Az emberiség évezredeken át szenvedett azoktól a betegségektől, amelyek okait a legjelesebb orvosok is hasztalan kutatták. Járványok tizedelték a falvak és városok lakóit és a gyilkos kórt, legyen az kolera, pestis vagy más fertőzés többnyire csak az idő állította meg, de akkor sem végleg.
Ezeknek a rettegett betegségeknek az okozóiról persze néhányan már korábban is sejtették, hogy láthatatlan lények, de csak a 19. században, a mikroszkóp tökéletesítésének köszönhetően sikerült felismerni őket.
A kelet-franciaországi Jura megyében, Doleban látta meg a napvilágot 1822. december 27-én. Apja cserzővarga volt, és idővel a fiát is szívesen látta volna a műhelyében, ő azonban végül vegyészi oklevelet szerzett és 1849-ben a strasbourgi egyetemen a kémia előadója lett. 1854–1867 között Lille-ben, majd a 1873-ig a párizsi Sorbonne Egyetemen volt professzor. 1868-ban kisebb agyvérzést szenvedett, így az egyik keze megbénult, de a világ nagy szerencséjére ez sem akadályozta meg őt az eredményes kutatómunkában.
A kiralitás felfedezője
Első nagy horderejű tudományos eredményét alig 26 évesen érte el, amikor felismerte, hogy a szerves vegyületek között vannak olyanok, amelyek kémiai összetétele és térbeli szerkezete azonos, csupán valamelyik atomcsoportja más irányba mutat (királis vegyületek) és ennek fizikai és sok esetben biológiai következményei is vannak. A borkősavat és a vele szinten mindenben azonos „szőlősavat” tanulmányozva tapasztalta, hogy a borkősav sójának oldata melegítve idővel megzavarosodik és erjedni kezd. A vegyület „enantiomerje” (így nevezik a kémikusok a másik szerkezetű formát) biológiailag inaktív, ezért a mikróbák „békén hagyják”. Ez vezette őt az erjedés alaposabb vizsgálatára és felismerte, mi okozza ezt a biokémiai folyamatot és azt is, hogy mi a különbség az alkoholos és a tejsavas erjedés között. Pasteurnek sikerült összekapcsolnia a kémiát és a mikrobiológiát és a következő évtizedekben ennek köszönhetően egy jelentős életművet sikerült megalkotnia.
Pasztörizálás
A francia borexportőrök kérték fel a tudóst, találjon megoldást arra, hogy a hosszú tengeri úton ne romoljon meg a szállítmány. Pasteur ekkor dolgozta ki a később a róla pasztörizálásnak nevezett eljárást, amely során az élelmiszereket rövid időre egy bizonyos hőmérsékletnek (általában 60–90 °C) teszik ki, és ezzel a bennük levő káros mikroorganizmusok zömét elpusztítják. (A borok esetében ez a hőmérséklet legfeljebb 65 °C, ami még nem megy a minőség rovására).
A mikrobiológia új utakon
A mikrobiológia forradalmi fejlődését olyan eredményeivel indította el, mint a selyemhernyókat pusztító kórokozók felfedezése és a francia selyemipar „megmentése”, a szarvasmarhákat, juhokat, lovakat tömegesen pusztító lépfene baktériumának felfedezése és a betegség elleni hatékony gyógymód alkalmazása, a baromfikolera és a sertéspestis elleni küzdelem megszervezése, valamint a veszettség elleni védekezés kidolgozása.
Ezt a halálos fertőző betegséget egy vírus (Rabies lyssa) idézi elő, amely gerinc- és agyvelőgyulladáshoz vezet és jelenleg sincs olyan hatásos gyógyszer, amely kimondottan ezt a kórokozót elpusztítaná.
Miután az állatkísérletek biztatóak voltak, Pasteur emberen először egy kilencéves kisfiún próbálta ki a módszert. A fiút egy veszett kutya megharapta és a biztos halál várt rá. A legyengített kórokozók hatására beindult az immunanyagok termelődése és mivel a vírus csak lassan terjed az agy irányában, így az időben elkezdett vakcinálás életmentőnek bizonyult. Lényegében Pasteur óta ez a gyógymódja a veszettségnek, noha ma már sokat finomítottak rajta (pl. Millwaukee protokoll).
A Pasteur Intézet
Louis Pasteur 1887-ben létrehozta a később róla elnevezett intézetet, amely ma is a világ egyik meghatározó orvosi, járványügyi és mikrobiológiai kutatóműhelye. 1983-ban itt izolálták például először a HIV vírusát.
1895. szeptember 28-án, Párizs közelében, Marnes-la-Coquette-i házában hunyt el. Az épületet a helyi önkormányzat adományozta számára, ahol az első veszettség elleni oltásokat végezte. A tudós nevét egy kisbolygó, egy baktériumnemzetség, valamint kórházak, utcák, terek, díjak viselik, de Algériában egy falut, Kanadában egy járást, az Antarktiszon pedig egy szigetet és egy félszigetet neveztek el róla.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
