Az ENSZ és az EU a nemzetek feletti szervezetek érdemének állította be a Fekete-tengeri gabonafolyosó létrehozását, amellyel lehetővé vált az ukrán gabona külföldre exportálása. Akkor Von der Leyen európai bizottsági elnöktől Antonio Guterres ENSZ-főtitkárig mindenki azzal érvelt, hogy a szegény éhező afrikai országok élelmiszerellátása miatt volt szükség az egyezményre. Hamar kiderült, hogy a gabonafolyosó legnagyobb kedvezményezettjei Törökország, Kína, India és jónéhány nyugat-európai ország voltak. Most pedig arról cikkez a Politico, hogy az EU piacát elárasztotta az ukrán gabona, ami tönkre teheti a közép-kelet-európai gazdákat.
“Rémálom ez az Ukrajna uniós szomszédainak gazdálkodói számára, és a régió kormányai sürgős megoldást követelnek a hatás enyhítése érdekében, miután a gabonaimport tavaly több millió tonnára nőtt, szemben az előző évek néhány ezer tonná tételeivel”
írja a brüsszeli lap.
A túlkínálat pedig csak ízelítő abból, ami akkor történik, ha Ukrajna, benne a világ legjobb minőségű fekete földjével az EU tagja lesz. Ezt is érdemes figyelembe venni akkor, amikor az EU uniós tagságot ígér Ukrajnának – de nem két éven belül, ahogy azt Kijev remélte.
Ukrajna még a háború alatt is a kukorica, búza, napraforgómag és más gabonafélék, valamint a baromfihús legnagyobb exportőrei közé tartozik. Az EU pedig könnyítette az ukrán termékek európai piacra jutását az importvámok eltörlésével és a “szolidaritási kereskedelmi útvonalak” létrehozásával.
Abban az elméleti esetben, ha Ukrajna EU taggá válna, messze a legnagyobb összeget kapná minden tagállam közül a 386 milliárd eurós közös agrárpolitikai kasszából, a CAP-ból. Mezőgazdasági területeinek kiterjedése nagyobb, mint Olaszország egésze, egy átlagos gazdálkodási egység pedig nagysága pedig 1000 hektár, szemben az uniós 16 hektáros átlaggal. Ennek oka, hogy az oligarchikus berendezkedésű országban mindössze húsz cég tartja kezében a mezőgazdasági területek 14 százalékát, több olyan vállalkozás is van, amelyek 300 ezer hektáron gazdálkodnak.
A Politico megjegyzi, hogy miközben Denisz Smihal ukrán kormányfő arról beszélt, hogy két éven belül csatlakozni akar Ukrajna az EU-hoz, a napokban Ukrajnába látogató uniós delegáció célja éppen az volt, hogy ezeknek az elvárásoknak gátat szabjon.
Az EU a háborúra való tekintettel, a szolidaritás jegyében eltörölt minden importkvótát és importvámot az ukrán termékekre, ami súlyosan érinti a kelet-közép-európai országokat. Különösen Lengyelországot, ahol, bár a kormányzat teljes mellszélességgel támogatja Ukrajnát és az ország felfegyverzését, gazdasági téren már kevésbé lelkesek.
A lengyel gazdák amiatt panaszkodnak, hogy a mezőgazdasági termékek importvámjainak eltörlése után soha nem látott mennyiségben árasztotta el a helyi piacokat az ukrán gabona, és innen nem megy tovább, hanem marad Lengyelországban, a hazai termékekkel konkurálva.
A bolgár gazdák pedig azt rótták fel a döntéshozóknak, hogy nem tudnak bevételhez jutni a napraforgómag értékesítéséből, pedig ez Bulgária egyik legfontosabb exportterméke. Az ok: az ukrán napraforgómag-import a 20-szorosára ugrott, a felvásárlási árakat pedig a felére nyomta le. A bolgár termények háromnegyede pedig ezzel a lendülettel kiszorult a piacról.
A szlovákiai sajtóban nem nagyon cikkeztek róla, de az EU legutóbbi brüsszeli, agrárminiszteri találkozóján Lengyelország, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia és Szlovákia (!) a megugrott ukrán gabonaimport korlátozására és a károsult gazdák kompenzálására szólított fel.
A lengyelek azt javasolták, hogy a helyzetre való tekintettel ideje aktiválni az EU mezőgazdasági válságtartalékát. Ehhez viszont uniós konszenzus kell, ráadásul politikailag nehéz eladni az intézkedést, mikor Brüsszelben az Ukrajna melletti megkérdőjelezhetetlen kiállás a mérleg nyelve.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
