Érdekes elemzés jelent meg a Geopolitical Futures hasábjain a múlt év végén Németországról és annak idei kihívásairól. Főleg azért volt érdekes, mert Berlin Ukrajna- és Európa-politikájának ellentmondásaira hívja fel a figyelmet. Például, hogy az ukrajnai háború elhúzódása miért jelenti a német fegyverkezés halogatását? Vagy miért miért nem esik egybe a német és európai érdek a gázársapka esetében? Nehéz év áll a németek előtt, akik nagy változásokról jósolnak, de ennek igen jelentős része megmarad a szavak szintjén, és csak a töredékéből lesz cselekvés.
Az első és legfontosabb német dilemma az energiafüggőség csökkentése és az energiabiztonság növelése közti hatalmas szakadék. Ez a németeket legalább annyira aggasztja, mint a közép-európai országokat, bár Berlinnek jóval nagyobb mozgástere és anyagi ereje van ahhoz, hogy megoldást is találjon.
Gázválság és recesszió
Tény, hogy a szakértők tavasszal még úgy jósolják, Németországot a 2009-es globális gazdasági válságkor tapasztalt visszaesés fenyegetné (5,7 százaléka GDP vesztés), ha nem érkezne több orosz gáz. Ezzel szemben jelenleg fél vagy még annál is kisebb recessziót jósolnak Németországnak. Igaz az is, hogy az orosz gáz importja nem esett akkorát vissza, mint ahogy a sajtóban erre utalnak. Bár a szokásos napi mennyiség 9 százaléka valóban kevés, de az év nagy részében nem ez az arány volt uralkodó, és 2022 egészét nézve az orosz gáz európai importja fele, két-harmada megvalósulhatott.
A nagy válság elmaradása több dolognak köszönhető. A GPF a gáztárolókm töltöttségi szintjét emelte ki és a fogyasztás csökkentését (amelyben az enyhe tél és a takarékosságot osztönző intézkedések játszanak szerepet). Németország tavaly augusztustól novemberig 25 százalékkal vágta vissz a gázfogyasztását.
A harmadik fontos tényező, hogy a németek tíz hónap építettek meg egy egész LNG terminált, ami a német körülményes közbeszerzési és kivitelezési eljárások fényében elképesztően gyors volt – igaz, a rossz nyelvek szerint kétszer olyan drága is.
Ha megépül az idénre tervezett másik két LNG-terminál is, a németek 30 milliárd köbméter földgáznak megfelelő LNG-t tudnak majd betárolni évente, ami több, mint az importált orosz gáz fele.
Nagyobb lesz a német teher Európán
A valódi kihívás természetesen nem tavaly fenyegetett minket, hanem idén várható. Az enyhe tél miatt a szakértők úgy számolják, hogy a német tárolók 70 százalékon állnak majd áprilisban, a újbóli betárolás idején. Ámde nagy valószínűséggel az orosz gázra nem lehet számítani. Közép-Kelet-Európától eltérően azonban Németországnak van tengerpartja és van elég tőkéje, hogy a piacon domináns vásárlóként lépjen fel, átvészelje a magas gázárakat (amelyek ma is a válság előtti szint ötszörösén állnak).
“A kockázatok közül a legközvetlenebb az, hogy megfelelő energiatakarékosság nélkül Európa áramszüneteket szenvedhet el. Különösen sérülékenyek a kelet-közép-európai, tengerparttal nem rendelkező országok, és mindenki, aki nem tudja túllicitálni a gazdag északnyugat-európai országokat a gázért”
summázta helyzetet a GPF, hozzátéve, hogy jövőre nem csak kevesebb orosz gáz lesz, de várhatóan a kínai kereslet is megugrik a COVID-19 korlátozások leépítése miatt.
De ami ezzel kapcsolatban talán még kirívóbb megállapítás, az az, hogy ha Németország és az EU energiával kapcsolatos érdekei eltávolodnak egymástól, akkor szinte biztos, hogy nem a németek fognak legjobban szenvedni. Más szavakkal megfogalmazva: gáz terén nem esnek egybe az uniós és a német érdekek, ami feszültséget fog teremteni Berlin és Brüsszel között.
Ismét érdemes kiemelni, hogy a gázársapka, amit az EU decemberben bevezetett, valójában nem az orosz gázról szól, hanem a német pénzügyi erőfölényről, amivel túllicitálhatja az EU többi tagállamát a gázpiacon. Ha van gázársapka, az beszabályozza azt az árat, amit a németek kínálhatnak a gázért – elvileg így minden tagállam egymással azért összevethető eséllyel indulhat a gázért folytatott versenyben. Legalábbis ez a ki nem mondott uniós elképzelés.
Haderőfejlesztés
Hasonlóan ellentmondásos a képlet haderőfejlesztés és biztonságpolitika terén. Az elmúlt időszakban rengeteg, a német haderőt nevetségessé tevő cikk jelent meg a sajtóban. Például, mikor egyetlen gyakorlat alatt mind a 19 Puma páncélosuk meghibásodott, vagy ott voltak korábban azok a hivatalosan meg nem erősített információk, miszerint háború esetén a németeknek négy napra elegendő lőszerük van.
A háború első heteiben a német kormány hatalmas összegekről beszélt haderőfejlesztés címén. Az ukrajnai háború történései azonban teljesen más hatással voltak Berlin szándékaira, mint azt elsőre gondolnánk.
A tétlenség receptje
Amíg nem volt biztos, hogy Ukrajna állja az oroszok támadását és Amerika kvázi korlát nélkül ontja a fegyvereket Ukrajnába, Németország tényleg komolyan gondolta, hogy rohamléptekben haderőfejlesztést kell kieszközölni. Bekerült a köztudatba a 100 milliárd dolláros fejlesztési keret. Teltek a napok és a hetek, és az ukránok állták a sarat, az USA nem vonult ki mögülük, az orosz kudarcok látványosak voltak, az esélyek pedig kiegyensúlyozottak. A német politika megfordult.
Hirtelen a 100 milliárdos keret nagyobbik felé nem direkt harcászati elemekre, hanem kiberbiztonságra és védelmi infrastrukturára akarták költeni. Megjelentek a kifogások, hogy a német “haderőfejlesztésnek raelisztikusnak és értékalapúnak kell lennie, amelyet a katonai ellenálló képesség és a párbeszédre való hajlandóság támaszt alá”.
A magasrangú német szociáldemokrata politikus által megfogalmazott előbbi idézet azzal folytadóik, hogy Berlinnek a haderőfejlesztést másik háromtucat szövetségessel egyeztetve és a civil szervezetek bevonásával kell megvalósítani. Ezt a célt a GPF úgy értékelte, hogy jó a demokráciának és a diplomáciának, de a tétlenség receptje. Magyarul, ha a politika valamit nem szeretne megvalósítani, akkor minél több résztvevőt von be az ügybe, az energia és az idő pedig elmegy a vég nélküli tárgyalásokra.
A németeket az is visszafogja saját ütőerejük fejlesztésében, hogy Lengyelország elképesztő tempóban fegyverkezik, bevallottan azzal a céllal, hogy a legerősebb haderővé váljon Európában. Ez a németek számára azt jelenti, hogy tőlük keletre van egy katonailag erős, gazdaságilag viszont gyengébb ország, amely képes feltartóztatni az oroszokat szükség esetén.
Hogy ebből az egészből milyen jövőkép forr majd ki, annak megbecslésére a GPF elemzése sem vállalkozik. Valamivel tisztább lehet a kép a 2023-as energiaválság kibontakozása után, illetve ha idén mégis véget érne (így vagy úgy) az ukrajnai háború…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
