Október 26–27-én kétnapos lelkigyakorlaton vettek részt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE BTK) hallgatói a bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostorban. A kar visszatérő hitéleti programja idén ősszel is lehetőséget kínált a lelki elmélyülésre, a mindennapokból való kiszakadásra és a közösségi kapcsolatok erősítésére.
A lelkigyakorlat középpontjában a csend, az imádság és az Istenre való odafigyelés állt. A hallgatók megismerkedhettek a Szent Benedek regulája szerint élő szerzetesek mindennapjaival, és bekapcsolódhattak a monostor imaéletébe. A második napon Birher Nándor, a PPKE BTK dékánja is meglátogatta a résztvevőket, akikkel együtt sétált el a bakonybéli Szentkúthoz.
A két nap élményeiről, a csend és az imádság jelentőségéről Moravszki Lenke és Ávár Bence, a kar hallgatói írtak beszámolót, amelynek szerkesztett változatát az alábbiakban közöljük.
A lelkigyakorlat résztvevőit kellemes őszi idő, csendes környezet és a Bakony természeti szépsége fogadta. A hallgatók azzal a szándékkal érkeztek a Szent Mauríciusz bencés monostor lelkigyakorlatos házába, hogy kiszakadjanak a mindennapok rohanásából, elcsendesedjenek és elmélyítsék hitéletüket.
A lelkigyakorlatot Baán Zsolt Izsák OSB, a monostor konventuális perjele vezette, ismertetve a Szent Benedek regulája szerint élő szerzetesek lelkiségét és életmódját.
Az első nap az ismerkedéssel, a monostor környezetének felfedezésével és a csendről szóló tanítással kezdődött. Izsák atya arra hívta fel a figyelmet, hogy a csend nem pusztán a zaj és a beszéd hiánya, hanem olyan belső állapot, amelyben az ember képessé válhat meghallani Isten szavát. Az imádságos gyakorlatok az észlelés, az odafigyelés és a jelenben maradás képességének fejlesztését szolgálták.
A tanítást személyes imádság, majd közös beszélgetés és tapasztalatmegosztás követte. Ugyanazok a gyakorlatok különbözőképpen érintették a hallgatókat: egyeseknek a csendben töltött percek jelentették a legnagyobb ajándékot, mások számára a gondolatok és tapasztalatok megosztása bizonyult fontosnak.
Az elmélyülést a monostor természeti környezete is segítette. A szerzetesek által gondozott kert, az őszi színekben pompázó fák és a Bakony nyugalma lehetőséget adott a lelassulásra. Voltak, akiket a táj szépsége érintett meg leginkább; másoknak a bárányok látványa maradt kedves emlék. Ezek a hétköznapi pillanatok is alkalmat adtak arra, hogy a résztvevők Isten jelenlétét a teremtett világ szépségeiben fedezzék fel.
A két nap során a hallgatók bekapcsolódhattak a szerzetesek közös imaéletébe. Részt vettek a napközi imaórákon, a vesperáson, a kompletóriumon és a reggeli laudesen is. Betekintést nyerhettek abba, hogyan szentelik meg a bencések a nap különböző időszakait a közös imádsággal.
Többek számára különösen emlékezetessé vált az esti vesperás, a közös éneklés és a zsoltárok imádkozása, az este lezárásaként imádkozott kompletórium – nap végén elmondott imádság és az ott kapott áldás az Istenre hagyatkozás és a bizalom lelkületét fejezte ki.
A lelkigyakorlat egyik meghatározó eseménye volt a közös szentmise. A zárt körben ünnepelt eucharisztia lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők személyesebb módon éljék meg a Krisztussal és egymással való közösséget.
A második napon a lectio divina, vagyis az imádságos szentírásolvasás módszerével ismerkedtek meg a hallgatók. Baán Izsák vezetésével megtapasztalhatták, hogy a Szentírás olvasása nem csupán a szöveg értelmének megismerését jelenti, hanem személyes találkozássá is válhat Isten igéjével. Az olvasás, az elmélkedés, az imádság és a szemlélődés egymásra épülő mozzanatai abban segítettek, hogy egy-egy bibliai gondolatot ne csupán megértsenek, hanem engedjék, hogy az személyesen is megszólítsa őket. Ahogyan a módszer egyik fontos gondolata kifejezi: engedni kell, hogy a Szentírás olvassa az embert. A tanítást egyéni elmélkedés, majd közös tapasztalatmegosztás követte. A lectio divina révén olyan imádságos módszert ismerhettek meg, amelyet hazatérve, a hétköznapokban is gyakorolhatnak.
A második napon Birher Nándor dékán is meglátogatta a hallgatókat. Társaságában elsétáltak a Bakonybélben található Szentkúthoz, amelyhez Szent Günter és Szent Gellért 11. századi remeteségének emléke kapcsolódik. A séta során alkalom nyílt kötetlen beszélgetésekre, közös imádságra és az egyetemi közösség erősítésére is.
A lelkigyakorlat egyik fontos tanulsága volt a résztvevők számára, hogy a lelki feltöltődés nem feltétlenül kötődik rendkívüli eseményekhez: egy csendben eltöltött negyedóra, egy közösen elénekelt zsoltár, egy szentírási részleten való elmélkedés vagy egy séta a természetben is alkalmat adhat az Istennel való találkozásra.
A résztvevők újult erővel és sok szép emlékkel tértek vissza hétköznapjaikba. A Bakonybélben szerzett tapasztalatok az imádságban, a tudatosabb jelenlétben és az Istenre való odafigyelésben is tovább élhetnek. A hazaúton többen megfogalmazták, hogy szívesen visszatérnének a bakonybéli monostorba.
Forrás és fotó: PPKE BTK
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
