Emlékeznek rá, hogy utoljára az akkumulátorgyárak kapcsán beszéltünk arról, hogy a 21. század egy kulcstémája a természetvédelem? Olyan terep ez, ahol még gyakran azok is egyet tudnak érteni egymással, akik világnézetileg amúgy különböznek, nem beszélve arról, hogy a Föld tényleg siralmas állapotban van. Nem csoda, hogy a témára az internacionalista baloldal is igényt tart, csak éppen a szokásos módon nem a megfelelő sarokpontokra teszik a hangsúlyt, megvezetve ezzel akár jó szándékú embereket is. Mivel a környezetvédelem középpontban áll, szükségszerűen jobban is figyelnek az ilyen jellegű hírekre, ha pedig látni valami szépet vagy különlegeset, az kiemelt figyelmet kap. Így voltunk azzal a farkassal is, aki Svájcból egészen Magyarországig vándorolt, hogy eredeti falkájától távol családot alapítson. Erre végül nem került sor, mert, ahogy azt már mindenki tudja, egy beteg barom a múlt hét folyamán agyonlőtte.
A történtek után az M237 kódjelű farkas a mindennapok középpontjává vált, és messze nagyobb jelentőséget szerzett magának még annál is, hogy Svájcból egészen idáig vándorolt, ami már önmagában is egyedülálló, különleges eset. Halála által ugyanis magáról az országról, a magyar társadalomról is van lehetőségünk látleletet venni.
Miért robbant akkorát az ügy?
Fentebb ezt már részben megválaszoltuk, de önmagában azzal is összefüggésbe hozható, hogy a Svájcból érkezett farkast egy ország követte nyomon, rendszeresen kaptunk híreket hollétéről. Sokaknak lehetett ez egy „különleges örömforrás” egy alapvetően ezer sebből vérző világban, majd amikor ezt is „elvették” tőlük, felrobbant az internet.
Bizony, az internet korában már megszokhattunk, hogy sokan olyan stílusban adnak hangot a felháborodásuknak, amelyet élő szóban valószínűleg nem vállalnának fel, ezért több fórumon egyfajta toxikus lincshangulat alakult ki az elkövető ellen, de célkeresztbe került a vadásztársadalom is.
Több vélemény szerint ez a – sok esetben valóban alantas – lincshangulat egy mérföldkő az egyre inkább lecsúszó magyar társadalom történetében. Őszintén szólva én úgy gondolom, hogy a magyar társadalom már eddig is ezer sebből vérzett, nem az itt történt megnyilvánulások számítanak egyfajta vízválasztónak. Még ebben a meglehetősen vészterhes időszakban is, a gyökereitől, világnézetétől megfosztott ember is keresi az azonosulási pontokat az életében, amelyek közül a szó szoros értelmében kilőttek egyet.
Hogy számos megnyilvánulás alapján kijelenthetjük, hogy a magyar társadalmon belül óriási feszültségek vannak? Igen. Csodálkozunk ezen? Nem. A számos irányba fragmentálódott magyarság ugyanis – eltávolodva a régi igazodási pontoktól – szemmel láthatóan nem találja a helyét, a sok igazságtalanság és állami erodálódás pedig egyre növekvő nyugtalanságot szül. Elsőre talán furcsa lehet, de ezt még az a tény is növeli, hogy személyesen viszont egyre kevesebben mernek konfrontálódni, a legtöbben az interneten élik ki magukat, amely csak tovább „segíti” a frusztráltságot és kiüresedést.
Vagy, vagy?
Nem mellesleg jogos a felháborodás, és egy ilyen helyzetben még azt is meg tudja érteni az ember, ha a farkast legyilkoló illetőnek valaki olyan szavakkal üzen, amit normál állapotban nem tenne. Emberek vagyunk, érzelmeink vannak.
Viszont azt sosem értettem, hogy miért kell végletekben gondolkodni. Az egyik véglet szerint akit az átlagnál esetleg jobban megérintett az állat kilövése, az már biztos, hogy valami „trendi, libsi, divat-állatvédő, akinek bezzeg a magyar életek biztos fele ennyire sem fontosak”, a másik szerint pedig a „bolygó pestise vagyunk, és mennyire jobb hely lenne a Föld nélkülünk”. Minderre következtetnek egy farkas kilövéséből.
Pedig a képlet egyáltalán nem ennyire egyszerű. Minden embernél más-más téma élvez prioritást, tehát akinek kiemelten fontos a természetvédelem, jobban fel fogja húzni magát egy ilyenen. Persze ettől még a lincselés nem megoldás, ahogy M237 sem fog visszatérni tőle.
Célkeresztben a vadászok
Persze nem csak a komoly természetkárosítást elkövető vadászra zúdult népharag, de úgy általában a vadászokra is. Egyre többen vonják kétségbe, hogy van-e létjogosultsága a vadászatnak, ahogy az ügy nyomán a teljes vadásztársadalom egyfajta „beteglelkű társasággá” silányodott, annak ellenére, hogy – én magam is utánanéztem – rengeteg hivatásos vadász ítélte el a svájci farkas kilövését.
A teljes tagadás tehát hibás megközelítés. Túlságosan elszúrtuk már a dolgokat, a természet önszabályozó mechanizmusai már nem működnek, így például a vadállományban kénytelenek vagyunk „rendet tartani”, ugyanis a túlszaporodás más ágazatokat is veszélyeztethet, leginkább a mezőgazdaságot, vagy éppen a túlszaporodó dolmányos varjak a városlakók életét keserítik meg egyre gyakrabban. Nem az emberiséget akarom felmenteni, mivel az egész miattunk omlott össze (ragadozók kontrollálatlan kiirtása az elmúlt évszázadokban stb.), de mivel mi okoztuk a gubancot, nekünk is kell szabályozni a rendet, amennyire lehet.
Vadgazdálkodásra, hivatásos vadászokra tehát szükség van, magának a vadászatnak van létjogosultsága. Sokan komolyan is veszik a hivatásukat, természetszerető emberek.
Amit viszont nem vagyok hajlandó elfogadni – s szerintem itt van a határ –, az a hobbivadászat. Az ugyanis már valóban felvet kérdéseket – s most igyekeztem nagyon visszafogottan fogalmazni –, akik azzal töltik a szabadidejüket, hogy egy teljesen egyenlőtlen harcban élőlényeket lőnek ki, majd a tetemeikből – Ace Ventura után szabadon – berendeznek egy hullaházat, s akkor még a különböző (nem egy esetben külföldi) fizető vendégekkel, újgazdag ficsúrokkal levezényelt vadászati orgiákról nem is beszéltünk. Nem mellesleg ugyanezt az álláspontot képviselte a 20. századi Németország egyik kiemelten nagy alakja, Adolf Hitler vezér és birodalmi kancellár is.
Mi lesz az elkövető sorsa?
Nem kérdés, hogy az amúgy meglehetősen zavaros nyilatkozatokat adó illetőt a lehető legsúlyosabb büntetéssel kell sújtani, ezt társadalmi nyomástól teljesen függetlenül mondom. Utóbbi amúgy maximum fordulatszámon pörög, petíció indult például azért, hogy zárják börtönbe (természetesen megérdemelné, de ezen nyilván nem egy petíció fog segíteni).
Nincs amúgy könnyű helyzetben a politika sem, ha ugyanis a kellő büntetés elmarad, tovább növeljük a „következmények nélküli ország” imázsát, amely nem ok nélkül lett Magyarország szinonimája. Ezzel pedig tökéletesen fel is vezettem az utolsó témakört is.
Önostorozás
Epésen talán tényleg megjegyezhetnénk, hogy M237 hibát követett el, mikor Magyarországra jött, és Svájcban valószínűleg tényleg nagyobb biztonságban lett volna, de egyrészt ezen már kár rágódni, másrészt pedig téves az a következtetés, hogy mi vagyunk Európa barbárjai, aki pedig tőlünk nyugatra van, az minden esetben civilizáltabb. Nyugat-Európában is létezik vadászat, sőt, ha visszaugrunk kicsit az időben, akkor könnyen utánajárhatunk, hogy az újonnan felfedezett, Európán kívüli világ állatállományát kivétel nélkül a telepesek, kalandorok, nyugat-európai utazók pusztították ki, míg Ázsiában ezt gyakran saját hatáskörben is „megoldották”, vagy inkább „megoldják” mind a mai napig. Előbbit amúgy nyilván nem lehet a ma élők nyakába varrni, de tőlünk nyugatra ugyanúgy léteznek vadásztársaságok, vadászok stb. (sőt, nem egy társaság pontosan Nyugat-Európából érkezik Magyarországra, hogy itt vadászatokon vegyen részt, lásd „újgazdag” címszóval kissé fentebb), semmivel nem vagyunk tehát alávalóbbak.
Tehát nem az összmagyarság prosztó, mert itt lőtték ki a farkast, hanem önmagában az európai civilizáció haldoklik, ennek ez az eset (és minden velejárója) pusztán egy fejezete, amely éppen itt történt és éppen a magyar társadalom bugyraiba engedett szélesebb belelátást.
Összességében tehát érthető, ha valakit elragadnak az érzelmei (legalább még vannak neki, ez a világ úgyis ezerrel dolgozik azon, hogy már érzéseink se legyenek), viszont szükséges az ezt követő lecsendesedés, differenciált gondolkodásmód is. Bár a farkast ez már nem hozza vissza, de egyértelmű, hogy az elkövetőre kérhető legsúlyosabb büntetés némiképp elégtétel lenne, miközben azt is hangsúlyozni kell, hogy vadgazdálkodásra az ember által kialakított környezetben már szükség van.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábban írtuk:
– Farkaskilövés mint hungarikum?
– Nem jó helyen dörömbölt a "farkasölőt" kereső TEK: húsvéti vacsorát látogattak meg
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
