A genderkedés ellen kiváló eszköz a humor.
A kanadai női súlyemelő bajnok egy álnő volt. Azaz biológiai férfi, aki hormonkezelésen ment át. Ez természetesen hatalmas előnyt ad neki, hiszen férfi izmokkal rendelkezik. A valódi nők esélytelenek ellene.
Egy másik kanadai súlyemelő erre bemutatta az egész helyzet abszurditását. Bár hosszú évek óta férfi súlyemelő volt, edző is, kinyilvánította, hogy ő eddig ugyan titkolta, de valójában nőnek érzi magát. A kanadai sportra vonatkozó szabályok szerint ezek után nem lehet őt kizárni a női versenyből, hiszen ez genderalapú diszkrimináció lenne.
Így aztán az illető versenyzett, s persze hatalmas előnnyel nyert, 50 kg többlettel győzte le a hormonkezelt álnőt.
Egyszer csináltam valami hasonlót. Korábbi munkahelyemen – melyről fogok még írni, de kivárok 1 évet felmondásom óta, tapintatból – egy ilyen modern progresszív-liberális képzésen el lett magyarázva nekünk, hogy mindenki jogosult a maga nemére, s a többi marhaság.
Én erre megjegyeztem, hogy én is így vagyok ezzel, én történetesen kutyaként azonosítom magamat, így ezek után kérek minden ellenem irányuló támadást állatkínzásként kezelni. A bátrabb kollégák röhögtek, a félénkebbek zavartan néztek, az oktató – egyébként egy baromi szép harmincas görög csaj – meg az mondta, a vicceket majd a szünetben adjuk elő, ne az oktatás során, mert szoros a program. Titokban tetszhetett neki a szövegem, mert aztán bejelölt barátnak a FB-on.
Persze könnyű így duhajkodni. Hiába amerikai a cég, ez a cég bulgáriai részlege, ahol a központ kötelező ideológiáját még a főnökök se veszik komolyan. Abszolút látszat csak minden, kb. annyira teljesítik a központi ukázokat, ahogy az átlag MSZMP-tag hitt Kádár alatt a kommunizmusban: tudta mit kell mondani, ha nagyon kellett mondani valamit, de sose vette komolyan.
A cégnél még az Amerikából ide exportált főemberek is alkalmazkodtak a helyi divathoz. Munkaviszonyom első 2 és fél évében egy színfekete amerikai néger volt a helyi nagyfőnök. Úgy nézett ki, mintha valami hollywodi filmből szakasztott néger rendőrfönök lenne, hatalmas, kövér, de izmos ember, kopasz, s nagyjából 140 kilós. S még a szabadidős programokon is öltönyben, nyakkendőben jelent meg.
Renitenssége egy decemberben derült ki. A központból jött a “kellemes ünnepeket” körímél, ez Amerikában a szabványos. Mire ő meg a helyi szintű üdvözléseknél “kellemes karácsonyi ünnepeket” verziót csinált. Sőt az évvégi céges partit elnevezte “karácsonyi partinak”. Otthon, Amerikában ebből baja lett volna.
Persze ő erős kelet-európai hatás alatt állt. Bulgária előtt Magyarországon élt pár évet, előtte Lengyelországban, a legkorábban meg Romániában. Sőt, a felesége egy romániai magyar nő volt. Ilyen sokrétű “ellenséges” hatással nehéz progresszívnek lenni, ez tény.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
