Mélyen émelyítő érzések akkor kerítik hatalmukba az embert, amikor olyan valószerűtlen dolgok történnek meg, amik nem csak a politikai határokat lépik túl, de messze túlmennek a morál, a jó ízlés, és egyáltalán bármilyen elfogadhatóság határmezsgyéjén. Ilyen volt az, amikor Vona Gábor megjelent a Spinoza-házban, vagy amikor Dobrev Klára elkezdett beszélni a hazaszeretetről. Vagy amikor Dávid Ibolya hirtelen átvedlett liberális-konzervatívvá. Most pedig az ország egyik legismertebb, címeres kommunistájáról derült ki, hogy ő egy népnemzeti keresztény.
Az olyan hír, amikor egy gerinctelen politikus köpönyeget fordít, sajnos eléggé megszokott már a magyar közéletben. Azonban az, hogy jelen esetben egy valamikori kiemelkedő országos méltóság vett éles kanyart, és épült be a világnézeti ellenfél kormányzó elitjébe, ez számos kérdést vethet fel a dologgal kapcsolatban. Sajnos Szili elvtársnő is ugyanabba a peches társaságba tartozik, mint például szellemi kistestvére, Csintalan Sándor – nevezetesen, hogy a látszat piszkosul ellene szól. De ne legyünk olyan előítéletesek, és fogadjuk el, hogy az egyház kebelére vezető életút első lépései az MSZMP-nél kezdődnek. Bár az Úr útjai kifürkészhetetlenek, az elvtársnő útjai viszont nem annyira, és később is ezen a csapáson haladva az MSZP-be jutott, ahol 20 éven keresztül szolgálta egyre magasabb pozíciókban a fényes szeleknek ezt a hazaáruló seregletét.
2009 nyarán bejelentette, hogy lemond az Országgyűlés elnökének posztjáról, hogy aktívabban részt tudjon venni a választási kampányban (természetesen a bolsevik oldalon). Amikor a 2010-es választás után világossá vált, hogy a Feri nem tud annyiszor bérmálkozni, hogy a közeljövőben visszatérhessen a hatalomba, akkor főhősünk otthagyta az MSZP-t. és hirtelen rátörtek a nemzeti érzések. Mégpedig kínzó módon.
Saját elmondása szerint ő a szocialista párton belül mindig is a népi, nemzeti vonalat vitte. (Na most, akik megesküsznek rá, hogy ezt a népnemzetiséget észlelték nála, azok között három darab aranyozott Lenin-szobrot sorsolok ki.) Szili Katalin azonban ekkor még nem lett látványosan keresztény. Tovább botorkált a maga választotta balos ösvényen, és megalakította a Szociális Unió nevezetű, állítólagosan balközép formációt. Az alapító munkában vele együtt részt vettek az MSZP Társadalompolitikai Tagozatának egyéb szellemóriásai is. Ha van az albán haditengerészetnél vagy a román űrközpontnál is feleslegesebb szervezet a világon, akkor most ezt megtaláltuk. Maradjunk annyiban, hogy ez a sok szociálisan érzékeny ember, akik kis helyen itt összezsúfolódtak ebben az unióban, végül nem látott más kiutat, mint hogy számos más szervezettel együtt létrehozza a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt nevű, még kiemelkedőbben felesleges választási pártot. Ez a társaság már nyíltan felvállalt nemzeti és keresztény értékeket is, és valószínűleg innen eredeztethető főhősünk későbbi ’szélsőséges jobbratolódása’ is. Bár ezen ’nemzeti-keresztény ’ értékek mibenlétére semmiféle forrást nem találtam, hitvallásuk egyik mondata nagyon megtetszett. Eszerint: „a globális rendszer újraszerveződési folyamatban a nemzeti értékek megőrzését, a nemzeti érdekek képviseletét tekintjük alapvető feladatunknak.” Eltekintve attól, hogy a mondat semmiféle értelmet nem hordoz, de szerintem így is, egy az egyben berakható lenne a már említett román űrkutatási ügynökség alapító okiratába.
A magyar politikatörténet eme markáns formációja végül 0,22%-ot ért el a 2014-es választáson, ami azt jelentette, hogy 10 556 honfitársunk vagy nem vitte magával a szemüvegét a fülke magányába, vagy pedig súlyosan befröccsözve jelent meg ott.
Főhősünknek, Katalin asszonynak, képzett marxistaként ezen a ponton rá kellett jönnie, hogy az ő karizmájával nemhogy működő politikai mozgalmat, de még egy szabás-varrás jellegű alternatív szakkört sem lehetne beindítani a Nyugdíjasok Házában. Bár ócska közhelyeknél többet sosem hallottunk tőle, eredeti gondolata sosem volt, viszont az éticsiga-kompatibilis hajlékonyság mindig is nagy erényei közé tartozott. Rendszeresen ki tudott csúszni a konfliktusokból, egy hangosabb szó soha nem hagyta el rebegő ajkait, a nyilvánosság előtt mindig meg tudta őrizni mimóza arculatát.
Számos esetben értetlenkedett azon, hogy miért ne férhetne össze a kereszténység a baloldalisággal, az evangéliumi gondolatok a (bolsevik tipusú) szociális érzékenységgel, és tett hasonló, teljes eszmei és világnézeti zűrzavarról tanúskodó kijelentéseket. Erre ugyebár a legegyszerűbb válasz az, hogy a baloldaliságot a kereszténység szétzúzására hozták létre megálmodói, és az evangéliumi egyenlőségnek az égvilágon semmi köze sincs a marxista egyenlősdihez. Milyen marxista-leninista az, aki még ezt sem tudja?
2015. március 1-jétől miniszterelnöki megbízottként tevékenykedik, és mélységesen visszautasítja a baloldal vádjait az árulásról, a jobboldali vádakat pedig a kamukereszténységről.
Hazaérkeztem – közölte immár keresztényként a marxista delnő, és valóban hosszú lehetett az út a KISZ-től és az MSZMP-től a „mélyen átélt” kereszténységig. A Kommunista Kiáltványtól Szent Ágostonig és Aquinói Szent Tamásig. Igaz, hogy közben kicsit érintette a neoliberálisokat is, hiszen együtt kormányoztak úgy 12 évig. Főhősünk ideológiai életútjának széles spektrumából talán csak Pol Pot és Pinochet tanai hiányoznak, bár lehet, hogy igazságtalanul bántom, mert azok is megvoltak neki titokban.
Annak idején még volt az MSZP-nek vallásos tagozata a nagyszerű Hagyó Miklós vezetésével, aki többször is megjárta az El Caminót (és a sittet is bizonyos dobozos költségvetési félreértések miatt). Most ennek analógiájára meg lehetne alakítani a KDNP marxista tagozatát (az izraelita műhely után simán – a szerk.), és zarándoklatot is lehetne szervezni évente mondjuk a Lenin-mauzóleumhoz. Biztos, hogy találna ehhez eszmetársakat a KDNP-ben is, mert a társaság ott is sokszínű és befogadó.
Hősünk tehát mostantól felhagy az osztályharccal, és ezentúl a baldachint fogja cipelni az úrnapi körmeneteken. Csak ne felejtsenek el időben szólni neki, hogy a Hálaadó Himnuszt kell a végén énekelni, és nem az Internacionálét. Merthogy az utóbbi 50 évben ez alaposan beidegződhetett a szociálisan oly érzékeny Katalin asszonyba. Olyan szépen és sokszor énekelték ezt annak idején a Havas Szófiával, Lendvai Ildikóval, Vadai Ágnessel és a többi bolsevik szopránnal, hogy Vlagyimir Iljics is valószínűleg többször felülhetett ekkor a nyughelyén…
Szende Péter – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
