Egyes vélemények szerint a féligazság rosszabb a hazugságnál. Nem osztom teljes mértékben ezt a véleményt. Elképzelhető ugyanis, hogy a valótlan állítások közé kevert igazságok kinyitják egyes szellemi sötétségben botorkáló emberek szemét. Másrészt viszont az igazságok és hazugságok keverékéből összegyúrt ideológiai vagy akár propagandaépítmény alighanem sokkal több belső ellentmondástól terhes, ezért kevésbé szilárd, mint egy teljes mértékben hazugságokra épülő rendszer.
A fideszes propaganda két alapvető gyengeséggel rendelkezik: az egyik, hogy a szavak és a tettek sok esetben nem állnak összhangban (nemzeti és keresztény elkötelezettség hangoztatása egyfelől, magyar hazafiak üldözése, idegen érdekek kiszolgálása másfelől), a másik pedig, hogy féligazságokkal operál. Vegyük csak szemügyre a Fidesznek az Ukrajna területén zajló NATO-orosz háborúval kapcsolatos propagandamutatványát, valamint a március 31-én, az Országgyűlés kormánypárti többsége által megszavazott „békepárti határozatot”. A Fidesz propagandaközpontban két alapelv mentén határozták meg a követendő irányvonalat a lassan világháborúvá szélesedő konfliktussal kapcsolatban: morális alapon a béke szükségességét hangoztatják (melynek előfeltétele az azonnali tűzszünet, „hogy ne haljanak meg emberek”), ezen kívül pedig a magyar érdeket is előtérbe helyezik, mondván, „hazánk semmiképpen sem sodródhat bele a háborúba”, ezért „nem szállítunk fegyvereket Ukrajnának”. Ugyanakkor a Fidesz-vezérkart és sajnos hazánkat is markában tartó „globalogazdi” igényeinek is eleget téve, minden egyes fideszes politikusnak és megmondóembernek hangoztatnia kell, hogy „kétségtelenül Oroszország az agresszor” és „Ukrajnának joga van az önvédelemre”. Mindemellett pedig lépten-nyomon el kell mondaniuk a morális szempontból is igazolható, ugyanakkor a kardcsörtető Nyugaton is tetszetősen hangzó érvet: ha fegyvert nem is szállítunk, de „minden lehetséges módon támogatjuk Ukrajnát, és példátlan mértékű humanitárius segítséget is nyújtunk”. (Hogy azután a sok százezer befogadott ukrán menekült között mennyien lehetnek olyanok, akik „különleges feladatokkal vannak megbízva”, arról szigorúan tilos szót ejteni a hazai nyilvánosságban – úgy kormánypárti, mint ellenzéki oldalon.)
A fentiekben ismertetett tézisekre építették föl a Fidesz „békepárti határozattervezetét” is. Azonban a szavak és a tettek ezúttal sincsenek összhangban. Miközben ugyanis a kormány – egyébként teljes mértékben helyesen – az azonnali tűzszünet kihirdetésének és a béketárgyalások megkezdésének szükségességét hangoztatja, a honvédelmi miniszter nemzetünk NATO melletti határozott elkötelezettségéről szónokol, hazánk földjén NATO-csapatok állomásoznak, és mint arra korábban fény derült, ukrán katonai egészségügyi személyzet kiképzése is zajlik Magyarországon. Novák Katalin köztársasági elnök a Kossuth Rádió tudósítása szerint minapi törökországi látogatásán pedig arról beszélt, hogy „olyan béketervre van szükség, amely nem jár Oroszország győzelmével”. „Közös célunk, hogy Oroszország vonja vissza csapatait az ukrán területekről” – jelentette ki Novák Katalin Ankarában. A köztársasági elnök ilyen jellegű megnyilvánulásai (és nem ez volt az első) némiképpen ellentmondanak a kormánypártok azonnali és feltétlen tűzszünetre és béketárgyalásokra felszólító országgyűlési határozatával, illetve a vezető fideszes politikusok (beleértve a miniszterelnök) nyilatkozataival.
A rettegett „globalogazdi” vizslató szeme előtt vergődő kormánypárt féligazságokra épülő propagandamutatványa és „békepárti határozattervezete” több sebből vérzik. Amennyiben ugyanis a nyilatkozat első mondatában leszögezik, hogy „Oroszország az agresszor” és „Ukrajnának joga van az önvédelemre”, akkor ebből a megállapításból levezethető ugyan a tűzszünet megkötésének és a béketárgyalások megkezdésének sürgetése is. Csakhogy az „orosz agresszió” állítólagos „ténye” a globalista balliberális „ellenzék” álláspontját is alátámaszthatná, mely szerint „a végsőkig kell harcolni az agresszió ellen, mivel nem engedhető meg, hogy a világban teret nyerjen az erőszak.” Persze hogy mily mértékben aljas és képmutató a „globalogazdi” hazai „balliberális” (oh, pardon, „zöld”) ügynökeinek felszólalása bármifajta erőszak, agresszió és háború ellen, azt aligha szükséges ecsetelnem: hiszen ők lelkesen támogatták a globális birodalom minden háborúját, Jugoszlávia bombázásától kezdve az afganisztáni és iraki öldöklésen keresztül a líbiai és szíriai beavatkozásokig. Izraelnek a palesztinok elleni és a libanoni és szíriai területeken végrehajtott véres támadásainak sorozatát pedig még csak említeni sem meri senki! Toroczkai László parlamenti felszólalásában teljes joggal mutatott rá arra, hogy bármifajta „békepárti határozattervezet” csakis akkor lehet hiteles, ha az országgyűlés az elmúlt három évtized amerikai vezénylésű NATO-agresszióit, illetve az izraeli hadsereg véres akcióit is elítéli.
Azonban az egyre inkább zöld színeket magára aggató moslékellenzék szégyentelen képmutatása és aljassága nem menti fel a Fideszt azért, mert az Ukrajna területén zajló háború ügyében összemossa az igazságokat a hazugságokkal. Mert igaz ugyan, hogy egy agresszorral is lehet tűzszünetet, sőt békét kötni, mint az a történelem során számos alkalommal megtörtént. Azonban a támadó birodalom ellen a végsőkig küzdeni még felemelőbb és igazán hősies cselekedet! Ha tehát a Fidesz – az előzményeket és az okokat nem megemlítve – Oroszországot „agresszornak” bélyegzi, és Ukrajna „önvédelmi jogáról” szónokol, ezzel valójában öngólt lő, hiszen a háborút világháborúvá szélesíteni kívánó globális elitcsoportok és hazai szekértolóik malmára hajtja a vizet. Mert elsősorban az ő végzetesen hamis propagandájuk „morális megalapozásúnak” szánt érveit („az agresszor ellen a végsőkig küzdeni kell”, a „támadó fél nem nyerhet” stb.) támasztja alá. Csakhogy az igazság, amit a globális elitek járszalagján csüngő magyarországi kormány sem mer kimondani: a felelősség a háborúért elsősorban nem Oroszországot terheli. Az igazi agressziót az államok feletti világerő követte el, amikor 2014-ben, egy 5 milliárd dollárba kerülő, Viktória "Fuck the EU" Nuland vezényletével zajló puccsal hatalomra juttatta ukrajnai ügynökeit, és megkezdődött az egykori szovjet utódállam felfegyverzése, a féktelen oroszellenes propaganda, valamint amikor hozzákezdtek az orosz és a magyar kisebbség módszeres üldözéséhez. A donbaszi régióban az orosz lakosság megszervezte védelmét, melyre a kijevi rezsim a lehető legdurvább eszközökkel válaszolt. A világ mindeközben hallgatott, a legyilkolt 14 ezer donbaszi orosz polgárról egyetlen szót sem ejtett a „meanstream” média, sőt különböző diplomáciai manőverek révén a nyugati hatalmak szándékosan félrevezették Oroszországot. (Mindennek ékes példája volt a minszki megállapodás végrehajtásával történő hitegetés.) A meg-megismétlődő orosz kéréseket, figyelmeztetéseket a nyugati világ pökhendi urai figyelmen kívül hagyták. Ugyanúgy, ahogyan a NATO keleti irányú terjeszkedése ellen megfogalmazott teljesen jogos orosz biztonsági igényeket is lesöpörte az asztalról a globális birodalom, mely immár hosszú évek óta szövögeti az Oroszország végzetes meggyöngítésére, gazdag természeti erőforrásainak megszerzésére, az orosz-európai kapcsolatok teljes megszakítására, és Európa vazallussá züllesztésére irányuló terveit.
Amikor 1941-ben Teleki Pál magyar miniszterelnök szembesült azzal a ténnyel, hogy semmilyen körülmények között nem lesz képes megóvni a hazáját a háborúba sodródástól (és a Jugoszláviával kötött barátsági szerződéshez sem tudjuk tartani magunkat), idegei fölmondták a szolgálatot, és véget vetett életének. Természetesen senki sem vár el hasonló áldozatot hazánk egyetlen mai vezetőjétől sem. (A Horthy-rendszer és a „rendszerváltás rendszerének” politikai elitje amúgy sem említhető egy lapon.) De ha minden kötél szakad, és a nyugati birodalom irtózatos nyomása beleránt minket a háborúba, vajon a „nemzeti kormány” diszkrét hozzájárulásával menetelünk a végzetünk felé, vagy a kormány a sarkára áll, és az igazi nemzeti erőkkel összefogva megkísérli hazánk semlegességének megvalósítását?
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
