Lelkünk legmélyebb húrjait pengette a ma is időszerű üzeneteivel, s egyúttal fülbemászó nótákkal, dallamokkal melengette a szívünket. Olykor könnyet csalt a szemünkbe, aztán mosolyt az arcunkra, s ez így ment bő három órán át a Miskolci Nemzeti Színház Feketeszárú cseresznye című előadásán, amelyet Szabó Csilla, az Event n.sz. vezetője meghívásának és a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, február 2-án a Komáromi Jókai Színházban láthattunk. A hosszasan zúgó állótapsot annak Dunamocsról származó főszereplője, a „Jókaiban” először fellépő Lajos András is nagyon megérdemelte…
A Szőcs Artur által rendezett, teltházas produkciót Komáromban is nagy várakozás előzte meg, hiszen az a 2019 őszén tartott bemutatója óta Miskolcon és több magyarlakta vidéken is osztatlan sikert aratott. Ahogy a facebookos bejegyzésekből kiderült, vannak olyan nézők, akik az eddigi közel félszáz előadásból 25-öt megnéztek. Az idei évadban is játsszák ezt a komoly egyeztetéseket igénylő színjátékot, amelyben a többnyire budapesti tagokból álló, sokat koncertező, s tamburajátékával felettébb élvezetes perceket szerző Babra zenekar élőben muzsikál.
Lajos Andrástól, aki immár a nyolcadik évadát tölti a Miskolci Nemzeti Színházban, megtudtuk, hogy a miskolci közönség a 2019/20-as évad előadásának választotta a „Feketeszárút“, ugyanakkor ő megkapta az Évad Színésze megtisztelő címet. Sokadmagammal együtt állítom, hogy megérdemelten, hiszen a kétfelvonásos előadásban nem csak a színészi, hanem a nótaénekesi és tánctudását is gyakran megcsillogtatta.
Az előadás bekerült a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába, ám a fesztivál a Covid-pandémia miatt nem valósult meg. Az előadás vendégszerepelt Nagyváradon, ahonnan Czvikker Lilla színésznő, az Irinát alakító színpadi partnere származik. (A szereposztás is utal a magyarság együvétartozására – a szerző mj.). Játszották a tokaji Írótáborban és a budapesti Thália Színházban, a Vidéki Színházak Fesztiváltján is. Egyedül ez a produkció kapott állótapsot a budapesti közönségtől.
Hunyady Sándor darabjának története a délvidéki Bácskában játszódik, amelyben Lajos András a módos, szerb gazdát, Dusánt alakítja, akinek a legjobb, bajban is segítőkész barátja egy magyar tiszttartó, Géza (Bodoky Márk). Időközben komoly érzelmek szövődnek a neje, Irina (Czvikker Lilla) és a barátja között, amit férjként nem tűrhet. E szerelmi háromszögön kívül a politikai-hatalmi viszonyok I. világháború utáni változásaival is szembesülünk. Bácska az első felvonásban még Magyarországhoz, a másodikban már Szerbiához tartozik, s a trianoni gyalázat az emberi viszonyokat ugyancsak megmételyezi. Az egyéni érdekek felülírják a több évtizedes magyar-szerb barátságokat, s az új helyzetben az is megmutatkozik, hogy valójában kinek milyen a jelleme és milyen a vegyes házasságból származók nemzettudata.
Ez az előadás tiszteletadás az akkoriban meghurcolt és elhunyt hősök emléke előtt. Szívmarcangoló az első felvonás befejező jelenete, amely során több ártatlan katona holtteste kerül tömegsírba. Ahogy elhangzik: a magyar és a szerb ifjak sosem voltak egymás személyes ellenségei, kényszerből fogtak fegyvert egymás ellen, s mindannyiukat várta haza a családjuk. Ők is nagyhatalmi játszmák áldozataivá váltak, akárcsak azok, akik Nagy-Magyarország megcsonkítására és annak térképét a színpadon látványosan elégető szerb tiszttartó hivatali foglalójára öngyilkossággal vagy az országól történő meneküléssel reagálók. A megdöbbentő emberi sorsok láttán akaratlanul is bevillannak a szomszédunkban dúló háborúval párosuló tragédiák…
A produkció további alkotóinak és szereplőinek is köszönjük az élményt, az olvasóink nevében pedig gratulálunk a Miskolci Nemzeti Színház megalakulásának 200. évfordulójához! A társulat a jubileumi műsorfüzér egyik fénypontjaként az augusztus 24-i díszelőadásán mutatja be A tatárok Magyarországon című Kisfaludy Károly-drámát, amely 1823. augusztus 24-én a miskolci színház nyitóelőadása volt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
