Február 17-én, a dunaszerdahelyi Buena Coffee House-ban az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola irodalmi tehetséggondozó műhelyének határon túli fiataljai bemutatták Csikófogat 2022 című antológiájukat.
A csikók előző nap a Csallóközi Könyvtárban ültek közönség elé a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának meghívására, a Grendel Lajos mentorprogram fiataljaival, egy kettős könyvbemutató keretén belül. A szóban forgó estén viszont az érdeklődők már egy habos kávé vagy egy csésze gőzölgő tea mellett hallgathatták a felolvasásokat, beszélgetéseket.
Az est házigazdája és moderátora a csapat felvidéki tagja Poloma Máté Pál volt, aki jelenleg budapesti egyetemistaként rangidőse a feltörekvő fiataloknak.
Máté elsőként a dévai Osváth Mihályt mutatta be, aki az Idegenvezető az irodalom síkságára című tárcáját olvasta fel. A szöveg utáni rövid beszélgetést nagy hahota kísérte, amikor kiderült, hogy Mihály közgazdaságtant tanul egyetemistaként Kolozsváron, ami jelentősen eltér irodalmi törekvéseitől. „Az lenne az igazi művészet, ha a pénzügyek határait sikerülne összemosni az irodalommal” – összegezte, mielőtt átadták volna a szót Hermán Dánielnek.
Kolozsvári születésű ifjúként Dániel a szövegeiben megjelenő humorról mesélt, és felolvasta Szilamér bácsit homlokon csókolja a múzsa című szarkasztikus novelláját. Írásával összefügésben az ihlet és az éjszakákba nyúló, baráti iszogatások kapcsolatát fejtegette. A prózasort Gittinger Fanni szakította meg groteszk dramolettjével, az Abszurd karácsonnyal.
A műsorvezető a rövid könyvdráma kapcsán arról kérdezte a szatmári lányt, miért áradhat kollektív ellenszenv egyes irodalmi szereplők felé, példának Nyilas Misit hozták fel, akivel sokan eredendő törékenysége miatt ódzkodunk azonosulni.
Fanni véleménye szerint az irodalmi karaktereken nagyban múlik, hogy végül milyen minőségű lesz egy alkotás.
A csíkszeredai Jancsó Nóra a mágikus realizmus atyjára, Márquezre hivatkozott mint elsődleges példaképére. Elmondta, hogy nem szeretné kizárólag ennek az irányzatnak szentelni a figyelmét. Az Időtlen komédia illő tisztelgés volt a kolumbiai író előtt, feszegetve az alkotói ihlet időtlen témáját. Botos Viktória olasz szonettjei – Álomíz és Virágtemető – bebizonyították, hogy a formaversek napjainkban is képesek keretet nyújtani a számunkra releváns témáknak. A szintén Szatmárnémetiből érkező lány a prózaírást nagyobb munkának éli meg, mint egy rímekkel és szótagszámokkal keretbe foglalt vers megkomponálását. A csapat erdélyi tömbjét végül a délvidéki Volford Éva törte meg tarot kártyás rövidprózáival. Elárulta, hogy projektje nagyobb szabású, a 78 kártyás pakli minden darabjára szán egy-egy szöveget. Húsz már elkészült mű közül kettőt hozott ízelítőnek, az Orpheusz és Éva, valamint Addig én itt sírva sírok című írásokat.
A csallóközkürti származású moderátort Osváth Mihály vonta kérdőre. Az építészeti tanulmányoktól, a történelemszereteten át, Máté újkeletű lírai lendületéig mindenről szó esett. Zárásként mégis Civitas Fortissima novellájának jelmondata visszhangzott a felvidéki közönségben.
A teltházas irodalmi est végén a dedikációk zsivaja és a lelkes közönség dicséretei hirdették a kortárs irodalom kora tavaszát.
Feleky Zalán Gergely írása
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
