William Shakespeare halálának 407. évfordulóján továbbra is rejtély övezi a kérdést, hogy pontosan miért hunyt el – korabeli mércével nem is olyan fiatalon – a világhírű „avoni hattyú”. Az elméletek között a szifilisz, az arzén vagy higanymérgezés, a túlzott alkoholfogyasztás, illetve a természetes halálok egyaránt szerepel. Talán még a halálánál is furcsább, hogy kortársai szinte egyáltalán nem emlékeztek meg a drámaíróról.
William Shakespeare 1616. április 23-án halt meg, 52 évesen, egy apró angol kisvárosban, Stratford-upon-Avonban. A jelenkor nézőpontjából fiatalon érte a halál.
A korabeli Angliában hatvan év felett egy ember már kifejezetten idősnek számított, így a világhírű drámairó a kor átlagának megfelelő hosszúságú életet élt.
Halálának pontos oka a mai napig ismeretlen, noha számos spekuláció látott napvilágot ezzel kapcsolatosan. Sokan gyanakodtak szifiliszre, korának egyik igazi „vámszedőjére”: a teóriának az adta az alapot, hogy Shakespeare gyakran látogatta a bordélyházakat.
Szintén elképzelhető magyarázat halálára az arzén vagy a higanymérgezés, esetleg a túlzott alkoholfogyasztás szövődményei, de természetes okként felmerülhet az elhízás, a szívelégtelenség vagy a stroke is.
Utóbbira magyarázat lehet a visszatetszést keltő családi szégyen. Fiatalabb lányának férje ugyanis feltehetőleg felelős volt egy másik nő teherbe ejtéséért és haláláért, ami nem kizárt, hogy „összetörte” az idősödő író szívét. Halála előtt Shakespeare kizárta vejét az örökségből.
A feltételezett szülőház (Flickr / John / CC BY 2.0)
Az egyik legújabb teória a zseni halálára a dél-afrikai antropológus, Francis Thackeray nevéhez fűződik, aki arra gyanakszik, hogy marihuánatúladagolás vagy -függőség lehetett a halál oka. A szakértő arra alapozza az elméletét, hogy kannabisz termesztésének nyomaira akadtak Shakespeare kertjében. Természetesen további vizsgálatok nélkül – amihez exhumálásra, vagy legalább fogminta vételére lenne szükség – nincs lehetőség az elmélet bizonyítására.
A halál konkrét patologikus okánál még érdekesebb jelenség a hírnév kialakulásának folyamata. Életrajzíróinak egyik legfontosabb feladata a mai napig az ezzel kapcsolatos viták tisztázása és lezárása.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
