A jobboldali politikai közösség elképesztően széles. A háború értékelésében is nagyon színes vélemények jelennek meg. Van, aki az oroszoknak, van, aki az ukránoknak szurkol, van, aki azt mondja, senkinek sem szurkol, csak legyen már vége. De akkor mégis hogyhogy mind egy politikai közösség tagjai? A válasz igen egyszerű: mindegyiküknek Magyarország az első! – rögzíti Deák Dániel.
A kormányfő – miniszterelnok.hu
A balliberális politikusok gyenge másolatai után szombat délután elhangzott az igazi évértékelő beszéd is Orbán Viktortól, aki ezt a műfajt 1999-ben honosította meg Magyarországon. Szokásához híven a kormányfő először egy helyzetértékelést adott, majd a hazánk előtt álló kihívásokra, problémákra adott átfogó és hosszú távú választ. A magyarokat ma három fő kérdés foglalkoztatja: a háború és a belesodródás veszélye, a szankciók okozta gazdasági válság és infláció kezelése, továbbá az elmúlt napok eseményeit követően a gyermekvédelem ügye. Ezekről mind-mind részletesen beszélt Orbán Viktor az évértékelőjében, és felvázolta, hogy mi Magyarország pozíciója ezekben a kérdésekben.
A beszéd fő állításainak értékelése előtt egy fontos helyzetleírással kell kezdeni. A balliberális pártok – a hozzájuk csatolt sajtótermékekkel együtt – ismét teljes támadás alá vették a kormányfőt a beszéde miatt, szokásukhoz híven autokratának és minden egyéb szörnyűségnek írták le. Az alapkonfliktus abból adódik, hogy Orbán Viktor politikusként és államférfiként viselkedik, amelyből sajnos manapság komoly hiány van Európában. A liberális demokrácia alapfelfogása ugyanis az, hogy majd a különböző intézmények elkormányozzák az országot, a miniszterelnöknek csupán adminisztratív feladatai vannak, nem több egy csúcsbürokratánál.
Orbán Viktor természete és politikafelfogása ettől alapjaiban különbözik, ő klasszikus politikusként viselkedik, ezzel meglehetősen irritálja is a balliberálisokat és a globalistákat.
Akik mindenhol csupán szürke, a birodalmi központokból érkező követeléseket szó nélkül elfogadó miniszterelnököket szeretnének látni.
Nem véletlen, hogy az amerikai finanszírozók pont a hatpárti balliberális összefogást támogatták a múlt évi kampányban, és pénzelik azóta is. Egy ilyen alakulat, amely nyíltan vállalja a kritika nélküli ellenállást, a szétesettség miatt semmilyen álláspont kialakítására nem képes, az tökéletes lenne számukra.
Magyarország azonban szuverén, és a saját nemzeti érdekeit védi.
A kormányfő beszédének nemzetközi szinten is talán a legbátrabbnak számító része a háborúról és az azzal kapcsolatos magyar álláspontról szóló fejezet volt. Hiába a nyugati nyomás, a magyar kormány továbbra sem változtat a háború kitörése óta következetesen képviselt álláspontján, nem hagyja az országot belesodorni a háborús konfliktusba.
Magyarország nem adja fel békepárti álláspontját.
Ez nagyban hasonlít a 2015-ös migrációs válságot követő magyar testtartásra. Emlékezhetünk, hogy akkor is szinte teljesen egyedül volt Magyarország az álláspontjával Európában, majd szépen lassan bővült a bevándorlást elutasító politikai vezetők tábora.
Ugyanez fog bekövetkezni most is. Minden felmérés azt mutatja ugyanis, hogy a nyugati társadalmakban is folyamatosan csökken a háború és a szankciók folytatásának támogatottsága. Ebből fakadóan – a bevándorlási krízishez hasonlóan – csupán ki kell várni, hogy az uniós országokban választásokat tartsanak.
És leváltsák a háborúpárti kormányokat.
Legkorábban a szomszédos Szlovákiában lesz előre hozott választás, ahol minden előrejelzés szerint elsöprő győzelmet fog aratni a Magyarország fontos szövetségeseinek számító Pellegrini–Fico páros, akik mind a háború, mind a szankciók ügyében szóról szóra ugyanazt képviselik, mint a magyar kormányfő.
Sokszor halljuk azt a kritikát a háborúpárti politikai oldaltól, hogy a magyar kormány álláspontja oroszpárti. Teszik mindezt úgy, hogy Orbán Viktorral még az ukrán elnök is kezet fogott és tárgyalt, sőt még Kijevbe is meghívta. Ilyenkor feltehetjük a kérdést:
ha tényleg oroszpárti lenne Orbán Viktor, akkor az oroszellenes Zelenszkij tényleg kezet fogott és tárgyalt volna vele?
Nem hiszem. Hiszen vélhetően ő és mindenki más is teljesen tisztában van vele: a magyar kormány se nem orosz, se nem ukrán, hanem béke- és magyarpárti, azaz a magyar nemzeti érdekeket követve alakítja ki álláspontját a legfontosabb geopolitikai kérdésekben, így a háború ügyében is.
Magyarország elítéli az orosz agressziót, ugyanakkor a háború lokalizálásában érdekelt, nem pedig az eszkalációban. Orbán Viktor világosan kimondta, a gazdasági kapcsolatokat sem szakítja meg Oroszországgal hazánk.
Amit egyébként még a legoroszellenesebb országok sem tesznek meg.
Lengyelország például a hírek szerint az embargó ellenére is boldogan veszi az orosz olajat. Képmutatás és színészkedés helyett Orbán Viktor tisztán és reálisan beszél: a szankciók és az embargók nem vezetnek sehová, azokkal Európa csak saját magát lőtte lábon.
Ezt pedig minden magyar a saját bőrén érzi. Csak az elmúlt évben négyezermilliárd forintot vett ki a magyarok zsebéből az emelkedő energiaár, ezt a pénzt lehetett volna annyi minden másra költeni. A legnagyobb probléma pedig a szankciós infláció, amellyel szemben a magyar kormány és a jegybank minden lehetséges eszközt be is vet. Az előrejelzések biztatók, vélhetően már túljutottunk az inflációs csúcson, az elkövetkezendő hónapokban látványosan csökkenni fog az áremelkedés mértéke. Az egyik legegyértelműbb kormányzati vállalás pedig az, hogy az év végére egy számjegyű lesz az infláció. Ha ez a folyamat tényleg bekövetkezik, és az emberek a boltokba menve azt tapasztalják, hogy megállt az árak erőteljes emelkedése, akkor az a közérzetre is jó hatással lesz, sokkal optimistábbak lesznek a gazdaság szereplői. Ez politikai szempontból sem másodlagos, ugyanis 2024 tavaszán európai parlamenti és magyar önkormányzati választásokat tartanak, így ha addigra sikerül az inflációt érezhető mértékben leszorítani, akkor az olyan gazdaságpolitikai eredmény lesz, amit a választók mindenképpen díjazni fognak. A magyar gazdaság mutatói egyébként biztatóak, a tavalyi 4,6 százalékos gazdasági növekedés után az idén sem lesz recesszió, emellett továbbra is alacsony a munkanélküliek száma, és reálbér-emelkedés is van. Ez nagyon távol áll mindattól, amit a dollárbaloldal és a dollármédia várt, ugyanis ők hónapokon át államcsőddel riogattak, spekulálva egyébként a forint ellen.
Szintén kiemelt téma volt a miniszterelnöki évértékelőben a gyermekvédelem ügye. A balliberális oldal a külföldi elvtársaikkal kéz a kézben azt harsogta éveken át, hogy a gyermekeket senki sem akarja veszélyeztetni az iskolákban, ezzel csak a Fidesz és a jobboldali propaganda riogat. Erre tessék, egy 39 éves pedagógiai asszisztens a saját közösségi oldalán dicsekszik azzal, hogy egy 15 éves fiúval létesített szexuális kapcsolatot! Az azóta kiszivárgott hírek szerint ráadásul nem ez volt az egyetlen eset, az iskolában lévő gyermekek komoly veszélynek voltak kitéve. Szülőkkel beszélgetve pedig kiderül: sok balliberális befolyás alatt álló iskolában komoly probléma, hogy megjelennek a genderlobbit támogató szervezetek. Így tehát hiába mond mást a baloldal, hiába indít eljárást miatta Brüsszel, a magyar gyermekvédelmi szabályokon nem lazítani, hanem éppen ellenkezőleg: szigorítani kell.
Magyarország ahogyan a külpolitikájában, úgy a belpolitikájában is szuverén, a nemzeti érdekeket képviselve lép fel, így szigorú gyermekvédelmi szabályokat alkalmaz.
És zárásként térjünk ki a jobboldali közösségre, amely előtt Orbán Viktor megtartotta a beszédet.
Hiába állítanak mást a túloldalról, a jobboldali politikai közösség a legsokszínűbb. Fiatalok, idősek, szegények, gazdagok, fővárosiak, vidékiek és minden más egyéb társadalmi csoportból származó emberek a tagjai. A tavalyi választáson hárommilliónál is többen szavaztak a Fideszre, a jobboldali politikai közösség elképesztően széles. Így nem meglepő, hogy a háború értékelésében is nagyon színes vélemények jelennek meg. Van, aki az oroszoknak, van, aki az ukránoknak szurkol, van, aki azt mondja, senkinek sem szurkol, csak legyen már vége.
De akkor mégis hogyhogy mind egy politikai közösség tagjai?
A válasz igen egyszerű: mindegyiküknek Magyarország az első!
Mindegy ugyanis, hogy mi a helyzetleírásuk, hogyan látják az adott kérdést, a végkövetkeztetésük ugyanaz: Magyarországnak legyen jó, hazánk érdekei érvényesüljenek. Ez az, ami összetartja a jobboldali politikai közösséget már évtizedek óta – és ennek hiánya az, ami már lassan tizenhárom éve ellenzékben tartja a balliberális oldalt.
Deák Dániel politológus, a XXI. Század Intézet vezető elemzője
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
