A földművelésügyi minisztérium szerint a vadászat égető problémáinak megoldását szolgáló legmegfelelőbb lépéseket a Szlovák Vadászkamarában való kötelező tagság eltörlése és a Szlovák Vadászkamara feladatainak az állami hatóságok számára való visszaadása jelentené. Az új törvénynek tartalmaznia kellene az állami vadászterületek méltányosabb bérbeadását is.
A valóságban azonban a törvényjavaslat megfogalmazása sokkal összetettebb, és a változások értelmezése nemcsak a vadászok, hanem a nyilvánosság számára is nehézkes. Az átültetendő változások negatív hatással lesznek az állami költségvetésre és az adófizetők pénzére, annak ellenére, hogy a törvényjavaslat indoklásában nincs szó negatív pénzügyi hatásokról!
Már a törvény tervezetének előkészítése során jeleztük törekvésünket és hajlandóságunkat az új törvényjavaslat rendelkezéseinek konstruktív együttműködésen alapuló szakmai véleményezésére, hivatkozva a Tt. 274/2009. sz., vadászatról szóló törvényének 42. § 1. bekezdése h) pontjára is, mely szerint az országos vadászati önkormányzat együttműködik az állami hatóságokkal az általános érvényű jogszabálytervezetek előkészítésében.
Annak ellenére, hogy figyelmeztettük a minisztériumot az új vadászati törvény kidolgozásának átláthatatlan folyamatára, a nemzeti vadászati önkormányzatot, valamint a vadászokat és a szakmai közvéleményt kizárták a tervezet kidolgozásából. A törvénytervezet benyújtója (a földművelésügyi minisztérium) tehát bizonyíthatóan megsértette a törvény fent említett rendelkezését. Az is tragikomikus, hogy Fecko, Pročko és Kučera képviselők a minisztériumi javaslathoz nagyon hasonló javaslatot nyújtottak be. Szintén mindennemű konzultáció nélkül!
Azokat a tevékenységeket, amelyeket a Szlovák Vadászkamara saját forrásaiból, azaz a vadászok – a vadászjegyek tulajdonosainak – pénzforrásaiból végzett, az új törvénytervezet szerint az államnak kell majd anyagilag és szervezetileg biztosítania, valószínűleg az adófizetők pénzéből.
A Szlovák Vadászkamara saját statisztikai információs rendszerrel rendelkezik, amely nemcsak a vadászjegyek, a vadászvizsgára jelentkezők nyilvántartását, a vadászati statisztikákat, az érmes vadásztrófeákra, a sportlövészetre, a kinológiai és a vadászati ismeretterjesztő rendezvényekre vonatkozó statisztikákat is tartalmazza. Szlovákia az egyik vezető ország a vadászok nyilvántartási és okmánykiállítási rendszerében az EU-ban. Azonban egyik napról a másikra az ezen tevékenységeket a nemzeti vadászati önkormányzatok keretein belül végző országok listájának aljára kerülhetünk. Az egyik oka annak, hogy ez a hatáskör 2009-ben átkerült a járási hivataloktól a Szlovák Vadászkamarához, éppen az egységes nyilvántartás hiánya volt, amelyet nem szisztematikusan és nem elektronikusan végeztek!
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jelenleg nem tudja helyettesíteni azt a szolgáltatást, amelyet a Belügyminisztérium számára nyújt a Szlovák Vadászkamara a fegyvertartási engedélyek tulajdonosainak ellenőrzése terén
Ráadásul az államigazgatás létszámhiányos, manapság egyharmaddal kevesebb alkalmazottal rendelkezik, mint a Szlovák Vadászkamara munkatársainak létszáma. Komoly aggályaink vannak tehát azzal kapcsolatban, hogy a vadászok megkapják-e azt a szolgáltatást, amelyet a Szlovák Vadászkamara eddig nyújtott, nem is beszélve arról, hogy ha a vadászjegyet nem újítják meg, vagy nem állítják ki időben, a vadász automatikusan elveszíti a vadászati célú fegyvertartási engedélyét. Európai szemszögből nézve az okmányok érvényességéről alkotott vélemény egyértelmű, mivel az EU-ban a Cseh Köztársaság kivételével minden ország minden évben megújítja a vadászjegyet, legyen szó akár Ausztriáról, Magyarországról, Lengyelországról, Németországról, Franciaországról, Szlovéniáról vagy Horvátországról. Például a horgászengedélyt szintén minden évben meg kell újítani.
A Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 2016. március 16-i, a Szlovák Vadászkamarában való kötelező tagságról szóló határozata megállapítja, hogy a Szlovák Vadászkamara az érdekképviseleti önkormányzat keretében megfelel a szakmai szervezet szempontjainak, egyrészt azért, mert ezt a Szlovák Vadászkamara alapszabálya kifejezetten kimondja, másrészt azért, mert a Szlovák Vadászkamarát törvény hozta létre, és bizonyos hatáskörökkel ruházta fel a közigazgatás területén.
Biztonsági szempontból nagyon fontos megjegyezni, hogy a vadászati és halászati jog gyakorlásának a használt eszközök tekintetében történő összehasonlításakor fontos, hogy a vadászok fegyverrel rendelkeznek, ami más szintre emeli a vadászati jog gyakorlásának tényleges jogi szabályozását. Kétségtelen, hogy a fegyvertartás és -használat kérdése előtérbe helyezi a közérdeket, illetve a társadalom egészének érdekét ezen szakterület pontos és alapos szabályozásához.
Ezért a társadalmi közérdek szempontjából elengedhetetlen, hogy ezt a tevékenységet is egy önkormányzati szerv, azaz a Szlovák Vadászkamara szabályozza. A vadászati jog fegyverhasználat útján történő gyakorlása súlyos károkat okozhat a természeti környezetben és a társadalom természeti értékeiben (különösen a vadállományban), de még veszélyesebbnek tűnik a polgárok életének, egészségének és biztonságának veszélyeztetése. A vadászok aktív tevékenységének megfelelő nyomon követése és számuk nyilvántartása nélkül az eddig működő rendszer, amelyet a Szlovák Vadászkamara működtet, meg fog szakadni.
Az EU-n belül csak a Cseh Köztársaságban nincs kötelező szervezeti tagság! Az ottani vadászok száma a jelentések szerint évről évre csökken, így az aktív vadászok pontos számát az állami hatóságok nem ismerik.
A jelenlegi törvénytervezet állami vadászterületekről szóló része a bérbeadási folyamatból teljesen kizárja a középosztályt, mivel az egyetlen kritérium az ár. Egyszerűen, aki többet ad, az fog vadászni. A vadászterületek így az oligarchák kezébe kerülnek.
A vadászati jog gyakorlása mint a vidéki életmód természetes része így a múlt ködébe vész, sok vidéki vadásznak fel kell hagynia a vadászattal, a vadászati tevékenységben részt vevők száma drámaian csökken, a vadállomány átlagos éves állományszabályozásának mértéke is csökkenni fog, ami néhány éven belül a vadállomány jelentős növekedését fogja okozni az ország egész területén, s ez a mezőgazdasági és erdészeti kultúrákban okozott jelenlegi vadkár többszörösét fogja okozni. A vadászat csak a vad pusztításává degradálódik.
A vadkár problémája Szlovákiában regionális vagy helyi jellegű, ráadásul a kár okozója szempontjából nem mindig bizonyítható relevánsan, ezért teljesen szakszerűtlen és kontraproduktív, ha a vadászati államigazgatás központi szerve a vadállomány célzott kezelésének megsemmisítését célzó törvényi szabályozással korlátlan vadászatot hirdetne egész Szlovákiában.
A vadkár megelőzésére irányuló intézkedéseket figyelmen kívül hagyják, de a szigorú felelősséget és a vad által okozott károkért való felelősséget anélkül vezetik be, hogy bármilyen jogi keretet biztosítanának egy megbízható, átlátható és tisztességes eljáráshoz, amely lehetővé tenné a károkozó azonosítását és a vadkár mértékének objektív meghatározását.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
