Nyitókép: Balga Zoltán
A világ ünnepel, a kis Jézus születéséről emlékezik meg.
Karácsonykor a fiatalos lendülettel közösséget építő Balga Zoltán prágai magyar plébános szentbeszédét osztjuk meg Önökkel. A lelkiatya felvidéki Csábról származik. Egykor Ipolyságon és Ipolyvisken is plébánosként ténykedett.
Miért kell két évezred után is megemlékezni Jézus születéséről? Miért kell megemlékezni a népszámlálásról Augustus római császár és Heródes uralkodása idején? Miért kell megemlékeznünk az angyalok megjelenéséről a pásztoroknak a betlehemi mezőkön, vagy a Gyermek születéséről az istállóban, mert egyetlen betlehemi háztartásban sem volt hely számára?
Talán azért jó még két évezred után is emlékezni, mert Jézus nemcsak megszületett, hanem közöttünk él – Emmanuel, azaz valük lakó, velünk lévő Isten. Ez a december 24-e éjjel lényegi üzenete. Nem csupán egy történelmi eseményt elevenítünk fel, hanem egy élő valóságot ünneplünk. Az élő Isten, közénk jön, hozzám, a csdaládomba, a házasságomba. Velem lakó Isten, aki az idei karácsonykor is szeretne megjelenni az életemben.
Azok közül, akik két évezreddel ezelőtt születtek, már senki sem él. Sem Augustus császár, sem Heródes király, sem a pásztorok, akik hittek az angyalok örömhírének. Még a keleti bölcsek sem, akik értékes ajándékokat hoztak Jézusnak… De Jézus él, uralkodik, uralkodik a mennyben, és közbenjár a mennyei Atyánál mindannyiunkért.
Erre kell emlékeznünk! Nem annak a születésnapjára emlékezünk, aki nagyon régen született és nagyon régen halt meg, hanem a feltámadt és élő Krisztus születésnapjára. Nem egy olyan ember születésnapjára emlékezünk, aki olyan régen élt, hogy már nem emlékszünk pontosan, milyen nagyszerű dolgokat tett, aki már csak a történelem része. Ellenkezőleg! Megemlékezünk valakinek a születésnapjáról, aki él, aki fontos számunkra, aki értelmet ad az életünknek… Ezért mondhatjuk ma Izaiás prófétával együtt:
“Gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk…”
Nekünk/ nekem adatott. Mindannyiunknak valamit kínál, hoz és lehetővé tesz. Annyi mindent akar adni nekünk: velünk akar lenni, örök életet kínál nekünk, békét – ami nekünk oly gyakran hiányzik… Hogy a dolgok végre rendeltetésszerűen tujanak működni… személyes életemben, a családban, a nagyvilágban…
Az újszülött Jézus békét ad nekünk, és bőségben akarja adni nekünk. Mi pedig annyira sietünk és zajongunk, hogy – karácsony kivételével – valahogy nem szeretjük befogadni őt a belsőnkbe, az életünkbe. Ha egész évben elkötelezzük magunkat amellett, hogy befogadjuk Krisztust a belsőnkbe, akkor egész évben el fogunk telni azzal a békességgel, amely tőle származik. És akkor az, amit oly gyakran kívánunk egymásnak – hogy egész évben karácsony legyen – valósággá válik.
Testvérek, ahhoz, hogy minden nap megéljük a karácsonyt, elég ennyire kevés: elég, ha Jézust fogadjuk az Eucharisztiában, aki békéjével napról napra valósággá teszi a karácsonyt a szívünkben. És nem csak a miénkben, hanem rajtunk keresztül más emberek szívében is, akiknek nagy szükségük lehet rá. Rajtunk múlik, hogyan éljük meg az idei ünnepeket. Rajtunk múlik, hogy teret adunk e Jézusnak, hogy megszülethessen szívünkben és emberi kapcsolatainkban.
Balga Zoltán plébános
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »