Nyitókép: Körkép.sk
Székelyudvarhelyi születésű magyar író, politikai elemző, publicista, végzettsége szerint filozófus, egyébként meg rockzenész. Oktatóként létrehozta a Partiumi Keresztény Egyetem egyetemi kiadóját. Dolgozott Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő brüsszeli sajtófőnökeként, később irodavezetőjeként. Ismerhetjük őt a budapesti Századvég Alapítvány kutató-elemzőjeként, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia alapítójaként, majd miniszteri biztosként. Az EH alapító főszerkesztője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szabadidejében továbbra is ír, és ha nem éppen traktoron ül a Mátrában, a Loyal Apples’ Club zenekarában basszusgitározik. Demeter Szilárddal beszélgetünk közéletről, politikáról, közügyekről.
“Ha nem a magyar olvasóknak írnak a magyar írók, akkor el fognak fogyni az olvasóink. Itt fogok ülni egy baromi drága intézmény élén és saját magunknak őrizzük a hagyatékot, amit közönségesen magyar irodalomnak szoktunk nevezni.”
“A hasznos tudást vissza kell hozni, mert a következő időszakban függetlenül a háborútól, energiaválságtól nem lesz jobb, nem lesz élhetőbb a világ.”
“A woke szétszedi a hagyományos nyugati identitás pilléreit, bázisait, az iszlám meg egy türelmes és hódító vallás. Ők tudják, hogy előbb-utóbb győzni fognak. Már csak matematikailag is, hiszen jóval nagyobb az ő népesség gyarapodásuk, mint a miénk. Akik már idejöttek, előbb-utóbb át fogják formálni a nyugati világot a sajátjukra, hiszen abban érzik jól magukat. Ez a két irányú támadás Európa halálát fogja eredményezni.”
– mondta többek között a Körkép.sk kérdéseire Demeter Szilárd.
a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját továbbá arról is kérdeztük, hogy:
Az interjú legérdekesebb részeinek kivonata:
Médiatér
Köztudott, hogy otthonosan mozog a mediális térben. Egyben elkötelezett híve az újszerű dolgoknak. Vállaltan a hozzáadott értékkel bíró projekteket, gondolatokat támogatja. Hol hiányzik leginkább a hozzáadott érték a Kárpát-medencei magyar médiatérben és milyen kihívások előtt áll ma ez a terület?
Lehetőleg minél több digitális kulturális tartalmat nemzeti platformra kell hozni, mert jelen pillanatban a kortárs magyar kultúrának a jelentős része, 80 százaléka a Youtube-on van. Ha a youtube úgy dönt, hogy az algoritmuson keresztül hátrébb sorolják azokat a tartalmakat, amelyek egy kisebb, elöregedő, elfogyóban levő mondjuk fehér európai ország kulturális tartalma, mert nem mi vagyunk a következő potenciális fogyasztói közönség, akkor a kortárs magyar kultúra 80 százaléka el fog tűnni. Mindig van biznisz, mindig van anyag és mindig van nyersanyag a világ mozgásai mögött.
Kultúrharc
Mára világossá vált, hogy a nemzeti közösségben gondolkodók kétfrontos küzdelemre kényszerülnek. Egyrész meg kell küzdeniük a woke-ideológiával, másrészt NY-Európa tekintetében az iszlámmal is. Egy Iránból Németországba emigrált véleményvezér, Behzad Karim Khani a Berliner Zeitungban azt írja: „mi migránsok…. nem fogunk olyan könnyen távozni. És Önök… kedves bio-németek… kihalnak. Így mi játszhatnunk az időre… ami Önöknek nincs.“ Martin Schulz, az Európa Parlament volt elnöke szerint Khani „aranynál is többet érő” ember. Mit tehetnek azonban azok, akiknek nem esik jól ez a mondat?
Hogy mit tehetünk? A Kárpát-medence ilyen szempontból szerencsés helyzetben van, hiszen van egy elég erős keresztény szláv hátország, van egy olyan sokszínű kulturális együttállás, aminek a kulturális kódrendszere közös. Mégiscsak a magyar királyságból szocializálódtunk többszáz éven keresztül. Ráadásul ezek friss nemzeti identitások a románoké, a szlovákoké, a szerbeké. A közös kulturális kód és az identitás erőssége okán ha ezt össze tudjuk egy picit kapni, és a külső nyomás ebben segít, hiszen senki nem szeretne mondjuk Csíksomlyón minaretet látni. Se a románok, se mi. Ez össze tud bennünket tartani, ha mi olyan kulturális tartalmakat tudunk szolgáltatni kortárs formanyelven, ami a gyerekeinket itt tartja ebben a kultúrában.
Elon Musk február közepén a dubai Világkormány-találkozón úgy nyilatkozott, hogy a civilizáció védelmében nagyon fontos a szuverenitás es nacionalizmus. Két kérdés: hogy kerülnek ezek a milliárdos előadók olyan rendezvényekre, ahol nemzetállamok választott képviselői szólalnak fel? A másik: valóban a szuverenitás és a nacionalizmus a kulcsszavak?
Muskkal szemben Soros György a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián a nyitott társadalom mellett szólalt fel, ami a nemzetállamok felszámolását jelenti. A pozícióját erkölcsi alapon megkérdőjelezhetetlennek tartja. Mit veszíthetünk, ha terve valósággá változik?
A nyitott társadalom eszméje az gyakorlatilag az oroszlán együtt legel a báránnyal bibliai képét idézi fel. És azt tudjuk ugye a Bibliából, hogy az nem az e világi királyságban valósul meg. Az oroszlán nem fog együtt legelni a báránnyal. Meg fogja enni a bárányt, mert az az oroszlán természetéhez tartozik. Tehát az, amit Soros Györgyék elképzelnek, hogy itt majd a multikulturális társadalom milyen szépen fog működni, arról már kiderült a hétköznapi valóságban, hogy nem működik. És nem azért, mert az egyik civilizáció jobb, mint a másik, hanem azért, mert egyszerűen radikálisan másak. Mást gondolok az életről, a halálról, mást gondolok a férfiról, a nőről, a törvény előtti egyenlőségről. Kódolt konfliktussorozat vár most Európára. Sorosék eszméje egy utópia.
Az európai mainstream teljes erőből tolja az eltörléskultúrát, az amerikaiak lmbtq érzékenyítést tartanak Afganisztáni nőknek a kivonulás előtti héten. Mit gondol, min alapul ez az ijesztő, már-már szuicid vakság?
Amikor diktatúráznak meg hatalomellenes megmozdulásokat szerveznek különböző aktivisták, főleg baloldaliak, akkor elsőként én arra kérném meg őket, hogy nézzék meg, hogy melyek azok a feltételek, amelyekben ők élik az életüket, és mely feltétel nincs az ő hatáskörükben. Ha az megszűnik, és ő rosszul érzi magát, akkor az kinek a kezében van, ki dönt róla? És akkor kiderül, hogy ő diktatúrában él, csak nem tud róla, a szerencsétlen.
A nyugati jóléti társadalom össze fog roskadni a nyugati vezetők hülyesége miatt
Az orosz-ukrán háború
Úgy tűnik, hogy Magyarország az egyetlen olyan európai ország, ahol a politikai vezetés nem megy szembe a népakarattal a fegyvernyugvás, és a béketárgyalások mielőbbi elérése kapcsán. Ugyanakkor nem mondható el a fegyvereket küldő NATO országokról, hogy a társadalmi akarat is pártolná ezt a hozzáállást. Meddig engedheti meg magának Európa, hogy atlantista politikát folytasson?
Mit akarunk? Békét, vagy legyőzni Putyint? Nagyon nem mindegy a két fókusz. Ha békét, akkor nem fegyverszállítmányokat küldünk oda, hanem megpróbáljuk béketárgyalásokra kényszeríteni a két felet. Ha legyőzni Putyint, akkor nyilván az utolsó ukránig harcolunk
Ukrajnában kárpátaljai magyarok halnak meg segédcsapatokként egy olyan országért, mely közben elveszi a nemzetiségi jogaikat és betiltja nemzeti jelképeiket. Az a haza, amiért az ott maradó magyar férfiak meghalnak, nem hazaként viselkedik velük szemben. Nem igazán európai bánásmód ez az EU-ba igyekvő Ukrajna részéről. Hogy látja ezt a helyzetet?
Empatikusan, érzelmileg, emberbarátságból az ukránok oldalán kell, hogy álljunk. Akárhány ukrán menekült jön, azt be kell tudnunk fogadni. Csak el kell tudni választani Ukrajna történelmét Ukrajna jelenétől. És Ukrajna jelene az, ami megalapozza Ukrajna jövőjét. A jelenlegi tendenciák pont a kisebbségellenes nyelvtörvény az nem egy megnyugtató tendencia. Ukrajna jövőjére vonatkozóan eléggé aggasztónak tűnik
A felvidéki politikai helyzet
Menjünk át a magyar közéletből a felvidéki magyarok hétköznapjaiba. Egészen a közelmúltig úgy festett, hogy a magyar politikával kapcsolatos bírálatok kimerülnek az indirekt nyomásgyakorlásban. Most azonban úgy látszik, egyre markánsabb a verbális erőszak Magyarország ellen. Gondolok itt Kácer szlovák külügyminiszter, megnyilatkozásaira, ki attól tart, hogyha Putyin megnyeri a háborút, Magyarországnak területi követelései lehetnek Szlovákiával szemben. Állítólagosan aktákat tárol a széfjében ezzel kapcsolatban. Hogyan értékeli egy vezető diplomata ebbéli megnyilatkozását?
Káčer annak példája, amikor egy többségi politikus hirtelen idegenné válik saját hazájában. Nem tud a saját választóinak olyan válaszokat adni, ami a saját életükre vonatkozóan megnyugvással töltené el őket és ezért ilyen oldalfúrással elkezd hirtelen Orbánozni, vagy magyarveszélyezni. Általában ezek a politikusok elbuknak.
Felvidéki magyarként kettős szorításban vagyunk – Pozsony egyrészt szervilis a nyugati mainstremmel, és ebben a megfelelési kényszerben próbálnak a felvidéki magyar politikusok egységet teremteni. Ilyen Káceri nyilatkozatok után mégis vannak olyan magyar politikusok a Felvidéken, akik a barátjuknak nevezik Káčert és védelmezik a magyarokat sértő minisztert. Mit tud tenni ilyen helyzetben a nemzeti konzervatív, ha úgy tetszik patrióta oldal?
Akik Káčer nyilatkozatai után elkezdik a felvidéki magyarokat hibáztatni, az a kommunista diktatúra öröksége, hogy mi okozzuk saját magunknak a problémákat. Ez a merjünk kicsik lenni, vagy merjünk senkik lenni, vagy magyarként legyünk jó szlovákok. Ez tök ugyanaz a logika, a kommunista be nem avatkozás politikájának a továbbélése. Én azt mondanám mindig ezeknek a politikusoknak, akik ezekbe a pótcselekvésekbe menekülnek, hogy egyszer rendezzék ott, lássam azt, hogy Szlovákia minden egyes régiója egyaránt fontos. Szlovákia minden egyes lakója egyaránt fontos állampolgár, hiszen az. A törvény előtt mindannyian egyenlőek vagyunk, és állampolgárként ugyanolyan jogokkal kell bírnunk. És ha majd ez megtörténik, ha látom azt, hogy a figyelem a részükről a saját választóikra irányul, akkor oktassák ki a konzervatív nemzeti kormányt, aki egyébként elég sok pénzzel támogatja nagyon helyesen a jelenleg a határon túl élő külhoni magyar, szülőföldjükön élő közösségeket.
Azt kell tudnunk megmutatni 2023-ban, hogy akármilyen válság jön, nem feltartott kézzel mész a csatába, hanem nekiállsz és teremtesz és akkor lehet jó a vége. A mentális térképünkön kell változtatni.
Petőfi 200, Petőfi bicentenárium
Költő lenni vagy nem lenni címmel nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új, állandó Petőfi kiállítása, bemutatva a költő életművét. Kultúrpolitikai misszió szintjén mi Petőfi üzenete korunkban, a ma emberének?
A költő Szabadság és Szerelem című verse. Abban benne van minden.
SZABADSÁG, SZERELEM! Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Pest, 1847. január 1.
Az ő rangsora ez. Eleve ez a típusú Mátrixban benne van minden. Tehát, hogy a szerelem adja meg az élet tartalmát, de a szerelem fölött van a szabadság. Az az, ami bennünket igazán ebben a világban a helyünkre tesz. Élni kell, de a hogyan a jó válasz- Tartalmas életet kell élni. És a tartalmas életet csak akkor tudod megélni, hogy ha szabad vagy. Szerintem ennél többet és jobbat ma sem tudunk mondani, 2023-ban, amikor folyamatosan erről a tartalmas életről akarnak leszedni bennünket. Nem tartalmas, hanem szórakoztató életet kínálnak, és a kettő nagyon nem ugyanaz.
Ön koncepciók szerzőjeként, stratégaként megengedheti magának, hogy karcosabban fogalmazzon, radikálisabb megoldásokat kínáljon. Mi lesz a következő gondolata, amiért ragozni fogják a nevét?
Nem azt mondom, hogy meg tudjuk csinálni a magyar Netflixet, Youtubeot, vagy Spotifyt. De meg tudunk csinálni egy olyan platformot, ahol az anyanyelvi, magyar kulturális platformok egymásra utalnak. Be tudjuk vinni az embereket az erdőbe úgy, hogy ne akarjanak kijönni. A magyar gyermekirodalom hihetetlenül jó. A magyar könyvillusztráció, gyermekzene, animáció világszínvonalú. A magyar hangos könyvek nagyon jó színvonalúak. Minden adott a saját platformhoz.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
