Hoppál Péter államtitkár 2009 óta országgyűlési képviselő, 2014-től 2018-ig a harmadik, majd 2022-óta az ötödik Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkára. A Kulturális és Innovációs Minisztérium szerdai közleménye szerint azonban február 1-től kormánybiztosként folytatja munkáját. Hoppál Péter fő felügyeleti területei közé tartoznak majd olyan hazai és nemzetközi programsorozatok, mint a Petőfi 200, vagy a Kölcsey Ferenc által 200 éve írt Himnuszról szóló megemlékezés, de a százéves modern török államiság előtt tisztelgő magyar–török évad is.
Ami az interjúból kiderül:
– Milyen egyéni képviselői indítványt nyújtott be a magyar kultúra napjával kapcsolatban?
– Milyen fogadtatása volt ennek az indítványnak az Országgyűlésben?
– Miben lesz más az első nemzeti emléknap az eddigieknél?
– Melyik csallóközi települést érte a megtiszteltetés, hogy az emléknapon képviselje a felvidéki magyarságot?
– Milyen kultúrát érintő korlátozásokra, megszorításokra lehet számítani a következő évben?
– A megszorítások mennyire hatnak majd a határon túli kultúrára?
– Milyen kultúrát érintő fejlesztésekre sikerült anyagi forrást biztosítani?
Államtitkár úr a közelmúltban egyéni képviselői indítvánnyal állt az Országgyűlés elé a magyar kultúra napjával kapcsolatban. Miről is van szó pontosan, és miért tartotta fontosnak a kezdeményezést?
Szimbolikus kérdésről van szó, egyben egy jogtechnikai kezdeményezésről. A Kulturális és Innovációs Minisztérium jogászaival vizsgálódva megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy semmilyen országgyűlési jogalkotási aktus, országgyűlési határozat nem képezett mostanáig jogalapot arra, hogy állami nemzeti emléknapként ünnepeljük január 22-ét, a magyar kultúra, a himnusz befejezésének a napját. Olyannyira nem, hogy egészen 1988-ig kellett visszamennünk a kollégákkal, amikor is még a Kádár rendszerben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának határozata rendelte el a január 22-ei időpontot, így 1989 óta ezen a napon csupán szokásjog alapján ünnepeltük eddig a magyar kultúra napját.
Fasang Árpád zeneszerző volt az, aki a nyolcvanas évek közepén különböző állami fórumokon indította el ezt a kezdeményezést, az ő szellemi terméke, az ő gondolata öntött formát, ő juttatta el az akkori lehetséges fórumokra a javaslatot. A népfront volt az a köztes képződmény, amely ezt felvállalta a rendszerváltás hajnalán, hogy aztán 1989 januárjában már ezen a napon ünnepelhessen az ország, és azok, akik a szomszédos államokból csatlakozni merészeltek a kommunista diktatúra időszakában.
Annak érdekében, hogy a 200. évforduló előtt a magyar kultúra napját beiktathassuk a hivatalos állami nemzeti emléknapok sorába, egyéni képviselői indítványt nyújtottam be, amelyet a házszabálytól való eltéréssel tárgyalt meg az Országgyűlés Törvényalkotási és Kulturális Bizottsága. Még az ellenzék támogatását is sikerült megnyerni, így mindkét testület egyhangú szavazattal fogadta el az előterjesztésemet, majd az Országgyűlésben az ellenzék vezérszónokai szintén támogatásukról biztosították az előterjesztést.
A végszavazásnál azt a különleges, ritkán megadatott együttállást tapasztalhattuk, hogy a kijelzőn megjelent plenáris szavazáson a 199 fős országgyűlésből 191-en igennel szavaztak. Ellene senki sem szavazott, csupán egyetlen kóbor tartózkodó volt a baloldalról. Így a január 22-én az ide vonatkozó jogszabályi háttérrel megerősödve, már a nemzeti emléknapokhoz méltó és ahhoz illeszkedő szervezési és egyéb feltételeket, anyagi körülményeket tudja biztosítani a kormány.
Lehet tudni valamit arról, hogy milyen lesz az első nemzeti emléknap január 22-én?
A Magyar Kultúra Napjáról tartott tárcaközi egyeztető fórumokon úgy döntöttünk, hogy a nemzeti emléknapot a határon túli magyarokkal közösen, a kultúra nemzetösszetartó erejét szimbolizálva rendezzük meg. Kiemelt állami rendezvényhelyszín lesz Szatmárcseke, ahol 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc letisztázta a Himnuszt. A másik kiemelt helyszín az Európa Kulturális Fővárosa szerepét betöltő Veszprém lesz, a harmadik pedig a főváros, Budapest. Számos vidéki helyszínen lesznek még csatlakozó rendezvények, vagyis tulajdonképpen az egész országban.
Az MTVA közvetítéseiben egy körkapcsolást szeretnénk technikailag kivitelezni, amelynek keretében egy felvidéki, egy partiumi, egy erdélyi, és egy délvidéki település is bekapcsolódna a szatmárcsekei, budapesti és veszprémi helyszínek mellé. Terveink szerint 22-én délután öt órakor ezeken a helyszíneken közösen szavalnánk el a Himnusz versszakait.
Felvidéken Nagymegyer, Délvidéken Zenta, Partiumban Nagyvárad, Erdélyben pedig Székelyudvarhely lesznek az állami ünnepségekhez kapcsolódó települések. A Parlament épületében délután négy órától kezdődő rendezvény után, öt órakor a Kossuth téren száz határon túli és száz anyaországi diák az állami protokollal együtt elszavalja a Himnuszt. Kérjük a felvidéki nemzettársainkat, hogy a nagymegyeri rendezvény helyszínére minél többen zarándokoljanak el, legyen ez egy valódi, széleskörű és Kárpát-medencét átölelő esemény.
A gazdasági előrejelzések ismeretében milyen kultúrát érintő korlátozásokra, megszorításokra lehet számítani a következő évben?
A háború és a szankciók miatt kialakult régen látott gazdasági válság időszakában Magyarország sem tudja kihúzni magát a takarékosság alól. Az Európai Unió rosszul viszonyul a háborús helyzethez, és magára húzott egy megsemmisítően hibás döntéssorozatot. Nyolc évvel ezelőtt is volt konfliktus Oroszország és Ukrajna között, de akkor az Európai Unió erős vezetői Angela Merkellel az élen azt mondták, hogy ez két ország konfliktusa, nem vehet részt ebben a viszályban az unió. Most sajnos nem így döntöttek Brüsszelben, amely bizonyos érdekeknek megfelelően beszállt ebbe a háborúba.
A szankciós politikával pedig hosszú időre teljesen tönkrevágták az európai gazdaságot, így a magyar gazdaság is szenved. A kormány elsődlegesen a lakossági rezsicsökkentés, a munkahelyek, a családok, a nuygdíjasok és a válllakozások védelmére fordítja az erőforrásokat. Ezért nyilvánvalóan csökkentett költségvetési támogatási év elé nézünk 2023-ban. A rezsitételek elképesztő tíz-tizenkétszeres, sőt bizonyos esetekben harmincszoros mértékben történő emelkedése is igényli, hogy a kulturális intézmények a nyitvatartás és zárás kérdésében helyi, specifikus döntéseket hozzanak.
A minisztérium nem kívánta központilag meghatározni, hogy a múzeumok, könyvtárak, levéltárak, a kultúrházak, színházak és más kulturális intézmények hogyan legyenek, vagy ne legyenek nyitva. Azt mondtuk, hogy javasoljuk a vonatkozó kormányhatározat megszívlelését minden intézménynek, de az állami fenntartású, vagy tulajdonú kulturális intézményektől és gazdasági társaságoktól elvárjuk, hogy a tavalyi rezsiköltségnek a 25 százalékát takarítsák meg. Ez tehát az állami tulajdonú és fenntartású intézményekre és gazdasági társaságokra vonatkozik, akiknek a köre harminchárom nagy intézményre tér ki.
Milyen előírások vonatkoznak a nem állami fenntartású kulturális intézményekre?
Az ország telis tele van olyan intézménnyel, amelyek önkormányzati, magán- vagy egyházi fenntartásúak, így nyilván rájuk ez a 25 százalékos megtakarítási-előírás nem vonatkozik, de most eleve mindenki magától is igyekszik spórolni az energián. Azt viszont tőlük is kértük, hogy mérlegeljenek, hogy ezzel is hozzájáruljanak a fenntarthatósághoz, így a saját lehetőségeiket, anyagi kondícióikat, fenntartójuk lehetőségeit önmaguk, vezetői szinten dönthetik el. A múzeumok a hétfői nemzetközi zárvatartást mint a múzeumi szünnapot meghosszabbíthatják, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel.
A vidéki kultúrházak, vagy a több épületben működő intézmények összevonták tevékenységüket, a rezsiköltség csökkentésével próbálják meg ezt a telet túlélni.
Jövő év tavaszán, nyarán mindezen tapasztalatokat be szeretnénk építeni egy fenntartható pályára állítandó intézményi támogatási, működtetési rendszerbe, gondolva arra, hogy az elemzők szerint a rezsiárak nem fognak visszaállni a 2021-es szintre. A központi költségvetéshez igazítjuk a kulturális költségvetést. Ebben a nehéz helyzetben is azon vagyunk, hogy a kultúra elérhető legyen, mert a kultúra a válságban hitet, erőt, élményt ad az embereknek.
Mennyire fog mindez kihatni a határon túli kultúrára?
A határon túli magyar kultúrát mi az egyetemes magyar kultúra szerves részének tekintjük. Egységes és oszthatatlan magyar kultúra van, függetlenül attól, hogy a kultúrát hordozó és azt megélő magyarjaink hol élnek. Nyilvánvaló, hogy arra törekszünk, hogy a határon túli kulturális aktivitást ne hagyjuk csökkenni a jövő évben. Az ehhez hozzárendelendő források tekintetében pedig azt tudom mondani, hogy azok a programok, amelyek sikeresen futottak az elmúlt években, amelyek segítettek abban, hogy az egységes magyar kultúrát demonstráljuk, gondolok itt például a Csoóri Sándor programra, továbbra is fennmaradnak.
A népművészeti együttesek program támogatásával gyönyörű öltözetekkel sikerült felvértezni az elmúlt öt-hat évben a Kárpát-medence néptánccsoportjait. Az a célunk tehát, hogy ez az aktivitás ne csökkenjen, hanem megerősítsük a határon túli hálózatokat.
Az esetleges fejlesztésre is sikerül anyagi hátteret biztosítani?
Fontos vállalása a polgári kormányzásunknak, hogy a magyar kulturális vagyont digitális térbe költöztessük át, vagyis elérhetővé tegyük az internet által. Technológiai fejlesztésekre került sor az Országos Széchenyi Könyvtárban, ma már rendelkezésre áll lehetőségként a havi egymillió oldal digitalizációja. Tudományos-fantasztikus filmekből léphetnének ki azok a gépek, amelyek rendelkezésre állnak az OSZK-ban, és végzik a napi sokórás munkát azzal a céllal, hogy olyan adatállomány jöjjön létre, amely akár egyetlen keresőszoftveren keresztül – angol és magyar nyelven – a közeljövőben teljes körűen elérhetővé váljon.
Vannak állományok, amelyek már elkészültek, rengeteg a digitalizált anyag, de ezeknek az egyidejű kereshetősége, formátumok összefésülése egy nagyon-nagyon komoly szakmai feladat. Ebbe most belevágunk, megpróbáljuk a formátumokat azonossá tenni, megpróbáljuk a keresőrendszerben ezeket a tételeket hozzáférhetővé tenni. A digitális térben történő kulturális átköltözést tekintjük a négyéves kulturális és innovációs minisztériumi ciklus talán legnagyobb célkitűzésének.
Az infrastruktúra-fejlesztések az elmúlt tíz évben impozánsan mutatták, hogy a magyar kultúra fejlesztésének nincsenek határai. A millenniumi építkezések óta nem látott mértékű kulturális infrastruktúra-fejlesztést hajtottunk végre. Világszínvonalú épületek épültek a fővárosban a Liget Budapest program keretében, a Pesti Vigadót, Budai Vigadót, a Zeneakadémiát, és számtalan csodálatos, világszínvonalú kulturális terünket, emblematikus kulturális palotát, épületet, házat sikerült felújítani nem csak itthon, de a határon túli térségben is.
Ez a mostani helyzetben jól is jön, mert sokkal jobb állapotban találta el a rezsiválság a mostani kulturális intézményrendszerünket, hiszen a felújított épületeknek az energetikai képességei nagyságrendekkel jobbak, mint tíz évvel ezelőtti állapotukban. Az a szándékunk, hogy ne maradjon torzóban semmilyen már megkezdett kulturális beruházás. Nyilván a mai helyzetben ütemezést kell kialakítani, hogy egy sokkal szolidabb tempóban, sokkal visszafogottabb keretek között, de sor kerülhessen a jövőben is további kulturális intézmények megújítására. Két nagy célunk van tehát: az egyik az, hogy a digitalizációban az említett nagyszabású munkát elvégezzük, a másik pedig az, hogy az infrastruktúra-fejlesztés eredményeire építsünk és haladjunk tovább ezen a megkezdett sikeres úton.
Nagy Erika
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
