Az év vége egyik legjobban várt alkotása a Netflix új, német gyártású sorozata, az 1899 volt. A viktoriánus korban játszódó misztikus történet látványban és megvalósításban nem okoz csalódást, ám az évad egészét tekintve kijelenthető, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Mielőtt azonban rátérnénk a sorozatra, nézzük meg egy kicsit a Netflix helyzetét, amely az idei évben sok előfizetőt veszített, ráadásul a streaming-piac is új vetélytársakkal bővült. S ha mindez nem lett volna elég, a Netflixet továbbra is élesen kritizálták, amiért saját gyártású produkcióiban túltolja a progresszív érzékenyítést.
Elon Musk például már úgy fogalmazott egy Twitter-bejegyzésben, hogy „a woke-elmebaj” nézhetetlenné teszi a platformot.
Persze, hozzá kell tenni, hogy ez a fajta irányvonal nemcsak a Netflixre, hanem az amerikai szórakoztatóipar jelentős részére is jellemző. Mindenesetre, a hírek szerint a Netflixnél már belátták, hogy szakítani kell a woke-irányvonallal, vagy legalábbis visszább venni néhány fokozattal.
A Netflixnek ugyanakkor nagyon sok jót is köszönhetünk: például, hogy forradalmasította a streaming-piacot, vagy hogy beállt az európai, különösképp a német filmgyártás mögé.
Ez utóbbinak hála pedig a szélesebb nézőközönség olyan, modern német filmeket és sorozatokat ismerhetett meg, mint a Nyugaton a helyzet változatlan, A Császárné, A másik út vagy épp A millió dolláros forráskód.
A legnagyobb sikert azonban a streamingóriás első, saját gyártású német sorozata, a Dark (Sötétség) aratta,
amely 3 évadban mesélte el egy német kisváros és lakóinak generációkon átívelő, időutazással és misztikummal átitatott történetét.
Megkerül, ami elveszett
S így jutunk el cikkünk tárgyához, az 1899-hez, amely Baran bo Odar és Jantje Friese, avagy a Dark készítőinek legújabb sorozata. A történet középpontjában a Kerberos, egy Titanic-szerű óceánjáró, s annak Amerikába tartó utasai állnak. Útjuk zavartalanul telik, ám egy ponton elfognak egy kódolt üzenetet, a négy hónappal korábban nyom nélkül eltűnt testvérhajóról, a Prometheusról. Onnantól kezdve pedig egy szövevényes és rejtélyekkel tarkított eseménysorozat veszi kezdetét, amely során az utasok is kénytelenek lesznek feltárni sötét titkaikat és traumáikat.
Az 1899 megörökölte a Dark rejtélyes és kissé depresszív hangulatát, mellé pedig kapott egy fokkal mélyebb és nagyszabásúbb történetet.
Szerencsére a készítők ezt a sorozatot is 3 évadosra tervezik, ami jó hír, hiszen így nem fogják a végtelenségig húzni a történetet. Ugyanakkor, ezt a koncepciót nagyon erősen szem előtt kell tartanunk, ha érdemben szeretnénk értékelni az 1899 első évadát.
Szimbolika és látványvilág
A készítők nem hazudtolták meg magukat, az 1899-ben is nagy szerepet játszik a látvány és a különféle szimbólumok. Minden egyes rövid jelenetnek, elejtett félmondatnak van valami jelentősége, s már maguk a különböző nemzetiségű utasok is egy érdekes helyzetet teremtenek. Mivel más-más nyelvet beszélnek, gyakran nem is értik meg egymást, s csak a gesztikulációkból, vagy épp a helyzet súlyából kifolyólag fogják fel, mi is történik körülöttük. Ez persze csak akkor jön át, ha a sorozatot eredeti szinkronnal nézzük – amely ez esetben túl mutat a németen, hiszen az angol, a kínai, a lengyel, a spanyol és a francia nyelv is elhangzik a hajón.
Technikai oldalról nézve nagyot dobott a megjelenésen, hogy a klasszikus zöld hátteres megoldások helyett LED-falakat alkalmaztak,
amelyeknek köszönhetően a színészek a forgatás ideje alatt is láthatták az őket körülvelő környezetet.
Nem azt kapjuk, amit ígértek
Az 1899 első évada kapcsán egyetlen, igazán nagy negatívumot tudnék felhozni: ez pedig a körítés. A sorozat elkezd felépíteni egy történetet, egy ígéretes és izgalmas koncepció kezd kialakulni a szemünk előtt, majd az évad utolsó harmadának történései csavarnak egy nagyot az egészen, amely aztán teljesen más megvilágításba helyezi a korábbi történéseket. Ez elsőre talán nem akkora probléma, hiszen vannak, akik kifejezetten szeretik az ilyesfajta, mindent borító fordulatokat – gondoljunk csak a krimi történetekre. Ám az 1899 esetében nem csupán arról van szó, hogy más végkifejletet kapunk, mint amit sugalltak nekünk.
Az évad egészét tekintve több üresjárat és jelentéktelen történetszál is volt, amelyek nem vezettek sehova, s amivel – kimondom – feleslegesen húzták az időt.
Ez talán merész kijelentés, hiszen a készítők a Dark kusza szálaiból is egy intelligens és jól megkompontált történetet hoztak össze.
S bár a Dark első évada is hagyott maga után kérdéseket, azt gondolom, az 1899 utolsó percei oly mértékben forgatták fel a koncepciót, hogy könnyen lehet, csalódottságuk miatt sokan vissza sem fognak térni a második felvonásra.
S itt kell szem előtt tartani azt, hogy a készítők fejében van egy kép, egy kész történet, amelyből egyelőre ennyit mutattak meg nekünk. Amit, ha eltekintünk kissé elkényelmesedett nézői igényeinktől, el kell fogadnunk, feltéve, ha tiszteletben tartjuk az alkotói szabadságot.
Az 1899 tehát nem egy rossz sorozat. A nyolc, közel egy órás epizód remek atmoszférával és látványvilággal bír, dramaturgiailag jól felépítettek és a színészi játék is egészen kiváló.
Aki szerette a Westworld című sorozatot, vagy épp bejöttek neki az olyan filmek, mint a Mátrix és az Eredet, annak az 1899 is tetszeni fog, hiszen stílusban, látványban és néhol még filozófiájában is hajaz az említettekre. Aki viszont nem szereti az elvarratlan szálakat és a nyitva hagyott lezárásokat, annak tanácsosabb lenne bevárni a maradék két szezont.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
