A kelet-nyugat közti eltérést a legjobban Augustin Cochin francia történész és filozófus alapján lehet felfogni. A témáról már írtam, szóval csak röviden.
Szóval a felvilágosodás eszményképe a bölcs meg nem értett értelmiségi, aki tanítja a mucsai népet, s az meg lassan megtanulja mi a jó és a mi a rossz. Az erőszakkal sincs gond, hiszen a buta bunkó parasztok nem értik mi a jó nekik, így a fejükbe kell verni, utólag úgyis hálásak lesznek.
Cochin “kis népnek” nevezi ezeknek a kényszerfelvilágosító értelmiségieknek a csoportját. Szóval a “kis nép” átneveli a “nagy népet”, azaz az egész társadalmat. A dolgokat direkt félreértők persze azt mondták, ez kódolt antiszemita szöveg, hiszen a “kis nép” a zsidókat jelenti, akik megrontják a “nagy” nemzetet. Pedig Cochin semmilyen etnikai, származási elemet nem említett, sőt éppen a francia felvilágosodás nagy alakjaira gondolt, akik között nemigen volt egy szál zsidó se.
Három típusú állam lehet ezek után: ahol a kis nép győzött, ahol vesztett, s ahol a harc folyik.
Nyugaton a kis nép sikeresen hatalomra jutott, eluralt mindent, ennek eredménye a polgári társadalom, más szóval a liberális demokrácia. Ott az ellenvélemény marginális, esélytelen, a nagy többség egyenesen vitaképtelennek tartja azokat, akik az alapértékeket kétségbe vonják. Lásd aki nem hisz mondjuk az egyéni szabadság abszolutizálásában, az laposföldhívő.
Ahol a harc folyik, arra jó példa Magyarország. A kis nép nyert párszor ugyan csatákat, de sose tudta saját narratíváját elterjeszteni általánosan, mindig maradt elegendő ellenerő, mely túl erős maradt ahhoz, hogy sikeresen marginalizálni lehessen. Minden 90-es évekbeli liberális szellemi rémuralom ellenére se sikerült megsemmisíteni az ellenvéleményt, az képes volt újraéledni. A kis nép meg azóta is hihetetlen diktatúraként éli meg azt, hogy nem ők diktálnak mindent.
Ahol vesztett arra jó példa Oroszország vagy Kína, a kisebb államok közül Belarusz. Ott a kis nép örökre kicsi, esélytelen, marginális, nem képes a közhangulatot átállítani. Mindig így volt.
A minap hallgattam egy beszélgetést a liberális RTVi csatornán (ez egy orosz nyelven sugárzó jelenleg amerikai, eredetileg orosz-izraeli csatorna, melyet még az egyik Jelcin-kori orosz oligarcha alapított 1997-ben), ahol az ellenzéki, mérsékelt liberális – Navalnijhoz képest mérsékelt – orosz interjúalany, egy orosz milliomos vállallkozó, sikertelen politikus szabályosan kimondta “nálunk Oroszországban van 7 millió polgár, ennek fele liberális, fele antiliberális, s van 100 milliónyi biomassza“.
S hát ilyen körülmények között mi marad a kis népnek? Csak a gúnyolódás, az átkozódás. Kedves példa egy híres orosz punk-rock zenész, Arszenyij Morozov, aki minap interjút adott a Meduzának, ami egy lettországi orosznyelvű, hisztérikusan nyugatpárti média.
A szar zenét – ez persze véleményes, nekem akkor se tetszene, ha ideológiaiag közel állna hozzám – produkáló ellenzéki orosz szövege annyira tipikusan kisnépi, hogy érdemes idézni: “Ez a hülye madár az útlevélen mindig új vért kér.” – értsd, az orosz címeren lévő sas ez a “hülye madár”.
Persze ismerős, az 1990-es parlamenti vitában, hogy a koronás vagy a Kossuth-címer legyen a magyar címer, egyes SZDSZ-esek elkezdtek micisapkázni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
