásáért folytatott harcnak, az a csatorna, amely a gyermekvédelmi törvényt számtalan formában gúnyolta ki és próbálta érvényteleníteni a köztudatban, az a tévéadó, amely a leghangosabban szidja a kormányt a pedagógusok helyzete miatt, mondván, gyermekeink jövője az első.
Vajon van-e különbség aközött, amikor a szélsőliberális médiumok felhergelnek és a rendőrsorfal elé terelnek gyanútlan gyermekeket, illetve aközött, hogy egy, a magyar nyelvet nem beszélő kisfiút főműsoridőben aláznak porrá, megfosztva őt a védekezéstől és a helyzetből való kilépéstől? Számomra mindkettő a manipulatív bántalmazás kategóriája, noha nem olyan egyértelműen az arcunkba vágva, mint ahogyan azt várnánk.
A balliberális médiumok ugyanis beállva az ellenzéki politika mellé, kvázi önálló politikai lobbiegységként működve úgy akarják átformálni a valóságot, hogy észrevétlenül elhitessék az átlagemberrel: bűnös, kirekesztő és szégyentelen, amennyiben nem fogadja el az általa normálisnak beállítani kívánt jelenségeket.
Nézzünk csak néhány példát a múltból! Szinte az egész világ elhitte, hogy George Floyd, az amerikai színes bőrű bűnöző emléke előtt tisztelegnie kell, mert ha nem teszi meg, ő maga is eggyé válik az ügyben eljáró és kényszerintézkedést alkalmazó rendőrökkel. El kellett volna fogadnia, hogy normális ennek zászlaja alatt a BLM-mozgalomnak lángba borítania az Egyesült Államokat, és teljesen magától értetődő, hogy európai sportolók vezekelnek amerikai rendőrök bűneiért. Aki nem térdel, az fajgyűlölő és rasszista.
Teljesen egészségesnek és evidensnek kéne lennie, hogy egy mesekönyvben, amelyet óvodás, iskolás gyermekek kezébe adunk, a főhősök egy része a saját neméhez vonzódik.
Annak is rendben kéne lennie, hogy azt a pszichológust, aki ez ügyben felszólal és vállalja a véleményét, Laposföld-díjjal „jutalmazzák”, érvénytelenítve és nevetség tárgyává téve így kvázi harminc év tudományos munkáját és állásfoglalását.
Azon sem szabadna felhördülnie senkinek, hogy az óvodákba szexuális nevelés címen nőnek öltözött férfiakat kéne beengedni, sőt azzal is minden rendben kellene, hogy legyen, hogy a nőket nem nevezhetem nőnek, a férfiakat pedig férfinak. Odáig mentünk ebben a hisztériában, hogy az Egyesült Királyságban éppen a minap tiltottak el a tanítástól egy (egyébként keresztény) matematikatanárt, mert egy magát transzneműként meghatározó diáklány megszólításakor nem volt hajlandó az általa preferált névmást használni. És ez így oké, nem?
És az is, hogy az RTL Klub egy kisfiút bántalmaz ország-világ előtt, mert ha ők csinálják, akkor ez teljesen rendben van. Ez azonban már nem egyszerű kettős mérce.
A nyugati mainstream egy olyan alternatív valóságot próbál meg felhúzni körülöttünk, amely az alapvető normáktól és az eredendően egészséges gondolkodásmódtól teljes mértékben eltér. Ezért, ha valaki úgy érzi, hogy megbolondult és nem érti, hová tart körülötte a világ, innen üzenem neki: ne csüggedjen, mert a még normális emberek táborát erősíti.
Ezen a ponton pedig visszatérnék az írásom elejére és a Merriam-Webster kiadó eredményére. A „gaslightning” szóra ugyanis ezerhétszáznegyven százalékkal többen kerestek rá 2022-ben, mint az előző évben. A cég akkori közleményében úgy fogalmazott, nem értik, miért a hirtelen gigantikus mértékben megugrott érdeklődés a pszichológiai fogalom iránt, ugyanis semmilyen esemény vagy történés nem indokolja, hogy ennyivel többen keressenek rá a jelenségre.
Azért talán mégis történt néhány dolog, ami miatt az emberek úgy érezhetik, valami nagyon nem stimmel a valósággal, pontosabban azzal, amit a környezetük, a média és a nyugati politika annak nevez. Jó példa erre az a napokban felbukkant hír, hogy az egyesült államokbeli Minneapolisban székelő Target nevű áruház megijedt a bevételkieséstől, és az üzlethelyiségek hátsó részébe száműzte az LMBTQ-témájú árucikkeket. A kontinens hetedik legnagyobb kiskereskedelmi hálózatának közlése szerint már a dolgozóikat is fenyegették.
„A vásárlókban valószínűleg a transzneműeknek szánt fürdőruhák verték ki a biztosítékot” – fogalmaztak.
Hasonlóképp járt a BudLight nevű, szintén amerikai sörmárka, amelynek legújabb kampányában egy transznemű közösségimédia-személyiség szerepelt. A vásárlókat ez erősen megosztotta, tömegesen fordultak el a márkától, így a cég profitja jelentősen visszaesett.
Nem tudom, hogy véletlen egybeesés csupán, vagy valóban van összefüggés a gázlángeffektus, mint kifejezés széles körű ismerete, és az embereknek, a valósághoz jóval közelebb álló reakciói között. Merem remélni, hogy a fenti két példa nem kirívó eset, hanem talán tendencia. Végső soron ugyanis az emberek nem hülyék. Még ha akként is kezelik őket.
Borítókép: Sebestyén Balázs és Vadon János műsorvezetők (Fotó: Mediaworks/Markovics Gábor)
Jobbágyi Zsófia
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
