Milliós kérdés is lehetne a szellemi vetélkedőkön: ki az, aki a Tenkes kapitánya című filmsorozatban is feltűnt, majd később vezető kommunista politikus lett? Nos, a válasz: Grósz Károly. 1988 májusában ő lett a harminckét évig regnáló Kádár János utóda a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkári székében.
1987 nyarától közel másfél évig, 1988 novemberéig mint miniszterelnök terelgette Magyarországot a változások útján. A sors és a történelem fintora, hogy a reformokat felgyorsító politikus rendszerváltozást ugyanakkor nem akart. Nyugdíjasként pedig több mint hat éven át szembesülhetett azzal, hogy milyen az élet a szocializmus után.
Grósz Károly 1930-ban született, átlagos tanulónak és jó magaviseletű diáknak számított, gyerekkorában aktívan cserkészkedett. Ennek köszönhetően már kisiskolásként megtapasztalhatta, hogy egy társaságban miként figyelnek fel valakire, mitől lesz egy kisgyerek vagány.
A második világháború végén a 14 éves ifjú közvetlen közelről látta a miskolci állomáson, ahogy „felbérelt lumpenproletárok deportált zsidókat bántalmaztak”. Ez az emlékkép évtizedekkel később, a rendszerváltozás időszakában is kísértette.
1945-ben döntött a Magyar Kommunista Párt mellett, amiben az is szerepet játszhatott, hogy édesapja illegális kommunista volt a Horthy-rendszerben. A tizenötéves Grósz az MKP aktivistája lett, eközben nyomdásztanoncként dolgozott. Az 1947-es választás idején „cingár kölyökként” egy Csepel 125-ös motorkerékpárral száguldozott Észak-Magyarországon, agitálva a borsodi vidéket.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. téli számában olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »