Hazánk tájtípusainak osztályozását készítették el.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont munkatársai egy nemrég megjelent tanulmányban azt kutatták, miként lehet növényzeti tájosztályozást készíteni olyan területekre, ahol nincs vagy csak korlátozottan van őshonos növényzet – írja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat sajtóközleményében.
A kutatók hazánk lehetséges növényzete alapján statisztikai módszerekkel elkészítették Magyarország tájtípusainak osztályozását. A kapott csoportosításokat térképen ábrázolták.
A tájosztályozások célja az úgynevezett tájtípusok – mint például kaszálórétek, lápok és üde erdők mozaikja, erdős tájak – megkeresése. Az osztályozás értékét az adja, hogy – egy térképet magunk elé képzelve –
az azonos színű foltok az egymáshoz hasonló területeket mutatják meg.
Gyakori probléma, hogy a jelenben megfigyelhető (fél)természetes növényzet alapján az ember tájátalakító tevékenysége miatt csak olyan tájosztályozás készíthető, amit többhelyen „fehér foltok” tarkítanak. Most azonban a kutatók azt vizsgálták, hogyan lehetne a növényzet alapján, de „fehér foltok” nélkül osztályozni a tájakat.
Erre kínál megoldást a „lehetséges növényzet” elmélete, mely az adott területen és körülmények között túlélni képes növényzetre vonatkozik. Ez elképzelhető akár egy térképsorozatként is, ahol minden egyes térkép külön-külön növényzeti típus „szemüvegén át” mutatja meg, mennyire alkalmasak a környezeti viszonyok a tájban. A tájosztályozás hazánk lehetséges növényzete alapján készült, a tájban rejlő teljes növényzeti lehetőségek figyelembevételével.
A csoportosítások vizsgálata során a 8 és 15 csoportos változatok különösen informatívnak. Emellett további különböző részletességű felosztások is rendelkezésre állnak, melyek lehetőséget adhatnak a jövőbeli kutatásoknak, hogy a szintek közül a kutatók a legoptimálisabbat tudják kiválasztani és használni.
Létrejöttek stabilabb ‒ például a hegyvidéki tájtípus ‒, illetve könnyen darabolódó ‒ köztük a (fél)száraz erdő-gyep mozaikok tájtípusa ‒ csoportok. Kiderült, hogy a Bereg-Szatmári-sík és az Alsó-Duna-völgy egyaránt olyan alföldies növényzetnek képes otthont adni, amelyben a homoki növényzeti típusok nem képviseltetik magukat. Bár térben egymástól távol helyezkednek el, a részletesebb osztályozást tekintve is egy csoportba tartoznak ártéri erdők számára alkalmas területekként. Szintén érdekes, hogy a Külső-Somogy, a Zselic és az Őrség között is hasonlóságot jelez az osztályozás, így ezek is azonos csoportba kerültek.
(Fotó: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat).
A kutatók a lehetséges növényzet alapján készített új tájosztályozást összehasonlították a hasonló módszerrel, de aktuális, (fél)természetes növényzet alapján készült korábbi osztályozással. Különbség, hogy az új tájosztályozásban az ártéri erdőkkel jellemzett tájtípus jelentősen szélesebb sávban húzódik a folyók mentén. A korábbi osztályozás során az első kettéválás a fás/fátlan szempont, most pedig a domborzati viszonyok alapján történt. Az eltérést magyarázhatja, hogy
az emberi tevékenység hatására szinte az összes őshonos erdő eltűnt az alföldi területekről.
Az elkészült lehetséges növényzet-alapú tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöld infrastruktúra-fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, továbbá élőhelyek, illetve élőhelyegyüttesek helyreállítását is segítheti. Az élőhely-helyreállítás sikerességének a valószínűsége növelhető a helyreállítandó célterület környezeti tulajdonságaihoz hasonló körülményekhez alkalmazkodott növények szaporítóképleteinek, például magjainak használatával. A tájosztályozás emellett segítséget nyújthat a helyreállítandó célélőhely(-együttes) meghatározásához is.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
