A szociális személyi asszisztensek adózásáról Kulcsár Péter2023. 01. 21., szo – 09:57
Sokan vannak, akik személyi asszisztens segítségére szorulnak. E célból anyagi támogatás intézhető a szociális ügyi hivataltól. Kevesen tudatosítják, hogy az asszisztensként kapott jutalom olyan bevétel, melyből adót is kell fizetni. A kérdést – olvasói levélre reagálva – ifj. Mészáros Lajos jogász részletezi.
Élettársam, akivel a tavaly elhunyt édesanyám házában élek, egészségi állapota miatt sajnos évek óta gondozásra szorul. 2012-ben jogosult is lett személyi asszisztensre, akire támogatás is jár. Egészen 2019-ig én vállaltam ezt a munkát, amiért (egyetlen bevételként) először évi kb. 2580 €-t, 2014-től pedig (az órák megemelése miatt) már évi kb. 7560 €-t kaptam. 2019-től már édesanyámat gondoztam, ezért élettársamnak a nővérem kezdett asszisztálni, neki pedig már az elején szólt valaki, hogy ebből a bevételből adózni kell. Csak ekkor jöttem rá, hogy nekem is adóznom kellett volna, bár soha nem figyelmeztetett rá senki. Ha pedig az adóhivatal most utólag követelné tőlem az adót, azt egyszerre nem tudnám kifizetni, ezért félek, hogy elvehetik akár elhunyt édesanyám házát is, miután azt nővéremmel megörököljük. Azt szeretném kérdezni, hogy a személyi asszisztenciából származó bevételből kellett volna-e egészen 2012-től adóznom, és ha igen, hány százalékot, illetve, hogy nem évült-e még el.
A személyi gondozás és asszisztencia (segédlet) olyan szociális tevékenységek, melyeket az állam anyagilag is támogat, így is hozzájárulva a rokkantsággal élők ellátásához. A szociális rendszer ugyanis lehetővé teszi, hogy azok a rokkantsággal élők, akik napi szükségleteiket egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudják ellátni, asszisztenst igényelhessenek, akinek a jutalmát szerződéses alapon ugyan maga az ellátott személy fizeti, ám ezt a költséget az állam megtéríti neki szociális juttatások formájában. Az így szerzett jutalom pedig az asszisztens oldalán adójogi szempontból adóztatható jövedelemnek számít – ezt fejtjük ki bővebben olvasónk kérdéseire reagálva.
Hogy pontosan mely jövedelmekből kell adózni, azt a Tt. 595/2003 sz. személyi jövedelmi adóról szóló törvény határozza meg. E törvény 6. §-a tartalmazza (és már 2012-ben is tartalmazta) azokat az adóköteles jövedelmeket, amelyek „egyéb kereseti tevékenységből” (tehát nem munkaviszonyból vagy magánvállalkozásból) származnak – pont ilyennek számít a Tt. 447/2008 sz. (a rokkantság kárpótlására irányuló juttatásokról szóló) törvényben meghatározott személyi gondozás és asszisztensi tevékenység is. Olvasónk említett jövedelme tehát mindvégig adóköteles volt, mégpedig 19 %-os adókulccsal.
A feljebb említett rossz hír mellett azonban tudunk olvasónknak némi jó hírrel is szolgálni. Adóalapnak ugyanis a törvény szerint nem a teljes éves jövedelem számít, hanem annak az ún. „nem megadóztatható adóalaprész”-szel (Nma.) csökkentett összege. A Nma. mértéke évente változik, 2012 és 2014 között pl. olvasónk esetében 3600 € körüli volt, ezért olvasónknak a kb. 2600 €-s adóalapjából nem kellett volna adóznia. 2014 után pedig az adóalapjából minden évben le kell vonni az Nma.-t, és „csak” az így kapott összegből kell számolni a 19 %-os adót.
Az adóhátralék kifizetési kötelessége 6 év után évül el, vagyis olvasónk esetében a 2017 előtti kötelezettség már el is évült – ha a 2017 előtti adót az adóhivatal mégis követelné, akkor ún. elévülési kifogást kell ellene emelni, amely adott esetben az eljárás megállítását jelentheti. Azt azonban végezetül le kell szögezni, hogy amellett, hogy a maradék évek adóhátraléka még behajtható olvasónkon, nem lehet kizárni egy esetleges büntetést sem az adóbevallások elmulasztása miatt, hiszen, ahogy a római jogelv is tartja: ignorantia iuris non excusat („a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól”).
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
