A nők kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért-erre a régi feminista hazugságra hivatkozva hirdetett „akciót” egy közösségi irodákat üzemeltető budapesti vállalkozás. Ennek keretében március 8-án a nemzetközi nőnap alkalmából minden férfinak 19%-al többet kellett fizetnie minden szolgáltatásért, mint a nőknek. Azért éppen ennyivel, mert statisztikák szerint ekkora a férfiak és nők bruttó keresetének különbsége Magyarországon.
A vállakozás a Facebook- oldalán hirdette meg az akciót, ahol azt is elárulták, mire kívánják fordítani a többletet: “Minden így befolyó extra bevételt a KAPTÁR megduplázza, és a Patent Egyesületnek adományozzuk a munkájuk támogatásaként.” Ugyan ki mást is támogatnának az így keresett pénzzel, mint egy radikális feminista, férfi- és családgyűlölő szervezetet. Ráadásul a Telex is beszámolt a Magyarországon szerencsére még nem mindennapos kezdeményezésről, így joggal feltételezhetnénk, hogy szép summát sikerült összehozniuk.
Nos, nem így történt. A cég ugyanis azt írja másnapi bejegyzésében, hogy ” a KAPTÁR hozzájárulásával együtt 70.000ft gyűlt tegnap össze.” Ez azt jelenti, hogy mintegy 35 ezer forintnyi többletet realizálhattak azoktól a férfiaktól, akik vagy nem tudtak az akcióról, vagy nem foglalkoztak vele, netán egyetértettek a plusz összeg kifizetésével.
A közösségi oldalon tett bejegyzések alatti hozzászólásokban jópáran rámutattak a kezdeményezés diszkriminatív voltára. Többen megjegyezték, hogy emiatt a továbbiakban nem fogják igénybe venni a cég szolgáltatásait, illetve aki eddig nem volt ügyfelük, az pedig nem is kíván az lenni a továbbiakban sem. Volt, aki azt vetette a szolgáltató szemére, hogy amennyiben támogatni szeretne egy ügyet, azt tegye meg inkább a saját zsebéből, egy hozzászóló pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy “Ma a férfiak várható életkora csak pár évvel van a nyugdíjkorhatár után, a nők viszont nyolc évvel élnek többet. Kijelenthetjük tehát, hogy egész életünkben azért teszünk félre, hogy az ő öreg éveik jól teljenek.”
A cég részéről az érdemi válasz az esetek többségében elmaradt, vagy kimerült abban a frázisban, hogy mivel a nők ugyanabban a beosztásban kevesebbet kapnak, továbbá az üvegplafon miatt nem tudnak érvényesülni, így megérdemlik a támogatást. Itt a Férfihangon is többször írtunk már az ilyen állítások hazug voltáról, de az újak kedvéért vegyük át röviden, a feminista propagandával szemben mi is a valóság.
Statisztikák szerint a férfiak bruttó átlagkeresete magasabb, mint a nőké, ez tény. A KSH adatai szerint ez 2020- ban 15.9%- os különbségben mutatkozott meg, míg az Eurostadt 19%-ban határozza meg a különbözetet. Azonban maga a KSH hívja fel a figyelmet arra, hogy a bérkülönbség mögött
Szintén a KSH adatai támasztják alá azt a hétköznapokban is könnyen megfigyelhető jelenséget, hogy a férfiak több munkaórát dolgoznak, többet túlóráznak és kevesebbet hiányoznak a munkahelyükről, míg a részmunkaidős állásokat javarészt nők töltik be. Könnyen belátható tehát, hogy a férfiak többletkeresete nem holmi megkülönböztetésen, hanem valós többletteljesítményen alapul.
Az állítás, miszerint a nőknek ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt fizetnek – ezzel szeretik a feministák összemosni a férfiak többletmunkájából fakadó bérkülönbséget – szintén kiigazításra szorul. Kezdjük egy alapvetéssel: ha a nők valóban elvégeznék ugyanazt a munkát kevesebb pénzért, minden cég csak nőket akarna alkalmazni. Ez azonban láthatóan nincsen így, és ennek oka nyilvánvalóan nem a vállalkozások financiális hozzá nem értése, hanem az, hogy a munkák jó részénél megéri férfiakat alkalmazni, némiképp több fizetésért ugyanis sokkal többet hajlandóak teljesíteni, ahogyan korábban már láttuk.
Az vitán felül áll, hogy a közalkalmazottak bértábla szerint kapják a fizetésüket, melynek mértékét többek között a végzettség(ek), a szolgálati idő és a pontos beosztás befolyásolják, a dolgozó neme azonban nem. A sok száz, vagy akár több ezer munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatoknál ugyanez a helyzet, remélhetően senki sem gondolja azt, hogy például a Tesco több pénzt fizet egy kasszásnak csak azért, mert férfi. A versenyszéfára területén pedig, főleg a középvezetői és annál magasabb beosztásokban béralku van, azaz mindenki annyit keres, amennyit ki tud harcolni magának és amennyit a munkája ér a cégnek. Ez utóbbiban, az alkudozásban a férfiak nyilvánvalóan jobbak, agresszívabb és kompetitívebb viselkedésük, valamint a szociális nyomás eredményeképpen – ugyanis láss csodát, a nők még mindig olyan férfit akarnak maguknak, aki többet keres, mint ők.
A legfontosabb azonban azt leszögezni, hogy az esetleges munkabér- különbség megítélése és “rendezése” nem egy magáncég feladata, aki így az önbíráskodás cselekményét is nyilvánvalóan elkövette, ha nem is a megszokott jogi értelemben.
Az eset kapcsán az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordultunk. Kifejezetten érdekes lesz látni, hogy a Hivatal hogyan fog viszonyulni az esethez, mennyi idő után kapunk érdemi választ és elmarasztalják-e a diszkriminatív kereskedelmi gyakorlatot folytató vállalkozást. Amint ezekre a kérdésekre válaszokat kapunk, természetesen közöljük egy újabb írás keretein belül.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
