A keresztény ünnepek kiüresedése, az üzleti szempontok előtérbe kerülése és a lelkiség elsorvadása évtizedek óta tapasztalható jelenség a nyugati világban. A baj azonban évről évre súlyosbodik. A húsvét is, ha nem is vált az üzlet és a profit martalékává oly mértékben, mint a karácsony, már jó ideje a „kisnyusziról”, ajándékokról, a „locsolkodásról” szól. (Bár a fiatalok körében immár a locsolkodás sem divat.) Jézus szenvedéstörténete, kereszthalála, feltámadása, a megváltás műve egyre kevesebb ember lelkét és elméjét foglalkoztatja Nyugaton – de a világ más tájain is sajnos rohamosan veszít erejéből a kereszténység. A felekezetek vezetői és papjai teljességgel tehetetlennek tűnnek, sőt kétségbeejtően semmitmondó és közhelyes megnyilvánulásaikkal inkább csak eltávolítják még a vallás üzenete iránt fogékony embereket is Jézus Krisztus tanításaitól.
A húsvét üzenetének megértéséhez először is tisztában kellene lenni a „bűn” fogalmával. A nyugatias modernitás erkölcsi relativizmusa, sőt nihilizmusa azonban a hagyományos erkölcsi értékeket megsemmisítette. Viszont ha csak homályos elképzeléseink vannak arról, mi a bűn és mi az erény, akkor természetesen bűnbánat sem lehetséges. Amennyiben pedig nincs bűnbánat, akkor a bűnhődés, a vezeklés is teljességgel értelmezhetetlen sok-sok millió embertársunk számára. Ugyanakkor a bűn, a bűntudat, a bűnbánat és a vezeklés fogalmainak mélyebb megértése nélkül Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása, vagyis a keresztény üzenet lényege is szükségképpen süket fülekre talál. Persze Isten létének tagadása már eleve elkerülhetetlenül vonja maga után az erkölcsi értékek teljes kiüresedését.
Márpedig a lelkiismeret mindenképpen elsorvad, ha az emberi társadalmakban nem létezik többé az erényeket és bűnöket világosan elhatároló – és ezzel együtt a bűntudat és bűnbánat érzéseit is életben tartó – morális iránytű. Márpedig a reneszánsz, majd főképpen a tudományos fejlődés, a felvilágosodás és a kapitalizmus kibontakozása nyomán diadalmaskodó úgynevezett nyugati modernitás az istenhittel, a kereszténységgel együtt a morális értékrendszert is elsöpörte. Természetesen az emberek minden korban követtek el bűnöket – ki többet, ki kevesebbet –, a múltban is voltak háborúk, létezett szegénység, elnyomás és igazságtalanság. De mivel a vallásoknak köszönhetően az erkölcsi iránytű is a birtokunkban volt, hihetetlen erők mozdultak meg az erény, az erkölcsi Jó oldalán. A középkorban például szentté avatott egyházi és világi személyek, szerzetesek milliói, a clunyi mozgalom kezdeményezői, nagy formátumú egyházi és világi vezetők, gondolkodók és tudósok, kiváló pápák és uralkodók, reformátorok és ellenreformátorok léptek föl, Istenbe vetett rendíthetetlen hittel, a morális világrend helyreállítása, a gondjaikra bízott népek érdekeinek érvényre juttatása céljából. Természetesen sok kritika érheti a középkori arisztokráciát, a nemességet és a papságot, esetenkénti önzésük, rövidlátásuk, rossz helyzetértékelésük, anyagiasságuk, erkölcstelenségük miatt. De ebből a sokat kárhoztatott arisztokráciából, nemességből és papságból, mégis csak kiváló államférfiak, tudósok, a tömegeknek is irányt mutató, önfeláldozó, sőt hősies, heroikus nők és férfiak kerültek ki. (Miképp persze a köznép soraiból is.) A mohácsi csatában például nem csupán Jagelló II. Lajos király, de az akkori magyar elit színe-java életét áldozta a hazájáért. (Vajon a mai magyarországi vezető rétegek hány tagja lenne ott egyáltalán a haza sorsát eldöntő csatatéren?) Akár a nem magyar, akár a magyar példákat nézzük, Szent Benedektől Szent Ágostonon, VII. Gergely pápán és Szent Istvánon, Szent Lászlón, IV. Bélán, Szent Margiton és Szent Erzsébeten keresztül egészen Széchenyi Istvánig, Kossuth Lajosig és Tisza Istvánig, felsorolhatatlanul hosszú a keresztény vallás morális tanításain felnőtt főként nemesi, de részben jobbágyi vagy polgári származású kiválóságoknak a sora.
Hol vannak korunkban a csakis Istennek elkötelezett, lelkiismeretük útmutatásait követő, népeik érdekeit szolgáló államférfiak és politikusok? Nyomukat sem lelni. Vannak helyettük kilóra megvett, a „globalogazdi” parancsait feltétel nélkül teljesítő, mindenféle erkölcs és lélek nélküli gazemberek. De eltűntek a nagy formátumú művészek, tudósok is, miképpen egyre kevesebb a szakmájához értő, lelkiismeretes, művelt és erkölcsös tanár, orvos, ügyvéd, bíró, újságíró is. Megfogyatkoztak a becsületes, szorgalmas, hozzáértő szakemberek is az élet szinte minden területén. Minden és mindenki ama bizonyos „háttérhatalom”, vagyis a nyugati világot uraló pénzügyi oligarchia kezében van, az évtizedek, sőt évszázadok során kiépített háttérhatalmi hálózatok foglyaként. (Van, aki persze kényszerből az, de nagyon sokan pedig öntudatlanul, amolyan „hasznos idiótaként”.) Mindemellett pedig, az erkölcs sutba vágásával egyidejűleg, a hatalomra jutott „felvilágosult polgárság” (melynek legfelső rétegét manapság „pénzügyi háttérhatalomként”, „deep state”-ként, „nem létező világerőként” emlegetik egyre gyakrabban, sőt, egyes „elvetemültek” még kevésbé PC megnevezéseket is használnak) ténykedésének következményeképpen, akarva, nem akarva, világra jött egy lelkiismeret nélküli, agymosott és a megjelölt ellenség ellen korlátlanul fanatizálható embertípus. (A mindenfajta fanatizmus ellen egész életén át lankadatlanul harcoló Voltaire pedig forog a sírjában). Ezek az új, teljességgel vallástalan, harci alakulatokba szerveződő csoportok a 18. század végén, mint jakobinusok tűntek fel, a 20. század elejétől fogva bolsevikként, kommunistákként terrorizálták a világot. Napjainkban pedig, mint „zöldek”, a „woke mozgalom” vagy épp az „eltörléskultúra”, a „genderideológia” hívei, harcosabb formában mint „antifák”, lágyabb alakzatban pedig mint „libernyákok” zsarnokoskodnak felettünk. De „előállítottak” milliószámra ilyesfajta embereket Ukrajnában is, a „hazájukért harcoló ukrán nacionalistákként”, ami jól mutatja az államok feletti világerő gátlástalan kétszínűségét: ha az akár szélsőséges nacionalizmus a globális nyugati bankárelit céljait szolgálja, akkor kifejezetten támogatást érdemel! Más esetben azonban a nemzeti érzés szigorúan büntetendő, fasizmusnak és nácizmusnak minősül! (Dosztojevszkij megsejtett valamit erről az „új embertípusról”, melynek képviselői megjelennek a Karamazov testvérek vagy még inkább az Ördögök című regényeiben. Habár ez utóbbi művének elrémisztő alakja, Sztavrogin, ugyan élvezettel követi el gaztetteit, ugyanakkor még van fogalma a vezeklésről.)
Ami pedig a nyugati világ „pénzügyi elitjét” illeti… Nos, az egykori nemesség és papság soraiban is voltak eltévelyedett, gonosz emberek, azonban a középkori uralkodó rétegek egyértelműen a keresztény vallás erkölcsi alapjain álltak. Ezzel szemben napjaink (nyilván alapos okkal) homályba burkolózó, így felelősségre nem vonható „globális elitje” morális elveket nem képvisel, cinikus hatalmi és profitérdekek irányítják minden cselekedetét. Nem riad vissza háborúk szításától, nemzetek egymás ellen ugrasztásától, gazdasági válságok, járványok, fajkeveredés előidézésétől, akaratát pedig, a világ jelentős részét polipként átfogó hálózatai, titkosszolgálatai, a markában tartott helyi gazdasági, politikai, kulturális elitek és a virtuális valóságokat létrehozó média és az internetes „közösségi platformok” révén, általában érvényesíteni is tudja.
A világban jelenleg zajló háború, a „west és a rest” szembefordulása, a dollár, mint világpénz meggyengülése nyomán egy új világrendszer születhet. Talán úgy a nyugati, mint az orosz politikai elitekben mégis csak felülkerekedik a józan ész, és sikerül egy pusztító világháborút elkerülni. Talán a többpólusú világrend létrejöttét a nyugati államokat irányító pénzügyi oligarchia nem úgy tekinti, mint amely saját magára nézve végzetes veszélyt, megsemmisülést jelent. (Mert ha úgy tekint, akkor tényleg a legrosszabbra kell felkészülni.) De mindez alighanem kevés lesz. A nyugati világnak és a befolyása alatt tartott régiók népeinek vissza kell találnia a valláshoz, az istenhithez, mert egy civilizáció rövid távon érhet el ugyan – elsősorban gazdasági-technológiai téren – sikereket, hosszabb távon azonban nem képes fennmaradni a szakralitás, és az abból szükségképpen fakadó stabil morális értékrendszer létezése nélkül. Dosztojevszkij már említett Ördögök című regényében az alábbiakat írja: „Sohase volt még nép vallás nélkül, vagyis a rosszról és a jóról alkotott fogalom nélkül….Még egyetlen nép sem tudott berendezkedni a tudomány és az ész alapjain; sohase volt még példa rá, legfeljebb egy pillanatra, ostobaságból. A szocializmus már lényegénél fogva szükségképpen ateizmus, mert mindjárt bevezetőben kijelentette magáról, hogy istentagadó világnézet, és kizárólag a tudomány és az értelem alapjain szándékszik berendezkedni. Az értelem és a tudomány a népek életében az idők kezdete óta mindig, most is csak másodrendű és kisegítő szerepet játszott, és fog játszani az idők végeztéig. A népeket más erő alakítja ki és mozgatja, parancsoló, és uralkodó erő, amelynek eredete azonban ismeretlen, és megmagyarázhatatlan.”
Voltaire is sokkal okosabb volt, mint mai szellemi utódai. (Akik igazán megfontolhatnák végre az egyesek szerint ugyan tévesen, de a nagy „felvilágosult” írónak tulajdonított alábbi idézet értelmét: „Nem értek veled egyet, de halálomig küzdök azért, hogy elmondhasd a véleményedet.” Ha Voltaire ilyen formában ezt a mondatot nem is írta le, de Evelyn Beatrice Hall nevű angol írónő foglalta össze ezzel a mondattal Voltaire 1763-ban megjelent, „Traité sur la Tolérance” c. esszéjében kifejtett gondolatait.) Amikor a kereszténység és általában mindenféle vallás esküdt ellenségeként számon tartott Voltaire-től megkérdezték (habár mint deista, a világon zajló folyamatokba be nem avatkozó Isten létét elismerte), miért hagyja, hogy cselédei templomba járjanak, állítólag a következő választ adta: „azért, mert akkor nem fognak lopni”. De a lényeget pontosan összefoglalja egyik leghíresebb aforizmája is: „Ha Isten nem létezne, ki kellene találni.”
Más szavakkal megfogalmazva: az emberiség Istentől elszakadt részének – kiemelten a nyugati világ népeinek – vissza kell találnia szakrális örökségéhez. Másképp nem csupán a húsvét és a többi keresztény ünnep üzenete fog süket fülekre találni, de jövőnk sem lesz.
Gergely Bence
(Kuruc.info)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
