Az elmúlt lassan egy hétben szinte több Gálvölgyi János kórházba kerülésével kapcsolatos hír jött velem szembe, mint minden más együttvéve, ami azért is érdekes, mert az algoritmus úgy dobálta fel ezeket szűnni nem akaró lelkesedéssel számomra, hogy az elején még csak rá sem kattintottam egyik cikkre sem. Gálvölgyi persze abba az alapvetően magyarellenes brancsba tartozik (Heti Hetes meg társai), amelyet ugyan szépen, komótosan, de azért lassan mégiscsak elrág az idő vasfoga. Ez a mostani mondanivalóm szempontjából egyébként irreleváns, esetleg csak annyiban érdekes, hogy ennek ellenére "tömegek aggódnak az egészségi állapotáért", mintha legalábbis közeli családtagjuk lenne, s ezt én igazából nem is nagyon tudtam hová tenni.
Stílusos, hogy éppen május 10-én volt a mentők napja Magyarországon, ahol még mindenki pátoszosan hálálkodott a mentősöknek, majd pár nappal később "gyűlöletcunami" zúdul rájuk, mert késve érkeztek ki még csak nem is a kommentelők hozzátartozójáért, hanem egy amúgy nem túlságosan a kedvességéről vagy közvetlenségéről ismert humoristáért, közszereplőért. Tévedés ne essék, Gálvölgyinek is ugyanúgy jár a normális egészségügyi ellátás, de, hogy miért pont ez az eset verte ki a biztosítékot olyan embereknél, akik jó eséllyel soha az életben nem is találkoztak vele személyesen, rejtély.
Az viszont nem rejtély – de nagyon is szomorú – hogyan jutottunk idáig, hogy még a rendőrség is vizsgálódik az ügyben. A mentő elvileg 40 perc után sem ért ki Gálvölgyihez, ami egyrészt tényleg sok, másrészt nem ez az első ilyen eset, harmadrészt volt már hosszabb is. Az eddigi adatok szerint a mentésirányító diszpécser(ek) hibáztak valamit, így végül a családja szállította kórházba a művészt. Persze, ebben az esetben is fel kell tárni, hogy futott zátonyra a mentése folyamat.
Csakhogy… tágabb ismeretségi körömben már évekkel ezelőtt hallottam hasonló történeteket, de olvastam olyat is, ahol a késés a beteg életébe került. Lett belőle heteken át tartó hírcunami, gyűlöletcunami, vizsgálódás, vagy akármi más? Nem. Az igazság az, hogy ez az eset kizárólag azért kapott ekkora publicitást, mert egy híres emberről van szó, és „milyen felháborító, hogy vele ilyen megtörténhet”. Hát elárulom, hogy semmivel nem felháborítóbb, mintha bárki mással történne, és akkor még csak számításba sem vettem azt, hogy Gálvölgyi munkássága mennyi kárt okozott a nemzetnek. Ez a hírességek felé való pozitív diszkrimináció egy olyan formája, amely egyenesen vérlázító és kiakasztó. Gondolom, akik a társadalom „krémjét” alkotják (szigorúan idézőjelesen), azoknak mindig szokatlan, ha találkoznak a magyar rögvalósággal, de azt bizton állíthatom, hogy ha Mari néniért értek volna ki a mentők 40 perc alatt, a kutyát nem érdekelte volna még csak egy 10 soros cikk erejéig sem, ezzel szemben Gálvölgyi állapotáról annyi infót kapunk, hogy lassan beleég a retinámba.
Azontúl, hogy a gyűlöletcunamit a mentősök irányába nem értem, hiszen, mint mondtam, olyan emberről beszélünk, akit jó eséllyel soha nem is láttak élőben, kicsit igazságtalanságnak is tartom, hiszen az egészségügy gyatra állapotáról nem ők tehetnek, sőt. Persze mi is találkoztunk már bunkó mentőssel, de nagy általánosságban mégsem lehet negatív képet festeni róluk, ráadásul az ágazat lezüllesztése az elmúlt évtizedek kormányzatainak a hibája. Lehet például, hogyha nem rúgtak volna ki egy csomó eü-dolgozót a kötelező oltás miatt, akkor Gálvölgyiért is időben kiért volna az a bizonyos mentő.
Javaslom tehát a Fidesznek és Pintér Sándornak, aki a Gálvölgyi-eset kapcsán vizsgálatot rendelt el a mentőknél, hogy emellett inkább az ágazat helyrehozásán fáradozzanak, és ne egy ismert ember esete miatt tegyenek hirtelen intézkedéseket, amely az „átlagember” problémáival ellentétben katalizátorként robbantotta be az évek óta létező bajokat. Persze úgyis süket fülekre találok.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
