Kincses Gyula titokzatos élete! – Olvassák el, elképesztő!
Ki ne emlékezne a Magyar Nemzet olvasói közül a szegény megboldogult, loncsos bajszú Molnár Lajos SZDSZ-es egészségügyi miniszterre és utódjára, Horváth Ágnes valóságshow- és kórháziszéf-bajnokra, illetve a Gyurcsány Ferenc által miniszteri székbe ültetett, majd a néhai SZDSZ élére állított szerencselovagra, Kóka Jánosra? A „mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni” korszakalkotó tételmondat megfogalmazójára? Mi még emlékszünk az „őszödi korszakra”, a közvagyon és a közfeladatok totális elzabrálásának időszakára, a 2006–2007-es esztendőkre, amikor a pénz már eltűnt, de a pofa, az még meglehetősen nagy volt. Cikkemből kiderül, hogy láthatóan az is maradt.
Az őszödi korszak fontos háttérszereplője volt egy bizonyos Kincses Gyula.
Visszakerestem, hogy jól emlékszem-e az akkori feladatkörére, s az MTI hírarchívumából elő is bukkant egy 2006. november 28-i tudósítás, mely büszkén hirdette címében a Gyurcsány–Kóka-kormány ígéretét, miszerint olcsóbb lesz a kisebb, de hatékonyabb egészségügyi rendszer. Az írás fő megszólalója Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet főigazgatója volt. A tudósításból kiderül, hogy ez a bizonyos Kincses oszlopos tagja volt annak a szűkebb szakmai csapatnak, amely az egészségügy átalakításáról szóló törvényt előkészítette és a végrehajtását felügyeli.
Persze később egyértelművé vált, hogy nem csupán oszlopos tagja, hanem főoszlopa volt a reformcsapatnak, hiszen végül Kincses lett a kiválasztott, aki 2007-től egészségügyi államtitkárként pofozhatta végig a rendszeren a brutális átalakításokat. A vizitdíj, a kórházi napidíj, a többek között Egerben is sokmilliárdos csődöt és összeomlást hozó kórház-privatizáció (Hospinvest-botrány), az egészségügy széthordása és hiénásítása, a betegszállítás és az ügyeleti rendszer szétzilálása, mind-mind Kincses bűnlajstromát hizlalja.
Ám nemcsak ezek: hiszen a Kincses Gyula Főoszlop Úr által előkészített törvénycsomag része volt az idegesítő békakuruttyolás elhallgattatása is, azaz a Magyar Orvosi Kamara (MOK) jogosítványainak megnyirbálása és a kötelező tagság megszüntetése.
Hadd időzzek még az előszedett, bő másfél évtizeddel ezelőtti hírekben: egy másik áporodott SZDSZ-bajusz, a mára műkedvelő Bolgár Györggyé avanzsált Kuncze Gábor dicsekedett el 2006 decemberében Kincses Gyuláék nagyszerű munkájával: „Az elmúlt időszakban, abban a néhány hónapban, amióta az új kormány megalakult, az egészségügy területén érdemi, valóságos fordulatot hajtottunk végre, illetve megalapoztuk a magyar egészségügy átalakítását. Ezért erkölcsi jutalmat érdemelnek [a kidolgozók].”
Kuncze is elmondta, hogy a liberalizáció fontos része a kötelezői kamarai tagság megszüntetése.
Nos, ennek az őszödi korszaknak az emlegetett tartóoszlopa és dicső reformere ugyanaz a Kincses Gyula volt, aki manapság választott kamarai elnökként éppen visszaél az Orbán-kormány által 2011-ben helyreállított kötelező kamarai tagság intézményével. Vaskos rinocéroszbőrrel az arcán éppen hivatásától való megfosztással fenyeget minden orvost, aki kész a kormány által kidolgozott ügyeleti rend szerint felvenni a munkát. Nyilván Kincses számára nem veszteség, ha az egyelőre vidéken bevezetett új ügyeleti rend elszabotálása miatt eltávozik az élők sorából egy-egy kormánypárti szavazó.
Köztudott, hogy a Fidesz–KDNP-kormány 2010 utáni legfontosabb kármentő munkája az egészségügy napi működésének helyreállítása, a hiénák és tolvajok után hátramaradt kifizetetlen számlák rendezése, az újraállamosítás és a kamarai jogkörök helyreállítása volt. Pedig akkor is voltak viták a kamara elnökével, de 1998 óta az Orbán-kormányok fontos elve volt a szakmák önszabályozása. Ennek célja, hogy például egy műhiba elkövetése vagy a hippokratészi eskü súlyos megszegése után ne az államnak kelljen pálcát törnie a delikvens felett, hanem vesse ki magából az illetőt a szakma, a köztestület, melyre az állam ezen pallosjogát átadta. Talán nem kell ecsetelni, hogy a közhatalomnak ezen átruházása milyen erkölcsi felelősséggel jár(na).
Itt látszik, mennyit ér a Kuncze- és Gyurcsány-félék által adományozott „erkölcsi jutalom”, hiszen Kincses Gyula a legalapvetőbb erkölcsi mércét sem tudja megugrani. Ő megmaradt Gyurcsány pribékjének, a „minél rosszabb, annál jobb” elv lelketlen képviselőjének. Aki az orvostársadalom jobb érzésű, remélhetően nagy többségének figyelmetlenségét kihasználva furakodhatott négy éve a Magyar Orvosi Kamara élére.
Várható volt, hogy az exállamtitkár és főreformer célja az elnöki szék megszerzésével a politikai bosszú lesz, hiszen a kormányon lévő Fidesz–KDNP-szövetség és a választópolgárok elsöprő többsége volt az az erő, amely megfékezte, majd a 2008-as szociális népszavazással porrá zúzta Kincsesék utópista és hátsó szándékoktól vezérelt reformjait.
Mi másnak, mint Gyurcsány-pribéknek lehet nevezni az olyat, aki politikai motivációból az egészségügy megbénításán mesterkedik? Gajdics Ottó a keddi vezércikkében írta le, hova vetemedett a MOK vezetése a kormánnyal folytatott háborúskodásában: „Most éppen a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) használják aljasságuk eszközeként. Az egészségügy mindig is az a terep volt számukra, ahol könnyen és gyorsan lehet elégedetlenséget szítani” – írta Gajdics.
Vegyük röviden sorra, hogyan jutottunk idáig!
Kincses Gyula tavaly a kamara nevében még támogatásáról biztosította a Pintér Sándor belügyminiszter felkérésére elkészített intézkedéscsomagot, amely a falvak háziorvosi ellátásának (részlegesen) a járási központokba szervezését és az ügyeleti feladatoknak a mentőszolgálatra ruházását foglalja magában. Aztán nyilván rájöhettek, hogy a közismert orvoshiány okán is észszerű terv végrehajtása mekkora kárt okoz az éppen Kincses haverjai által privatizált ügyeleti ellátóknak, s elkezdték felhergelni a tagságot az átalakítás ellen. Az obstrukció odáig fokozódott, hogy az orvosi kamara etikai eljárást kezdeményezett az egyik vármegyei, a központi betegellátás megszervezéséért felelős háziorvosi vezető ellen, mert ő egy levélben észérveket merészelt felsorakoztatni kollégáinak az új rendszer mellett. Hogy érzékeljük a tett súlyát: az etikai eljárás megfoszthatja az érintett orvost a hivatásától, aki a jövőben kukába hajíthatja az egyetemi diplomáját, és más foglalkozás után nézhet. A kamara most azt hazudja: egyedi eljárásról van szó, de az előzmények pontosan láttatják, hogy egy politikai hecckampány brutális következményével állunk szemben. Az Index ugyanis kiszivárogtatta Kincses egyik emberének, a MOK Győr-Moson-Sopron vármegyei elnökének a levelét, aki egyenesen azt írta kollégáinak: „Ha ti részt vállaltok az alapellátási ügyeletben, gyakorlatilag sztrájktörővé váltok.”
Így lett tehát az orvosi hivatásukat gyakorló, esküjüket szem előtt tartó orvosokból áruló és sztrájktörő.
Kincses egy másik samesza, Svéd Tamás, a kamara titkára pedig arról beszélt a Népszavában, hogy a harcot akkor is végig kell vinni, ha az ostor végül a betegeken csattan: „Nem lehet hatékonyan olyan nyomásgyakorlást végigvinni, amely nem csapódik le a betegeken is”, magyarázta meg arcátlanul a Népszavának adott interjúban, hogy miért kell megbénítani a betegek ellátását az új háziorvosi-ügyeleti rendszerben.
A képviselők kedden, soron kívül döntöttek a kamarai törvény átírásáról. A módosítást Pintér Sándor kezdeményezte, amire azért volt szükség, mert a Magyar Orvosi Kamara veszélyezteti a biztonságos egészségügyi ellátáshoz való alkotmányos jogot. Az Országgyűlés többsége visszavette a kamarára ruházott közhatalmat, így a jövőben egy állam által felügyelt szakmai testület folytatja le az etikai eljárásokat. A kötelező tagság pedig megszűnnik, így a politikai okból a MOK-ból eltávolított orvosok tovább praktizálhatnak.
Nehéz döntés volt, de el kell fogadni: ha egy köztestület politikai mesterkedések rabjává válik, a kormányoldalnak kötelessége lépni a polgárok biztonsága és ellátása érdekében.
Borítókép: Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke (Fotó: MTI/Lakatos Péter)
Huth Gergely – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
