A milliárdos költségvetésű, mégis kudarcba fulladt Aranybulla című film nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem készül Magyarországon értékes történelmi ismeretterjesztő film. Amikor szakkutatók és hagyományőrző kézművesek összefognak, abból jó is kijöhet. A lényeg nem a pénzben, hanem a szemléletben van – írja a VálaszOnline arról a 10. századról készített, Lovakon, nyergekben című, a Youtube-on megtekinthető rövidfilmről, amelyben a fegyvereiket készítő és használó, valóban történelmi hűséggel megelevenedő honfoglaló harcosokat láthat a néző, s amelyet az Aranybullával ellentétben bátran bemutathatnak a diákoknak a történelemtanárok.
Éppenséggel lehetne több is ilyen, csak hát nehéz a szakma.
A tavaly év végén bemutatott Aranybulla alkotóinak nem sikerült épkézláb produkciót tető alá hozniuk. Hiába költöttek el rá egymilliárd forintot, lesújtó kritikát kapott a kormánytól független sajtóban.
Csak pár példa ezekből.
A 24 úgy mutatta be, hogy az egyelőre sorozatként, majd idén tavasszal filmként is debütáló, Veréb Tamás főszereplő által „magyar Trónok harcának” nevezett alkotás annyira félresikerült, hogy a mozisportál szavazatai alapján az IMDb felhasználói a 3. legrosszabb filmnek értékelték 1,2 ponttal január elején, amikor 2100-an szavaztak róla. Azóta még rosszabbra értékelték, szombaton 1,1 ponton áll 9600 néző szavazata alapján. A kommenteket olvasván ugyancsak látszik, hogy nem nyerte el a nézők tetszését.
A Telex úgy fogalmazott, hogy az Aranybulla filmszempontból teljesen értékelhetetlen alkotás, ami nem egyszerűen azt jelenti, hogy rossz megoldások vannak benne, hanem azt, hogy nem bír és sokszor nem is akar filmként működni. Az egész sorozat gerince a történelmi eseményeket felolvasó narrátor, de a filmben a narráció egyszerűen minden cselekményt felzabál. Jelenlegi változatában azonban az Aranybulla csak egy online történelemkurzusból, történelmi hagyományőrző imázsvideóból és Zs-kategóriás filmzsánerekből összevarrt homunkulusz.
A VálaszOnline ugyancsak elmondhatatlanul rosszra értékeli Rákay Philipék Aranybulla-sorozatát. A lap kritikusa úgy fogalmazott, hogy Andy Vajna kormánybiztos távozása mintha kinyitott volna egy kaput a történelmi filmek készítése előtt, de nem a nemzeti múlt eseményeit méltóképpen feldolgozó, nagyszabású alkotások, hanem a közpénzégető amatőrség előtt. „Ez a film még csak történelemhamisításnak sem nevezhető. Ahhoz gondolni kellett volna valamit a történelemről.” A helyzet ezzel szemben az, hogy akárhány milliárdot dobnak oda Rákaynak és társaiknak, az ellenzékiséggel nem vádolható Andy Vajna igazságát a pénz sem írhatja fölül: jó forgatókönyv nélkül csak silány fércművek születhetnek. És ez pont azokat bántja leginkább, akik szeretnének jó filmeket nézni a magyar múltról.
A Népszava kritikusa sem volt elragadtatva, aki szerint igazi rendező, operatőr és forgatókönyvíró hiányában színházi környezetben is teátrálisnak számító szituációk követik egymást rettenetesen ronda felvételeken rosszul instruált színészek szenvednek a kisiskolás szintű dialógusokkal.
Ezek után érdemes összevetni az Aranybullát a napokban bemutatott, valóban látványos és érdekes, Lovakon, nyergekben című 28 perces ismeretterjesztő rövidfilmmel, amelyet a Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, a Pázmány Régészettudományi Intézet és az Ásatárs Kft. az Aranybulla költségvetésének töredékéből, 10 millió forintból forgattak. A VálaszOnline szerint ez az első ilyen mozgókép a korszakról, amit a szakkutatók és a hagyományőrzők közösen készítettek, és amiben a néző – ami a felszerelést és annak használatát illeti – történelmi hűséggel megelevenedő honfoglaló harcosokat lát. A Lovakon, nyergekben nem akar a „magyar Trónok Harca” lenni, nincsenek fikciós jelenetek, csak maga a megelevenített múlt, narrációval kísérve. Az alkotók a lehető legjobb hozzáállást választották: amennyire csak lehet, úgy bemutatni a múltat, ahogyan volt. Márpedig a hiteles élőkép nem műanyagból és fantáziából, hanem leletpontosan dolgozó rekonstruktőrök segítségével épül, akiknek egy-egy eszköz vagy ruha valóságos használati tárgy, nem színpadi kellék vagy fali dísz. Az elmélet és a gyakorlat összehangolásában fontos szerepet játszott mások mellett a film szövegkönyvének írója, Sudár Balázs történész, turkológus, hagyományőrző. Az alkotók nem tettek mást, „csupán tudományos alázattal és a megértetés szándékával nyúltak az emlékezetpolitikai viták miatt kényes korszakhoz, indoktrináció és hátsó szándékok nélkül”. A filmmel, amelynek angol nyelvű változata is létezik, bebizonyították, hogy képesek hatékonyan együttműködni a tudósok és a kézművesek, ebből olyan látványos kutatási eredmények születhetnek, amelyek leszivároghatnak egészen a közoktatásig, illetve a széles közönség előtt is láthatóvá teszi, hogy a magyar történelmi újrajátszás és rekonstrukció az elmúlt években nagyot lépett az európai színvonal felé.
A film alatti hozzászólásokban szinte kivétel nélkül rajongva írnak mind a magyar, mind az angol nyelvű változat alatt az alkotásról a nézők. A köszönetek és a gratulációk mellett a magyar történelem más korszakairól további részeket kértek az alkotóktól.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
