Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Áprilisban Pápai Lajos érdemesült győri püspök ad útravalót.
A mai evangéliumban az Úr Jézus kijelenti, hogy ő a juhok számára az ajtó, majd később, hogy ő a jó Pásztor. Ma az Egyház papi hivatásokért könyörög.
Előttünk áll a Jézus korabeli akol képe: az őr csak a juhok pásztorait engedi be oda, s előttük haladva vezeti ki őket. A juhok ismerik a pásztort, s csak őt követik. Jézus kijelenti: A juhok számára én vagyok az ajtó. Akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Ez a megjegyzés nem az ószövetségi prófétákra vonatkozik, hanem azokra, akik mind a zsidó, mind a pogány világban azt állították, saját erejükkel képesek elhozni az embereknek az isteni dolgok ismeretét és az üdvösséget. Ezért aztán gyakorlatilag a halálba vezettek. Az Úr Jézus viszont azért jött, „hogy életük legyen és bőségben legyen”. De hogyan kell érteni Jézus szavait, hogy a juhok számára ő az ajtó? Az egyik választ megadja az olvasmány. Péter apostol a pünkösdi beszédében a „Mit tegyünk hát, testvérek?” kérdésre így felelt: „Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Akkor elnyeritek a Szentlélek ajándékát.” Vagyis így léphetünk be a kapun: megkeresztelkedünk Jézus Krisztus nevében, és keresztények leszünk. Ma a vélemények zűrzavarában fontos megvallani, hogy „nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12).
A másik választ a szentleckében kapjuk meg, Péter apostol első leveléből. Arra kér minket, hogy kövessük Krisztus példáját, „mert Krisztus is szenvedett értünk, nektek példát hagyva, hogy a nyomában járjatok”. Vagyis arra buzdít, hogy türelemmel viseljük el a szenvedéseket, ne válaszoljunk az erőszakra erőszakkal, a rosszra rosszal, hanem nagylelkűen, szeretettel. Mert a gyűlöletet csak szeretettel lehet legyőzni. Így lesz számunkra kapu az Úr Jézus, ha az ő példáját követjük. Az Úr Jézus apostolokat választott, hogy jelenvalóvá tegyék őt, egészen a végső eljöveteléig. Az apostoli utódlás az egyházi rend szentségében valósul meg. Így a pap Krisztust teszi jelenvalóvá. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat írta: „Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmisében, a pap személyében, (…) és kiváltképp jelen van az eucharisztikus színek alatt. (Sacrosanctum concilium, 7)
Sokszor használták a papra alkalmazva a kifejezést: Alter Christus. De ez áll minden keresztényre is. Szent II. János Pál és XVI. Benedek szerint a pap még több okból Alter Christus. A pap nem egy másik Krisztus Krisztus mellett, hanem ő maga Krisztus, szentségileg megjelenítve. Létében lett Krisztushoz alakítva. Így lesz magának Krisztusnak a szentsége, vagyis jele és eszköze. A pap elsősorban létével pap, és nem azzal, amit tesz. Így a papságot nem lehet a funkcióra redukálni. Van hatalma, ezt megvalljuk: misézni, gyóntatni, de nem egyszerűen szentségkiszolgáltató.
A papi lét gyökere a szent karakter, amit a szentség közöl. Amikor a pap cselekszik, Krisztus helyét tölti be, és nem csak Krisztus nevében, hanem Krisztus személyében cselekszik. Mindez természetesen nem a pszichológiai rendbe tartozik. Robert Sarah bíboros írta Pour l’éternité című új könyvében: Ha egy pap beteget látogat, jelenvalóvá teszi az Egyház egy szenvedő tagja számára Krisztusnak, a Papnak személyét. Lehet, hogy vannak civil beteglátogatók, akik ebben képzettebbek, s talán alkalmasabbak, mint ő, de van valami, amire egyedül ő képes: jelenvalóvá tenni a beteg előtt Krisztust, a Papot. Ha egy pap hitoktat, lehet, hogy egy civil hitoktató ügyesebben, pedagógiailag képzettebben teszi, de a pap személyében Jézus, a jó Pásztor van övéi között, valóban szentségileg.
Isten csodálatos ajándéka a papi hivatás, ami alázatot, hitet és szeretetet kíván azoktól, akiket Isten meghívott erre. Szent Norbertnek tulajdonítják a következő mondást: „Ó, pap, ki vagy te? Nem vagy pap magad által, mivel te nem vagy semmi. Nem magadért vagy pap, mivel az emberek közvetítője vagy. Nem magadnak vagy pap, mivel te az Egyház jegyese vagy. Nem vagy a magadé, mivel mindenki szolgája vagy. Ki vagy akkor tehát? Minden vagy semmi.” (Robert Sarah bíboros)
A mai vasárnapon imádkozzunk papi hivatásokért, szent papokért! Akik tudják, hogy önmagukban semmik, de Krisztusban, Krisztust közvetítve, megjelenítve a legnagyobbat adják az embereknek, a világnak: Krisztust, a Mindent.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
