Ferenc pápa Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája nyomán született meg a The Letter (A levél) című dokumentumfilm, melynek magyar feliratos változatát április 19-én mutatták be a Szentatya magyarországi látogatására való készület jegyében a Párbeszéd Házában. Hargitai Katalin, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképző-tanfolyam hallgatójának írását adjuk közre.
Négy földrész, négy periférián élő csoport, négy hang. Négy kiáltó szó a pusztában. A szegények, az őslakosok, a fiatalok és a természeti környezet szószólói. Meghívást kaptak Rómába, hogy találkozzanak Ferenc pápával és egymással, hogy közösen gondolkodjanak a világ jövőjéről,. A címzettekről, az általuk képviselt csoportokról, a nagy találkozásról, és még sok egyébről szól A levél című film.
Az alkotás a remény filmje egy olyan korban, amikor túlárad a szenvedés. Fiatalok klímaszorongástól, az idősek hőhullámoktól, a szegények a gazdaság rabságában, a környezetért tenni akarók a kilátástalanságtól szenvednek.
Egymás sorsát megismerve, egymást támogatva, és egymásból erőt merítve térnek haza. De többé nincsenek egyedül, még ha távol vannak is egymástól. A találkozás hatására már nem szólisták, hanem egy nagy kórus tagjai a teremtett világ és a szenvedők megmentésének küzdelmében. „Együtt kell énekelnünk. (…) Senkit nem mellőzhetünk. Mindenkinek saját országában, városában, kultúrájában kell megtalálnia a maga útját a megoldáshoz.” „Szükségünk van egymásra. Egyikünk sem magányos sziget. Csak úgy építhetjük a jövőt, ha mind együtt dolgozunk rajta” – mondja a Szentatya a film hősein keresztül mindannyiunknak.
Ferenc pápa – megválasztása után két évvel – írt egy enciklikát. Nekem, neked, mindannyiunknak. Egyedülálló módon nem csak a keresztényekhez, de más vallások híveihez, sőt a Föld minden lakójához szólt ez a körlevél. Szent Ferenc nyomdokába lépve a Szentatya első önálló pápai körlevelének középpontjába – az enciklikák történetében először – a környezetvédelmet és az assisi szent teológiáját állította: a természet szeretetét, a szegényekkel való törődést és a társadalmi igazságosságot. Arra hívott minket, akik itt együtt élünk a Földön, hogy halljuk meg a periférián élők, a fiatalok és a természet segélykiáltását és cselekedjünk. Ez a körlevél a Laudato si’, mely most, nyolc év elteltével még aktuálisabb mint valaha. Tükröt tart elénk, morális tükröt abban a reményben, hogy Szent Ferenc üzenete számos szívben gyökeret ver.
Nemrégiben a pápa újra tollat ragadott, és ennek történetéből megszületett A levél. Első ránézésre csupán egy film, négy pápai meghívásról. Valójában azonban arról a bizonyos nyolc évvel ezelőtti körlevélről szól.
És A levél – csakúgy, mint a Laudato si’ – mindannyiunkhoz szól. Megújulásra hív, mert „nem tudjuk a természethez fűződő kapcsolatunkat megújítani, ha mi magunk nem újulunk meg. (Laudato si’ 118.)” E megújulásban példaképünk lehet Szent Ferenc. A béke embere, aki szereti, oltalmazza és védi a teremtményeket. A szegénység embere, aki nem a birtoklás révén leli mindenben örömét. A hit embere, aki megmutatja, hogy a természetfelettivel való kapcsolat révén mélyebb kapcsolatba léphetünk a természettel.
A filmben együtt jelenik meg a teremtett világ szépsége, a természeti katasztrófák borzalma és az emberi szenvedés. Közben pedig számos rideg, sokkoló adat. A képeket látva megértjük, hogy a világ kiváltságos, gazdagabb felén élünk.
A Szentatya keményen fogalmaz a filmben a mindent ki- és felhasználó gazdaság ellen. Szembesít a valóság egy olvasatával. Azzal az olvasatával, ami megmutatja, hogy a kevesek haszna miként vezet mások szenvedéséhez. Az úgynevezett fejlődés, melyet követünk, a gazdaság elsőbbségét, felsőbbrendűségét hirdeti, miközben rabszolgává tesz bennünket és elpusztítja otthonunkat a természetet. Ez azonban már senkit nem érdekel.
A film azonban lehetőséget kínál a gyógyulásra azáltal, hogy szembesít. Egészen közelről mutatja meg a periférián élők szenvedéseit. „És ha már látunk, nem nézhetünk félre.” Ami egynek fáj, az mindannyiunknak fáj. A film és ezen keresztül a Szentatya arra hív, hogy vegyük fel és hordozzuk a másik fájdalmát. A szenegáli fiúkét, akiknek a klímaváltozás következményeként elönti a víz az iskoláját, így nincs hol aludniuk és tanulniuk. Az Európa felé tengeren induló klímamenekültét, akinek a gumicsónakja elsüllyed, így szeme láttára hal meg a legjobb barátja és kétszáz útitársa. Az otthonát jelentő erdőt védő őslakosét, akit megtámadnak, megvernek, és akinek számos sorstársát meg is ölik. A fiatal gyerekekét, akik az ezrek halálát okozó villámárvizek és földcsuszamlások miatt rémálmokkal küzdenek. A családokét, akik az egyre gyakoribb bozóttüzekben otthonukat, és az állatokét, akik életüket veszítik. E fájdalmakat elfogadva, hordozva talán ráébredünk, hogy nem csak jogaink, de kötelességeink is vannak.
A levél című film ugyanazt üzeni, mint a Laudato si’ körlevél: felelősek vagyunk közös otthonunk jövőjéért. Mit teszünk közös otthonunk megóvásáért? – teszik fel a kérdést az alkotás készítői. A Vatikán közösségi vetítéseket javasol, melyek révén párbeszéd és közös munka indulhat. A vetítések megszervezéshez segédanyagok is készültek.
A film hivatalos oldala IDE kattintva érhető el.
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
