Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ad útravalót.
Minden szentmisében elhangzik: Íme, az Isten Báránya! Keresztelő Szent János felismerését ismételjük meg. Vajon mi kire ismertünk Jézusban? Hogyan tudnánk bemutatni őt a világnak? Szükségünk van arra, hogy mélyítsük vele a kapcsolatunkat, hogy ráhangolódjunk az istenes életre. Azért, hogy ne csak beszéljünk a világnak Krisztusról, hanem valóban tanúságtevők legyünk, hogy a tetteink hangosabbak legyenek a szavainknál, s közösségeinket nézve másokban is vágy ébredjen arra, hogy közénk tartozzanak, hogy ők is Krisztus követői legyenek.
Az evangélium ismét a Jordán folyóhoz vezet bennünket. Ma azonban csak utalás történik a keresztségre, Keresztelő Szent János tanúsága áll a középpontban. Szent János felismeri Isten Bárányát és a Lélekkel eltöltött Isten Fiát. Komoly teológiai tartalma van ennek a szövegnek, de ezen túlmenően mi lehet az üzenete nekünk, egyszerű embereknek a mindennapjainkra? Talán Keresztelő Szent János magatartását emelném ki: a tanúságtételt. Hiszen úgy érzem, ebben van még mit fejlődnünk. Hogyan is kellene tanúskodnunk? Szóban is, és tettekben is. De főleg a tetteinkben. Az egész világ sóvárog a természetfeletti dolgok megismerése után: fürkészi a jövőt, keresi a gyógyulást, a boldog életet, s ezért jósokhoz, kártyavetőkhöz, csillagállásokhoz fordul. Keresi magát az emberiség. Keresi a lelkét az emberiség. De elég bonyolultan tesszük ezt, szeretünk bonyolultak lenni. A természetfelettiről ugyanis azt gondoljuk, hogy bonyolult, titokzatos. Talán a sokféle rítusnak köszönhető ez, és annak, hogy korábban sokan nem ismerték a latin szövegeket, így egyfajta „hókuszpókusz” lett a misztérium, az Istennel való kapcsolat. A keresztény embernek azonban, aki naponta találkozik az Oltáriszentség egyszerűségével, egyre inkább világossá kellene hogy váljék: Isten nem bonyolult, és az élet sem az. Keresztelő Szent János tanúságtétele sem bonyolult. Egyszerűen beszél arról, amit felismert, nem bonyolultan, nem szemfényvesztő körülmények között. Ez az egyszerűség az, ami kiveszett belőlünk, és rengeteg bonyodalmat tud okozni a sokféle ügyeskedésünk, a féligazságaink, a konfliktusok nem megfelelő kezelése. A tanúságtételhez legalább alapvető szinten el kell gondolkodnunk azon: ki nekem Isten? Mit jelent számomra Krisztus? Hol tapasztalom meg az ő megváltó szeretetét az életemben? „Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit!” – minden szentmisében elmondom ezeket a szavakat, és kezemben tartom az egyszerűen hatalmas Isten testét. Megrendítő Isten alázata és egyszerűsége. Megrendítő, hogy ennyire bízik bennünk, és önmagát adja értünk. Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj – de ő mégis érkezik, mégis szállást vesz közöttünk. Adjuk meg neki a lehetőséget, hogy bennünket is egyszerűvé alakítson, s adjuk meg a lehetőséget magunknak, hogy valóban szentségi életet élhessünk. Meghívott szentek vagyunk. Ez a tudat vezérelje döntéseinket a mindennapokban. Egyszerűen éljünk, az igazság szerint, egyszerűen szeressük Istent és a másik embert. Ámen.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
