Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
Az úrnapi I. esti dicséret rövid olvasmánya a korintusiakhoz írt első levélből vett szakasz. A korintusiak kérdéseire válaszolva az apostol több kérdés is érint, amelyek a pogány környezetben adódó problémák miatt merültek fel. Szent Pál a társadalmi magatartás jelentőségéről szólva a következőket írja: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” (1Kor 10,16–17) Miközben a híveket arra szólítja fel, hogy kerüljék a bálványimádást, megerősíti a közösség értelemmel is belátható hitét abban, hogy az eucharisztikus lakomán a kenyeret és a bort magukhoz vevő tagok az eledelt továbbra is azonosítsák Krisztussal, és higgyenek abban, hogy részesülnek belőle, és közösségre lépnek a többi hívő testvérrel. Kevéssel később az apostol így folytatja a gondolatmenetet: „Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!« Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 11,23–26) Illetve: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai” (1Kor 12,27).
Vagyis nem csak közösségi együttlétről beszélünk, hanem olyan egységről, amelynek révén Krisztusban mindnyájan egy testet alkotunk (vö. A Katolikus Egyház katekizmusa 1329). Ezért is nevezzük az Eucharisztiát a közösségi részesedés szentségének: koinónía/communio. Az Eucharisztia hozza létre és alkotja a Krisztusban hívők közösségét, az Egyházat. Ilyen értelemben az Eucharisztiában részesülő közösség tagjai és azok erkölcsi magatartása (martüria és diakonía), a kenyértörés szertartása mint liturgikus étkezés (leiturgía), valamint maga a szentség, Krisztus szentséges Teste és Vére összefonódnak.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
