Az elmúlt napok meghatározó kérdése, hogy lesz-e Gyimesi-Szövetség paktum, vagy sem. Érdeklődtünk a feleknél, hol tartanak a tárgyalások…
A múlt héten a Szövetség MKP platformjának képviselőivel tárgyalt az esetleges jövőbeli együttműködésről a parlamenti választásokon. Azzal zárták a megbeszélést, hogy folytatják a tárgyalást. Van-e fejlemény ez ügyben? Milyen feltételekkel tudna elképzelni együttműködést?
Azóta nem találkoztunk. Tehát fejleményről nem tudok beszámolni. A szlovákiai politikának valóban zsibvásár hangulata van, mint az átigazolási időszak a fociban. Nagyon kaotikus a helyzet, megy a helyezkedés, átigazolás, új csapatok jönnek létre, így nem csodálkozom, hogy nagyon üzletiesen kérdeznek, hogy milyen feltételek mellett… A szlovákiai magyar politikának is a sajátja ez a hangulat. Mintha a harmadik, huszonnegyedik vagy épp a százötödik helyet árusítanák ki. Azt kellene felismerni, hogy teljesen mindegy, hogyha a listán az első vagy tizedik helyről indulok el, ha nem azonos az értékrendünk, nem lesz értelme. Nézze, én egyenes adásban néztem végig, ahogy egy kaotikus értékrendű kormánykoalíció rájött, hogy nem tudnak együtt döntést hozni. Be lehet jutni akárhogyan, de aztán közös értékrend hiányában hogyan képzeli el valaki a közös munkát, egyirányú döntéseket?
Ezt most a Szövetségen belüli platform különbségekre érti?
Nem feltétlenül a platformokra értem. A személyes nézetkülönbségek számomra sokkal fontosabbak. Hogy azok, akik a listán ambicionálva érzik magukat képviselőként megnyilvánulni, mit szeretnének érvényesíteni. Ugye nem egyszer találkoztunk azzal, hogy egymásnak feszülő véleményekről van szó. A parlamentben a véleményből szavazat lesz, abból pedig döntés. Így sokkal fontosabbnak gondolom, hogy a listára igyekvők a helyezkedés helyett elvi, eszmei, értékrendbeli kérdésekkel foglalkozzanak. Mit szeretnének megváltoztatni? Hol szorít a cipő? Kit képviselnek? Egyáltalán miért akarnak képviselők lenni? Jó esetben 10 ember miképp fog megegyezni, ha lényegi kérdésekről három sincs azonos állásponton?
Ezt tekinti a legjelentősebb problémának a bejutás tekintetében?
Ez nem a bejutás, hanem későbbi érdekérvényesítés problémája. Mert azt már láthattuk, hogy bárkiből lehet képviselő. Az országnak, a közösségnek akkor van valós haszna ebből a „bejutásból”, ha valóban közösségi érdeket képviselve veszi fel a munkát a képviselő. Itt bizony fel kell vállalni a kényes kérdéseket. Azokat is, amikre sokszor magunkra maradunk. Lehet, hogy fekete bárány szerepből, de érvényesíteni kell a választói akaratot. Sokat járok kint az emberek között. Szeretek első kézből tájékozódni, az emberek pontosan leveszik, hogy mi a vetítés, és mi a valóság. Tudomásul kell venni, hogy megcsömörlöttek a választásoktól, bizalmatlanok, és inkább nem akarnak elmenni választani, mert elveszítették a hitüket abban is, hogy tisztességes és becsületes képviselőjük lehet.
Az alacsony választási részvétel vagy a szlovák pártokra eső magyar szavazat régebbi üzenete a magyar választónak. Politikusként mit lehet ez ellen tenni?
Ami most van, az következmény. Nekem nem áll módomban rehabilitálni egyes politikusokat, akik aprópénzért adták el a lelküket is. Ez az ő dolguk. Nem tudom meg nem történtté tenni a himnusztörvényt, nem tudom megválaszolni, hogy miért kaptak csak egyes községek támogatást, vagy éppen a cimborák. Annyi tisztességtelenség történt, amit minden hétköznapi ember lát, hogy én nem csodálkozok, hogy elmegy az életkedvük, akarom mondani választókedvük. Én úgy tartom, hogy emberközelből kell politizálni. Elérhetőnek kell maradni, és minden nap tenni kell azért, amiért engem a parlamentbe küldtek. Ez a munkám. Érvényesíteni kell a nézeteinket, stabil értékrenddel kell politizálni, és a választó nem engem választ – ha választ – hanem amit én képviselek, és azzal ő is azonosulni tud. És ez még csak szimpátia. Ezért alázattal minden nap tenni kell azért, hogy a választó újra azt érezhesse, hogy érdemes elmenni választani.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
