Időnként szórakoztató nézni a maroknyi marxista belső vitáját. Jellemzően marhaságokról.
A szovjetpárti marxistákkal nincs baj, ők legalább koherensek. Azt mondják: Lenin jó marxista volt, a szovjet rendszer kommunista volt. Aztán az valamikor “elferdült”. Abban hogy pontosan mikor ferdült el, nagyjából 3 főbb csoport van:
- “Sztálin a hibás” – Sztálin megváltoztatta a jó lenini rendszert, emiatt az hosszútávon elvesztette a küzdelmet a kapitalizmus ellen,
- “a posztsztálinisták a hibásak” – Sztálin éppenhogy folytatta a jó lenin utat, majd utódai immár nem követték a lenini-sztálini utat, így a rendszer hatékonytalan lett, majd elvesztette a küzdelmet a kapitalizmus ellen,
- “a reformerek a hibásak” – minden ment a legnagyobb rendben, Lenin is, Sztálin is alapvetően helyesen csinálták a dolgokat, ahogy a Sztálin utáni vezetők is (esetleg: Sztálin követett el hibákat, de ezek aztán ki lettek javítva), azonban a 80-as évekre megjelent az áruló, nyugati ügynök Gorbacsov és szintén mélyen korrupt emberei, akik feladták a rendszert, pénzért.
Fentiek legalább valami koherenset állítanak. De nem velük akarok foglalkozni, hanem az eleve szovjetellenes, antileninista marxistákkal. Akik szerint Lenin elferdítette a marxizmust, a szovjet rendszer sose volt jó, mert sose épült marxista elvekre, azaz a Szovjetunió és a szovjet mintán létezett államok sose voltak kommunisták: kommunizmus sose volt még tehát.
A gond ott jön, hogy akkor mégis minek kellene tartani a létezett “álkommunizmust”.
Arra csak nagyon kevesek hajlanak, hogy egyszerűen tekintsük azt a kapitalizmus egyik verziójának, hiszen ennek minden létező tapasztalat és a józan ész is ellentmond. Mert mondjuk a kapitalizmus legfontosabb 5 vonásának zömével már baj van:
- magántulajdon – hát ez nemigen volt a szovjet típusú rendben,
- piacalapúság – hát, ez is csak a kései szovjet rendszerekben jelent meg, ott is csak részlegesen,
- verseny – hát, ez is csak későn jelent meg a szovjet rendszerejben, s megint csak nagyon részlegesen,
- profitirányultság – nos, ez is nehezen húzható rá a szovjet rendszerekre, ahol a nyereség sokszor sokadrangú szempont volt csak,
- bérmunka-alapúság – ez az egyetlen, ami tényleg igaz a szovjet rendszerekre is, hiszen az emberek ott is bérmunkások voltak.
Jellemzően mindig ez utóbbiba kapaszkodnak bele. Hogy nem volt szabadság, hanem megmaradt a bérmunka, hiába szűnt meg a tőkés, helyébe lépett a pártállam, s az lett egyfajta szuper-tőkés, de az egyszerű kisember szemszögéből nem változott a lényeg, hiszen ő továbbra is alárendelt maradt.
Innen aztán a 2 csoport:
- az egyik szerint a szovjet rendszer “államkapitalizmus” volt, éppen a bérmunka létezése miatt,
- a másik szerint meg “államszocializmus”, azaz nem volt igazi kapitalizmus, hiszen a kapitalizmus 5 alapjellemzőjéből 4 hiányzott, azaz inkább egyfajta “tökéletlen kommunizmus” volt.
Természetesen az “államkapitalizmus” elmélet hamissága azonnal belátható. Eleve maga a szó már foglalt, olyan kapitalizmust jelent, ahol az állam szerepe erős a gazdaságban, de kapitalizmus egyébként teljesen működésben van. Azaz nem jelentheti a teljesen más szovjet rendszert.
Az “államszocializmus” már jobb ötlet. Itt persze azonnal felmerül a marxista ellenvetés: Marx se mondta soha, hogy a kommunizmus azonnal megvalósul, hanem annak két lépcsőfokáról beszélt. S mi is az eltérés a két fokozat között: az, hogy a kezdetin még csak részben valósultak meg a kitűzött elvek.
Azaz a “tökéletlen kommunizmus” teljesen összhangban van Marxszal, szembeállítani vele abszurdum.
Következtetés: az antileninista marxizmus egy inkoherens marhaság, bármelyik verzióját is nézzük.
Röviden: TGM halandzsázott.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
