2023. február 15-én a somorjai Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola dísztermében a Harmónia-díjas id. Reiter István saját műveiből és átirataiból adott komolyzenei koncertet a pozsonyi Reiter Duó. Akik a megszokott, könnyedebb „szalonstílust” várták a családi zenekartól, azok most nagyot nézhettek, mert a műsor nagy részét a kortárs komolyzene uralta.
Idősebb Reiter István legújabb szerzeményei ugyanis komoly témákat feszegetnek. Ezekhez a témákhoz pedig nem éppen a könnyed dallamok illenek. Az egyik előadott darabot a duó doyenje, a Kossuth-díjas felvidéki író, Dobos László tiszteletére írta, s ez azért volt különleges pillanat, mert az író özvegye és fia is jelen voltak a művészeti iskola amúgy kiváló akusztikájú koncerttermében. Kedves figyelmességként az özvegy még egy szép virágcsokrot is kapott ifj. Reiter Istvántól, amelyet Dobos Éva nyugalmazott tanárnő a koncert után viszonzott. A párossal a nagy sikerű fellépés után beszélgettem.
12 éve játszottatok utoljára ezen a helyszínen. A látottak és hallottak alapján bizonyára nem bánjátok hogy újra itt lehettetek…
Id. Reiter István: Nem is tudom, melyik fellépést emeljem ki, szerintem csodálatos volt mind a kettő, hiszen ilyen kiváló akusztikájú teremben, nagyszerű közönség előtt mindig élmény játszani. Ide nagyon szívesen jönnénk akár minden héten.
Hogyan állt össze a repertoár erre a turnéra? Miért éppen ezeket a darabokat játszottátok?
Id. R.I.: Azért, mert ezek az én műveim illetve az átirataim, és végre volt lehetőségem a legfontosabb darabjaimat összefogni.
Ami a dalsorrendet illeti: komolyból ment át még komolyabba, majd egy kicsit emészthető darabok jöttek és a végén pedig már szinte „feloldozásként” hatott ifj. Johann Strauss Éljen a Magyar!-ja.
Ifj. Reiter István: Édesapa saját szerzeményei valóban talán egy kicsit nehezebben „emészthetőek” a slágerekhez szokott fül számára, de nem véletlenül, hiszen ezek ugye kortárs komolyzenei művek, amelyekre általában ez a jellemző. Ráadásul a témájuk sem éppen vidám, hiszen például a 129. zsoltár című darab 2017-ben Alsóbodokon hangzott el először Esterházy János végső nyugalomra helyezésénél.
Tehát most az első olyan mini turnétok zajlik, amely révén kizárólag a saját műveidet illetve átirataidat adjátok elő?
Id. R.I.: Igen, egy falunapon, egy teadélutánon vagy turistáknak játszani teljesen más, ott akarva-akaratlanul is be kell iktatnunk több könnyedebb darabot, vagyis olyankor a repertoárunk szinte teljesen ilyen darabokból áll, de régóta szerettem volna már megmutatni saját magunkat is, azaz nem csak az interpretátor Reiter Duót.
Milyen a fogadtatása ezeknek az új daraboknak?
Ifj. R.I.: Maga a műfaj, a duó két hegedűvel, egy kamara jellegű előadást eredményez. Arról meg ugye már beszéltünk, hogy ez a program elsősorban nem a széles nyilvánosság számára készült, hogy úgy mondjam, ez most nem egy „vendéglátós” műsor volt (és most nem akarok ezzel senkit sem megbántani), emiatt is kellett pályáznunk. Annak a durván 30-40 embernek, aki ezeken az előadásokon részt vesz, a fele ismerte édesapát a régebbi időkből, tehát így kell hozzá közelíteni. De azok részéről sem érkeztek záptojások, akik nem ismerik őt személyesen. Tehát én úgy gondolom, hogy végül is élményekkel tért haza eddig mindenki.
Meg aztán mégiscsak van egy-két könnyedebb darab is, de a komolyabb művek végén is van valamiféle feloldódás, valamiféle reménysugár azért megjelenik. Az Örök szerelem például egy modernebb keringő, amelyet először édesanyám születésnapjára adtunk elő.
Milyen időszakban íródtak ezek az új zeneművek?
Ifj. R.I.: Ugye itt volt a Covid… Az embert leállították, és akkor mit csináljon egy zenész otthon? Próbálgat és zenét ír… Ez volt az előny a hátrányban. Édesapával csodálatos élmény fellépni, ne feledjük, már 78 éves és még színpadra áll, hegedül. Ez már maga a csoda, és számomra ő egy példakép, aki a Covid alatt, amikor hónapokig nem találkoztunk, csak írta, írta a zenéket, dolgozott állandóan.
Abban a pillanatban, amikor egy zenész leáll (de nem csak a zenészeknél van így, szerintem), akkor kész, vége… Ez az élet.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
