Bizonyára nem véletlen, hogy valahányszor összegyűjtötték a tíz legszebb magyar szót, az édesanya, anya mindig az élmezőnyben szerepelt, s feltehetően nem is a szóalaknak köszönhetően, hanem a mögöttes tartalma, a hozzá fűződő érzelmi töltet miatt. Ha valaki pár évtizede azt állította volna, hogy nem is olyan sok idő múlva annyira megbolydul a világ, hogy nem számít majd politikailag korrektnek a világban anyát említeni, bizonyára bolondnak hittük volna. És íme, megértük ezt is, ahogy oly sok Nyugaton született tébolyt.
Íme néhány példa: immár két éve az angliai Manchesteri Egyetem kiadott egy útmutatót, amelyben a munkatársakat okították a megfelelő szóhasználatra. A dokumentum célja volt, hogy felhívják a dolgozók figyelmét azokra a szófordulatokra és kifejezésekre, melyek esetlegesen kizárhatnak bizonyos embercsoportokat a beszélgetésből.
A legradikálisabb változás a nemi kifejezéseket érintette, melyek esetében úgymond
Tavaly Angliában több iskola úgy döntött, hogy diákjainak az anya és az apa kifejezés helyett inkább a felnőttet ajánlja a szülők megnevezésére, nehogy véletlenül megsértsék a „nem hagyományos családokat”. 2021-ben az amerikai Kongresszusban új házszabályjavaslatokat jelentettek be, gendersemleges kifejezéseket indítványozva többek között a családdal kapcsolatos utalásokra vonatkozóan. Ennek megfelelően mellőzendő az apa, anya, férj, feleség, fiú, lány kifejezés, helyettük a szülő, házastárs, gyermek kifejezések használatára köteleznék a törvényhozókat. De emlékszünk az „egyik és másik szülő” meghatározás történetére az olaszoknál, ugyancsak az anya és apa helyett.
Miután több negatív visszajelzés érkezett a csatorna felé, utólag korrigálták a beszámolót, és azzal indokolták a furcsa szóhasználatot, hogy nem akartak senkit diszkriminálni.
Nos, ennyi példa bőven elég, hogy az ember arra a szomorú következtetésre jusson, miszerint óriási baj van az emberiség általános szellemi állapotával. Miközben a világ politikai, környezeti és gazdasági szempontból is egyaránt vesztébe rohan, ostobaságból vagy talán egy sötét forgatókönyv részeként olyan őrült, mondvacsinált problémákkal foglalkozik, elterelve a figyelmet az igazán fontos dolgokról, melyeket ha néhány évtizeddel ezelőtt valaki felvetett volna, kinevették, vagy szánakozva összenéztek volna a háta mögött, mondván, bolond szegény, nem tehet róla.
A téboly fokának érzékeltetésére elég, ha találomra példának hozunk fel két anyához íródott verset a magyar irodalomból, ahol az anya, illetve a mama szót behelyettesítjük.
Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd egyén, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden…
(Márai Sándor: Anya)
Már egy hete csak a szülést végző személyre
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
(József Attila: Mama)
Hogy ez a költészet megcsúfolása? Így van. És a józan észé is…
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »