Gyimesi György (OĽaNO) a választási időszak elején egyszer már megpróbálkozott azzal, hogy Szlovákia legalább egy emléknap erejéig tiszteletét tegye az erőszakosan elhurcoltak és deportáltak tíz- és százezrei előtt. Ahogy azt a képviselő a pénteki pozsonyi sajtótájékoztatóján elmondta, akkor az egyik koalíciós partner, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) ellenállása miatt nem kerülhetett elfogadásra a javaslata. Az emléknapot április 12-ére javasolta, amely a szlovák-magyar „lakosságcsere” első Szlovákiából induló transzportjának 1947-es dátumát idézi.
A koalíció felbomlását követően a honatya ismét próbát tesz, ezúttal három képviselőtársa Grendel Gábor, ifj. Peter Pollák és Zita Pleštinská (minden OĽaNO) közös jegyzésében benyújtott javaslattal. A három további támogató közös vonása, hogy a magyar nemzeti közösséghez vagy a roma etnikumhoz kapcsolódnak.
A témával portálunkon, illetve a Magyar7 hetilap hasábjain több cikkben, riportban foglalkoztunk, ellenben a szlovák sajtóban elvétve jelenik csak meg, általában homályos híradás ezekről a „nemzetiségi kérdést” rendezni hivatott intézkedésekről. Lapunk nevében ezért fel is tettük a kérdést a törvény benyújtóinak, hogy bár ők tudatában vannak ezeknek az embertelenségeknek, vajon a többségi nemzet, vagy akár csak családilag nem érintett képviselőtársaiknak vajon van-e egyáltalán információjuk ezekről a kitelepítésekről?
Gyimesi képviselő a parlament épületében megtartott sajtótájékoztatón az újságíróknak bemutatta a saját nagyapjának kézbesített állami végzést, amely pár sorban tudatja a címzettel, hogy nemzetisége (magyar) miatt a kitelepítésre kerülő személyek listáján van. Ezzel is illusztrálta, hogy egy ilyen mondat családok életét változtatta meg, abban az értelemben, hogy egyik napról a másikra el kellett hagyni otthonaikat, hátrahagyva vagyonukat, közösségeiket, s mindent, amit a szülőföld jelenthet.
A képviselő a társadalom felvilágosításában látja annak a garanciáját, hogy ilyen veszélyeknek a jövőben elejét lehessen venni. Zita Pleštinská magyar, komáromi gyökereiről számolt be, s arról is, hogy családja is érintett volt a kitelepítésekben, amelyet édesapja, Kányai István meg is írt a szovjet Gulágról szóló emlékirataiban. Grendel Gábor mindezt azzal egészítette ki, hogy a nemzetek közös sorsát árnyaló foltok ellen az emberiesség egyszerű megnyilvánulásával szeretnének küzdeni, s az emléknap elfogadását mindenképpen egy ilyen ezköznek tartja.
Kíváncsian várjuk, hogy a parlament belátja-e ezeket az érveket és egy, az emberiességen és belátáson kívül mást nem igénylő törvényjavaslatra igent mond-e? A képviselők által benyújtott javaslat ugyanis tisztán szimbolikus értékű, anyagi kárpótlást nem érint.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
